Lovagok, királyok, szuperhősök
29/01/2022 07:22
| Szerző: Timár Ágnes/Klubrádió
A hiúság bűn mivoltától a szuperhősök munkaköri kötelességeiig vezetett a Galaxis kalauz ezen a héten. Útközben azt is megvizsgáltuk, hogy egy középkori uralkodó miért akarhatott jobb színben feltűnni a nép szemében, ha végeredményben nem az határozott az uralkodásáról.
Az előző adásban a Magyar Labdarúgó-szövetség 1901-es megalakulása kapcsán a sportág kialakulásától eljutottunk a celebbé vált focistákig. Szegedi Péter szociológussal, sporttörténésszel felvetettük a kérdést, vajon a játékosokat részben a hiúság ösztönzi-e. Ahogy az is kérdés, hogy létezik-e egyáltalán olyan területe az életnek, ahol tetteinket nem a büszkeség vagy valamiféle győzni akarás motiválja.
A 167. epizód elején Réz Anna erkölcsfilozófus elmondta, a történelem „hajnalán” a büszkeség nem számított negatív tulajdonságnak, természetes volt az ókori olimpiák idején is, hogy a versenyzők nem csak tehetségüket, hanem testi szépségüket is meg akarták mutatni. Hogy a büszkeség nem követendő viselkedés, az a kereszténységgel jelent meg. Nem véletlenül szerepel a hét főbűn között a kevélység. Réz Anna ugyanakkor kiemelte, nem mindegy, mire vagyunk büszkék. Ha arra, amit saját erőnkből elértünk, akkor az egészséges szemlélet. Az interjúban kitértünk arra is, hogy a büszkeség kérdése a hiúságétól nem feltétlenül elválasztható. Réz Anna elmondta, az ebből fakadó lódításokra, amíg kis közösségekben éltünk, hamar fény derült, ma azonban, a közösségi média világában professzionális szintre emelkedett a szemfényvesztés. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy milyen képeket töltünk fel magunkról. Például, hogy egy átmulatott estét hogyan dokumentálunk.
Egy 19. századi, táncrendekkel szabályozott bál már saját jogán is a hiúság vására volt. És igen, nem ok nélkül került ide William Makepeace Thackeray klasszikus regénye. A mű ugyanakkor nem csupán a táncos mulatságok képmutatására helyezte a hangsúlyt, sokkal inkább általánosságban korának a pusztán külsőségekre fókuszáló szemléletére. Habár a „hiúság vására” kifejezés régebbre nyúlik vissza. John Bunyan 1678-ban megjelent A zarándok útja című allegorikus művéből ered, ahol a Hiúság városban tartott vásár az anyagi világot és annak értéktelenségét jelképezi.
Néhány évszázadot visszamentünk az időben a műsor folytatásában. A középkori lovagi tornák ugyanis szintén nem nélkülözték a hiúságot, mint ösztönző erőt. És hogy ennek a szemléletnek milyen történelmi hagyományai voltak, erről is szó esett a dr. Novák Veronika történésszel készült interjúban. Az ELTE BTK Középkori Történeti Tanszékének docense elmondta, a középkor a gesztusok kora volt. Nemcsak a lovagok szintjén, hanem természetesen az egész udvarnak és az egyes uralkodóknak is üzenetértékű cselekedeteik vannak. Kiemelte, ha például egy király könyvtárat épített, akkor abban bízott, hogy a nép körében, és talán az utókor szemében is ő lesz a bölcs uralkodó. Dr. Novák Veronikával a középkori hős- és bűntettek elkövetésének hiúsági tényezőiről, valamint azoknak a kezdetleges közvélemény általi megítéléséről is beszélgettünk.
De hogy a nyilvánosság milyen elvárásokat támaszt hősünkkel szemben, az nagyban hősünktől függ. Például egy szuperhősnek igen nehéz az élete. A műsor zárásaként Rusznyák Csaba képregényfordítóval azt vizsgáltuk, hogy a képregények, illetve azok adaptációi felvetik-e azt a morális kérdést, miszerint ha rendelkezik valaki a világ megmentésének képességével, akkor kötelező-e használnia ezt a tudását. Szakértőnk elmondta, a Batman, Vasember és társainak történeteiben az írók eleinte nem túl nagy hangsúlyt fektettek a kérdésre. Kivételként említette Pókember esetét, aki nagybátyjától tanulja meg, hogy a nagy erő nagy felelősséggel jár, így mások megvédésének szenteli az életét.
Az adást a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.
2022. január 26., szerda 15:00
Műsorvezető: Timár Ágnes
