Mielőtt eldördülne… – Rózsa Péter jegyzete

Alapvetően kétféle társadalmi berendezkedés van a világon. Az egyik az erőszakra a másik a megegyezésre épül. Az erőszak rendszere igyekszik csökkenteni a különbözőségeket, eltéréseket, másságokat, egyneművé, többnyire egy központból kisugárzott eszme szolgálóivá igyekszik alakítani az embereket. A megegyezésekre épülő rendszerben viták, mérlegelések, próbálkozások, korrekciók zajlanak, vagyis a sokféle vélemény, látásmód folyamatos összevetése történik. Az erőszakra épülő rendszer nem kíván a társadalom tagjaitól mást, csak a megfelelést, függetlenül az egyéni képességektől, adottságoktól, a megegyezéses társadalom éppen a szüntelen elemzés okán az emberek számára nagy szabadságot, a kreativitás, a tehetség kiteljesedését, de legalábbis ennek lehetőségét adja, biztosítja. A két rendszer a történelem során többször ütközött, úgy is, mint most az izraeli demokrácia és a palesztin terrorállam. Ez az a pillanat, amikor nincs további megegyezés, mert ehhez két fél kell – a Hamász pedig nem egyezkedik, hanem gyilkol, legfeljebb zsarol. Akkor lépni kell a másik félnek is.

Itt van viszont a mi rendszerünk, a NER, ami átmenet a kettő között, és a megegyezéses társadalmi rendszerből inkább az erőszakra épülő felé tart. Egyelőre nem fegyverekkel, hanem a tejhatalom biztosította jogi manipulációkkal. Azonban kezd közel kerülni az erőszakhoz, amikor Orbán lekezel Putyinnal, azzal a diktátorral, aki éppen úgy írtja egy szomszédos állam ártatlan polgárait, mint a múlt szombaton tette ezt a Hamász Izraelben. Az arab tömeggyilkosok egy napig tomboltak, Putyin másfél éve löveti az ukrán településeket. Orbán határozottan kiáll Izrael mellett, közben azzal az orosz elnökkel barátkozik, aki az Izrael eltörlésére felesküdött iszlamistákhoz hasonlóan egy állam eltörléséért indított háborút. Amiből egyenesen következik, hogy lássuk már be, teljesen mindegy, a vezető politikusok mit beszélnek, mit ígérnek, nyers egyéni és hatalmi érdekek alapján mimikrit mutatnak be nekünk. Amiből az is következik, ha a világpolitika fordul egyet, Orbán pillanatok alatt akár a Hamász éltetésébe kezdhet, amennyiben például annak területi követelése szinkronba kerülne az ő nacionalista, revizionista terveivel. Amely tervek persze most csak a mélyhűtőben csücsülnek, mint afféle jegelt politikai termékek. Ki tudja tehát, mikor fordul a kocka, aminek élein a mi politikusaink akrobatikusan táncolnak. A kérdés, hol vagyunk ebben mi, a többség, a tömeg, hol és mikor mordulunk már egyet, hogy hó-hahó, ebből már elég! Mielőtt itt is eldördülne egy fegyver.