Szabadság: kiteljesedés a közjóért
22/01/2022 06:34
| Szerző: Matolcsi Zita/Klubrádió
Szabadnak lenni annyit jelent, mint megvalósítani magunkat, egyszersmind erényes életet élni – véli Szendi Gábor szakpszichológus.
Mit jelent szabadnak lenni?
Hogy maga a szabadság napjainkban pontosan mit is jelent számunkra, azt sokszor a jelenből akarjuk megérteni, ilyenkor úgy viselkedünk, mint egy kamasz, aki még azt keresi, mi az élet értelme. Pedig az életnek nincsen egy meghatározott, kinevezett értelme, az emberi elme viszont mégis képes – nem-spekulatív módon – értelmet adni neki – mondta el Szendi Gábor.
Arisztotelész már az ókorban megalkotta az eudaimónia fogalmát (az eu: jó és a daimón: szellem szavakból). Úgy gondolta, hogy mindenkiben van egy jó szellem, aki tanácsokkal látja el az erényes élethez. Az ógörög embereket képzeletükben rengeteg lény vette körül: különböző istenek és halott szeretteik szellemei, ezek voltak az úgynevezett daimónok, a belső hangok. (Szendi Gábor ezt a skizofréneknél gyakori jelenséghez hasonlítja, akik szintén belső hangokat hallanak.)
Az eudaimónia az ókori görögök számára azt jelentette, hogy a szabad polgár megvalósítja önmagát és eközben erényes életet él, a közjóért tevékenykedik. A mai emberek többsége ezzel szemben heteronóm életvitelt folytat, azaz mások mondják meg számára, mit gondoljon, mit tegyen, hogyan éljen, mit tanuljon és hogy keresse a pénzt. Lényegében a mai ember a társadalom által irányított életet él, de néhányan közülük nem elégszenek meg ezzel, hanem saját önállóságért, autonómiájáért küzdenek.
Szendi kifejtette, hogy az ember, abban az esetben, amikor leküzdi a heteronómiát, leválik a társadalomról és autonómmá válik, előbb-utóbb rájön arra, hogy csak úgy lóg a levegőben. Hozzáfűzte: Angyal András, magyar származású, amerikai pszichológus szerint a homonómia a következő fokozat, amikor valaki ráébred arra, hogy társadalmi küldetése van. Ez nagyon hasonlít az ógörög felfogásra.
Az emberek nagy százaléka elégedetlen, de van kiút
A modern világban azonban az emberek többségének nem adatik meg, hogy kibontsa képességeit. Szendi szerint a kapitalista munkamegosztásban siklott félre a dolog: összetett társadalmunkban rengeteg olyan munka van, amit el kell végezni, de nem lehet szeretni, amit az emberek csak a pénzért csinálnak, és csak annyira hasznos a társadalomnak, amennyire a tőkés, akinek dolgozik, illetve az általa előállított termék vagy szolgáltatás. Felmérések mutatják, hogy az emberek mindössze tíz százaléka szereti, hatvan-hetven százaléka pedig egyenesen utálja a munkáját.
Szendi utalt arra, hogy ma a fogyasztói társadalmon keresztül mennyire irányíthatók az emberek. Ugyanis a tömegek számára nem marad más, mint a hedonizmus, vagyis az élvezetek hajszolása. Még nagyobb tévé, még nagyobb autó, még több étel. A fogyasztói társadalom így működteti a népet, ez a korlátozott, materiális örömökön alapuló lét azonban előbb-utóbb kiégéshez vezet.
Szendi szerint az ember célja az lenne, hogy eudaimónikus életet élhessen és a heteronómiából az autonómián át eljusson a homonómiába. Hiszen minden velünk született képesség adomány és kötelesség is egyben. Ha ezeket nem bontakoztatjuk ki, akkor megbetegszünk vagy megkeseredünk, és önpusztításba süllyedünk – tette hozzá a pszichológus.
A beszélgetést a cikk elején a lejátszóra kattintva hallgathatja meg!
2022. január 12., szerda 19.00.
Műsorvezető: Sugár Ágnes
