Menjél haza – Szénási Sándor jegyzete

A verseny állása e pillanatban 20 534 aláírás kontra 17 921, előbbiek a NAT ellenzői, utóbbiak a támogatói, a két petíció léte a demokratikus viszonyok vitathatatlan indikátora, a küzdelem nyílt, a nagyközönség előtt zajlik, és előbb, vagy utóbb megdönthetetlen bizonyítékkal szolgál majd arról, hogy az adott kérdésben mi a nép szava, ami, mint tudjuk, Isten szava.

Egyeseknek persze vannak kételyei, de hát nem is Magyarországon élnénk, ha nem lennének köztünk konstans akadékoskodók, bajkeverők, ilyen-olyan ágensei a külvilágnak, akik, illetve akiknek a megbízói, – hadd ne mutogassunk – meg-megújuló hullámokban törnek a magyarságra.

Nevezettek azt állítják, hogy a kormány mellett megnyilvánulók egy része, például a Pedagógiai Innovációért Egyesület igen kevéssé ismert szereplője az oktatási ügyeknek, mások pedig arra hivatkoznak, hogy mondjuk a Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesületének vezetője nem más, mint Takaró Mihály irodalomtörténész, aki részint aktív résztvevője volt az új NAT kidolgozásának, részint meg gyakorló fajvédő, több szakértő épp az ő jelenléte, a szélsőjobboldali nyomulás miatt hagyta ott a NAT munkacsoportját. Az persze nem állítható, hogy a 17 921 névvel szentesített támogatólista minden egyes darabja gyanús eredetű, hogy az aláírások csak szervezett módon kerülhettek a petícióra, a dolog azonban kristálytisztának semmiképp se mondható.

Így beszélnek a gáncsoskodók.

Felhozzák azt is, hogy a kritikus petíciót útra indító Magyartanárok Egyesülete, valamint a csatlakozó egyetemi oktatók, diákok, szakértők mind szakmai érveket hoznak fel, az oktatás minőségéről, a gyerekek érdekéről beszélnek, a második petíció érvelése mindössze annyi, hogy a NAT hazaszeretetre nevel, az pedig mindent visz és mindent felülír.

Hát igaz is. Illyés Gyula ugyan Petőfire, Berzsenyire, versekre, kultúrára hivatkozva használja a haza, a magasban fogalmat, és írja, hogy „Karolva könyvem kebelemre, nevetve nézek ellenemre”, de hát a fene se mondta, hogy annak a hazának mindenképpen ott fent kell szálldosnia, jó a haza itt lent is, az alacsonyban. Sáros, dohos, tahó, szóval pont olyan, mint mi vagyunk.

Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2020. február 19-ei, szerdai adásában hangzott el.