„Köszönjük
Ki merem mondani

Mihez kezdjünk szüleink traumáival?

2/02/2022 13:34

| Szerző: Matolcsi Zita/Klubrádió

Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink sorsa, traumái tanult mintáinkon keresztül hatással lehetnek életünkre, mégsem lenne muszáj tovább szenvednünk miattuk. Régi traumák során keletkezett örökölt mintáinkról Mayer Máté pszichológussal, család- és párterapeutával beszélgettünk.

2022. január 26. Ki merem mondani-részlet / Interjú, Mayer Máté - 2022.01.26.
09:45
00:00

Fontos tudni, hogy a traumát átélt személy hozzátartozói életére nem maga a trauma van hatással, hanem annak következményei. A személyes trauma az, amit az adott személy saját maga él át – mondta el Mayer Máté. „Amik a nagyszüleimmel, dédszüleimmel történtek, azok nem az én traumáim, még akkor sem, ha bizonyos értelemben hatnak az életemre.”– tette hozzá.

Amikor valaki megpróbál feldolgozni egy traumát, akkor lényeges megnézni azt, hogy az adott esemény hatásai miben befolyásolták az ő saját életét és ez milyen dolgokban okozott számára nehézséget. Egyes esetekben előfordulhat az is, hogy egy trauma utóhatásaiból akár pozitív dolog, fejlődés is származik.

Örökölni nem lehet, de a rossz mintát tovább vinni igen

A traumát örökölni nem lehet, ez inkább tanult minta (legyen az akár szorongás vagy depresszió), de az ember szabadsága, hogy másként cselekedjen a jelenben. „Az már az én szabadságom lenne, hogy megnyugtassam, megvigasztaljam magam, hogy feldolgozzam veszteségeim.”

Ha azt mondanánk, “igen, neked igazad van, te ezt onnan örökölted, és ezt nem lehet másképp csinálni”, akkor itt meg is állna a tudomány. „Ezért fontos tudni, hogy lehet csinálni másképp is, ezt csak megtanultad, így hatottak rád a szüleid, belsővé tetted, de most már te teszed ezt magaddal, ugyan nem tudatosan és nem akarattal.” Ha másképp csinálnád, akkor másképp élnéd meg az életed – fogalmazott a pszichológus.

 
 Forrás: technik4women.de 
 


Lássuk a másik oldalt is

Vannak technikák, mint például a mindfulness vagy az autogén tréning, amelyek abban segítenek, hogy az “itt és mostban” éljünk, ne a múlton rágódjunk, vagy a jövő miatt aggódjunk.

Úgy is megközelíthetjük, hogy nem kell elmenekülni a jelenből. Ha elkezdjük a jelen realitását vizsgálni, sokszor rájövünk, hogy a jövőbeli félelmeinkre, szorongásainkra rengeteg ellenpontot, konkrét példákat tudunk hozni. Megláthatjuk, hogy egyoldalúan szemléljük múltunkat, jelenünket, jövőnket. Ha nem traumák, hanem hiányok, nehézségek, fájdalmak feldolgozásáról van szó, fontos eleme ilyenkor a (pár)terápiának vagy akár egy baráti beszélgetésnek, hogy azt is megnézzük, mi működött jól. Ezek is lényegesek mint erőforrások.

Viszont Mayer Máté arról is beszélt, hogy a magyar, kelet-közép-európai kultúrával éles ellentétben áll az angolszász, ahol általánosságban nem szokás beszélni a személyes problémákról; szerinte mindkét felfogás szélsőséges. A veszteséget legkönnyebben a közösség által lehet feldolgozni, ez a támogató környezet lehet terápiás, baráti vagy családi beszélgetés.

Mások kontrollálásának igénye mint a szabadság akadálya

A beszélgetésben az is szóba került, hogy mi a helyzet mások kontrollálásával. Az a baj a kontrollal, amikor olyan dolgokat akarunk irányítani, amelyekre nincs ráhatásunk, és nem azt próbáljuk, amire meg lenne. „Például mások cselekedeteit igyekszünk kontrollálni, eközben azt meg nem, hogy ezek milyen érzéseket váltanak ki belőlünk”– tette hozzá a szakértő.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!

Ki merem mondani/Interjú Mayer Mátéval
2022. január 26. szerda 19.00
Műsorvezető: Sugár Ágnes