Már vezető halálozási ok az opioid okozta túladagolás – A krízis új szakaszba lépett az USA-ban

300-an halnak meg naponta az Egyesült Államokban az opioid szerek használata miatt - ütötte meg fülemet a hír vezetés közben a konzervatív médiasztár, Sean Hannity Showját hallgatva. Az NPR állami rádió napi 90 halálos áldozatról tud. Az igazság a kettő között van, ami később kiderül. Az ilyen hírek mindennaposak és sokkolóak. TV-ben, rádióban, újságban, magazinban. Úgy tűnik, nem birkózik meg az ország azzal az opioid krízissel, amit már 2017-ben is úgy jellemeztek a szakemberek: soha nem volt ilyen súlyos, mint abban az évben. A helyzet azóta sajnos romlott. Ez az utcaképen is látszik. Mert már sokan nem is titkolják, az utcán adják be maguknak a szert, és persze ott nyomban a hatása alá kerülve döbbenti meg a járókelőket a látványuk. Jó esetben mentőket, rendőröket hívnak, rossz esetben ott hagyják őket. És utóbbi a gyakoribb. Környéke válogatja. Ne essünk persze túlzásokba, Amerika utcaképe mit sem változott, a jó helyek most is szépek, azt a képet mutatják, amit évtizedek óta ismerünk.

Breaking Bad, Euphoria – csakhogy a legfrissebb tv-sorozatokat említsük, amelyek a szerzők szándéka szerint nem csak szórakoztatni akarnak – valljuk be, az bejött -, hanem bemutatni, mi van a háttérben, miért alakulhatott ki, és mire számíthatunk. És persze ahogy azt az alkotásoktól megszoktuk, tanítani és nevelni is akarnak. Arra, hogy a céljukat egyelőre nem érték el – mérget vehetünk.

Azt hiszem, jó partnerek lehetünk, te kened-vágod az piacot, és meg a kémiát – köszön vissza a film traileréből ismert mondat, ami persze jól bevált recept, amióta csak léteznek a bódítószerek. De most ennél súlyosabb válságról van szó – legalábbis itt a tengerentúlon. Ugyanis nemcsak házi laboratóriumban összerakott szerek eladásáról van szó, hanem az amerikai gyógyszeripar korruptságáról is. Épp tegnap nyújtotta be Arizona állam a Sackler-család ellen keresetét az alkotmánybíróságra, mert bizonyítani szeretnék, hogy a Purdue Pharma cég profitéhsége nagyban hozzájárult az államban elterjedt addikciós járványhoz – nyilatkozta Mark Brnovich, Arizona igazságügyminisztere. A Purdue Pharma a Sackler-család tulajdona, gyakorlatilag a család tagjai töltik be az összes vezetői posztot. A Purdue Pharma az opioid járványért leginkább felelős OxyContin legnagyobb előállítója. S a per abban különbözik a többitől – például az Oklahoma által először benyújtottól –, hogy nem a körzeti vagy szövetségi bíróságra, hanem egyenesen a taláros testület elé viszik a pert; nincs idő kivárni azt, hogy az ügy a legalsóbb ítélkezéstől eljusson az alkotmánybíróságig, ami éveket is igénybe vehet. Ugyanakkor az a gyakorlat, hogy az alkotmánybíróság kivárja az alsóbb szintű ítélkezés eredményeit, s utolsóként mondja ki a verdiktet, ha arra igényt tartanak a peresek. Nos, csodának kellene történnie, hogy Brnovich arizóniai igazságügyminiszter kérését formabontóan előrehozzák. Azt írta a miniszter a keresetben, hogy több százezer ember haláláért teszi felelőssé a Sackler-vállalkozást, amely egyedül 30 milliárd dolláros haszonra tett szert a legismertebb opioid szer árusításával. A Sackler-családot nemcsak a leggazdagabbak között tartják nyilván, hanem a kultúra és a művészetek patronálójaként is. A per bejelentése óta több múzeum – példának okáért a párizsi Louvre is –bejelentette, nem fogad el többé támogatást, és leveszik a kiállítótermekben kifüggesztett hálaadó táblácskákat is. Perek tucatjai előtt áll a cég, és közben zajlanak az egyes személyek által kezdeményezett kártérítési eljárások is.

Emellett a kínai vámhatóságok április elején nagy bejelentést tettek: amerikai kérésre ellenőrzés alá veszik az országba  importált opioid tartalmú fájdalomcsillapítókat. Eddig a hivatalos listán legalább 25, az Oxycontin mellett jól ismert fentanyl-alapú szert találtak. Azt azonban Kína tagadta, hogy ő lenne a legfőbb terjesztője a fájdalomcsillapító okozta kórnak, miután Trump arra kérte kínai kollégáját tavaly decemberi találkozójukon, hogy szabjanak ki halálos ítéletet a fentanyl disztributorokra. Egyelőre nem hallottuk Trumptól, hogy a Sackler-családra halálos ítéletet kért volna; igaz, ők nem fentanylban utaznak.

A '80-as, '90-es években a kokain és morfium szedte áldozatait, a '90-es évek végén és a 2000-es évek elején pedig a metamfetamin. Most pedig a minden eddiginél veszélyesebb és minden korábbinál több áldozatot szedő opioid szerek. Nagyjából 2006-től követik nyomon a járványt. Vanda Felbab-Brown, aki a Harvardon és az MIT-n szerzett képesítést, a téma egyik legnagyobb szakértője, nemrég tartott nyilvános előadásán a legfrissebb, még nem is publikált adatokkal szolgált.

Csak tavaly 2018-ban 72 ezren haltak meg az Egyesült Államokban. 30-40 ezer között volt 2015-ben a túladagolás miatt meghaltak száma, ami akkor 500 milliárd dolláros kárt jelentett az államnak. Azaz a GDP 2,8 százalékáról beszélünk. A kárt nemcsak a közvetlen kiadások okozták, mint az egészségügyi ellátás vagy a hatósági intézkedések, hanem például a munkából, termelésből kiesés tételei is benne vannak, sok egyéb járulékossal egyetemben a GDP-mutatókban. Az elmúlt két év alatt tehát több mint a duplájára emelkedett a halálozások száma. S mi áll ennek a hátterében? Lényeges különbség van az összes korábbi kábítószerek és az opioidok között. Két szempontból is: Törvényes szernek számított. A Purdue Pharma a 90-es években iszonyatos marketing kampányba kezdett, hogy itt van a csodálatos fájdalomcsillapító, ami nem okoz függőséget. Orvosokat győzködtek, ügynököket alkalmaztak, mindenki hitt nekik. A gyógyszerellenőrzési hatóság azonban gyanút fogott és nyomozni kezdett. Ekkor a cég a Capitoliumban kezdett el lobbizni, s el is érte, hogy törvényt hoztak a hatósági nyomozás leállítására. A fájdalom, tudjuk, milyen elviselhetetlen tud lenni, ha hosszantartó. És mi mindenre képes az ember. A kommunista Csehszlovákiában nőttem fel, és apám rákbetegségét végigasszisztáltam, aki iszonyatos fájdalmakat kellett átéljen. Amerikában, de szerte a világon is, a fájdalmat nem kezelték hosszú évtizedeken át. Én magam is kritikus voltam az olyan véleményekkel szemben, amelyek azt mondták, a fájdalmat nem szabad ilyen és ehhez hasonló szerekkel kezelni. S amikor a Purdue Pharma azt állította, hogy nemcsak a végső stádiumban lévő betegek életét lehet megkönnyíteni ezzel, de akár szimpla bokaficam-okozta fájdalmat is lehet csillapítani káros hatások nélkül, pillanatok alatt betört a piacra. Az, hogy most perek sokaságát akasztották a nyakukba, nem sokat jelent. Ugyanis az a 270 vagy 600 millió dolláros kártérítés semmi a csaknem 100 milliárdos bevételhez képest; jut is, marad is. Normális üzletmenet.

A Sackler-család mind a mai napig tagadja a vádakat; azzal takaróznak, hogy sokkal komplikáltabb ügy ez annál, minthogy csak őket vonják felelősségre – foglalta össze Jared Hopkins, a Wall Street Journal oknyomozó újságírója a CBS-nek az eddigieket. Ott vannak az orvoslátogatók, a terjesztők, a gyógyszerészek, maguk az orvosok…

S a nyomozás előrehaladtával újabb fejlemény, hogy a Washington Post hosszas utánajárás eredményeképpen ki tudta csikarni a Gyógyszerellenőrzési Hatóság adatait. S összerakott egy keresőprogramot, amely alapján számszerűen kimutatható, hogy egy-egy városban, településen az orvosok hány opioid tartalmú szert írtak fel, milyen cégek mennyit forgalmaztak. A 320 millió lakosú Amerikában évente 12 milliárd szem opioid tartalmú fájdalomcsillapítót adtak el. S akkor még nem beszéltünk a Kínából érkezettekről, és az illegálisan előállított szerekről, no meg a heroinról.

A terjesztők hamar megtalálták a kiskaput a címke nélküli árusítással, ami persze nem megengedett az Egyesült Államokban sem. Azonban a gyógyszereket az illat- és háztartásiszerekkel együtt árusítják itt, s a patikus szemenként rakja össze az előírt szereket. Teljesen más a rendszer, mint nálunk. A Cephalon gyógyszerterjesztő cég működése sokat elárul. Bruce Boise remek fizetést kapott, remek jutalékot és mindenféle bónuszokat, úgynevezett orvoslátogató volt.

- Minden nap más volt, és minden nap izgalmas volt. De 2000 tájékán minden megváltozott, amikor a főnököm arra kért, beszéljem rá az orvosokat a kínált szerek elfogadására úgy, hogy azok nincsenek címkézve. A Gyógyszerellenőrzési Hatóságot értesítettem, akik tudni akarták, hogy működik ez a gyakorlatban. Együttműködtem, köptem. Még abba is belementem, hogy mikrofonnal a ruhám alatt felvegyem az értekezleteket. Arra kértek minket, hogy fentanyl tartalmú szereket kínáljunk akár migrénes fejfájásra is. A morfiumnál 100-szor nagyobb hatékonyságot produkáló fentanylt általában a betegségek végső stádiumában adják a pácienseknek, amikor már kontrollálhatatlan a fájdalom. Megtudták, hogy együttműködtem a hatságokkal, és persze kirúgtak. Viszont legalább egy szert bizonyítani tudtam, a nyalókába rejtett migrénelleni gyógyszert.

Travis Rieder 2015-ben súlyos motorbalesetet szenvedett. Egyik lába amputálásra volt ítélve, de 6 műtéttel mégiscsak meg tudták menteni, saját testéből transzpantáltak izomszöveteket például, hogy valamelyest helyre tudják állítani. Mondani sem kell, hogy iszonyatos fájdalmakat él át.

- Veszettül akartam ezeket az opioid szereket. Egyrészt négy óránként intravénásan kaptam a morfiumot, a fentanylt és még jó pár apróságot. A köztes időszakban pedig tablettákat szedtem, amelyek például Oxycontint tartalmaztak – mesélte a vele történteket az NPR radiónak Travis Rieder, akinek erről szóló könyve most jelent meg In Pain (Fájdalomban) címmel. Hat hét alatt a kórházban a fájdalom növekedésével nőttek az adagok is. S amikor hazamehettem, akkor is az időt néztem, mikor telik le a 4 óra, s visszapörgetve az eseményeket, alig vártam, hogy a testemen végigfusson a megkönnyebbülés, amikor beadtam az adagomat. S persze gyakran az eszméletemet is elvesztettem, de azért mégiscsak megszületett ez a könyv, mert időnként tudtam jegyzetelni. Mindenesetre hazatérve felfogtam, hogy változtatnom kell az életemen. Megpróbáltam a négy órás intravénás szerek beadása közti időt 5 órára növelni. A kórház úgynevezett fájdalom menedzsment csapatot rendelt mellém, de el kell mondjam, soha nem találkoztam velük. Csak az orvosokon, leginkább a plasztikai sebészen keresztül tudtam meg az instrukcióikat. Legalább 8 hónapba tellett, mire tiszta fejjel tudtam gondolkodni önmagamról és az életemről. Azt nem mondom, hogy nem éreztem időnként eufóriát, amikor csillapítottam  fájdalmaimat. De a józan pillanatokban éreztem, fizikailag teljesen kikészülök.

Travis sok baja ellenére mégiscsak szerencsés, mert a Johns Hopkins egyetem bioetikusa. Tehát alapvetően józanul és tudományosan állt a kérdéshez. A könyvet is azért írta meg, mert manapság, amikor az opioid válság szinte megfékezhetetlennek látszik, kórképet adni és a gyógyulás, a kijózanodás, a függőség felszámolásának nagyon is tudatos folyamatáról, hogy az útmutatóul szolgáljon – egypár embernek talán jól jöhet. De ehhez iszonyatos akaraterőre volt szükség.

Többen halnak meg opioid túladagolásban, mint autóbalesetben és rákban. Vezető halálozási ok lett az 50 év alatti korosztályban. A hatóságok egyre kevésbé tudnak megbirkózni a feladattal. Mert kevesen vannak. A rendőrségen, sheriffeken, parkőrökön, orvosokon és ápolókon kívül önkéntesek is segítenek, ha nagy bajt látnak az utcákon. Óriási botrányt kavart az a kép, amit az ohioi East Liverpoolban tett ki a rendőrség a Facebookra. Azzal magyarázzák, ha nem látják az emberek, nem hiszik el, mekkora a baj. Az autóban 45 év körüli, átlagosnak kinéző férfi a volánnál, mellette a felesége eszméletüket vesztve ülnek az első ülésen. Megálltak, bevették, beadták a szert, még a biztonsági övet sem kapcsolták ki. A hátsó ülésen kétségbeesve gyerekülésben az 5 év körüli kisfiú. A képben egy megnyugtató van, a rendőr keze már matat az ablakon és mentéshez készülődik. Anyák alkotnak közösségeket, akik gyerekeiket veszítették el – például Indiánában, ahol egy hétvégén 3 megyéből 54 OD-t, túladagolt gyereket számoltak össze. Ugyanígy alakulgatnak azok a közösségek is, ahol a gyerekes opioid anyukákat kezelik, gondozzák, lelkileg, testileg. Tanulmányok tucatjai látnak napvilágot: a terhesség alatt is függő anyukák gyerekeinél milyen súlyos, egész életüket meghatározó betegségek lépnek fel. És a szemünk előtt nő fel ez a nemzedék.

Csernyánszky Judit riportja a 2019. augusztus 3-i Hetes Stúdióban hangzott el.