Mikulas Dzurinda: Nem vagyok biztos abban, hogy Robert Fico Orbán mellett szavaz a 7-es cikkelyes eljárás során
22/09/2024 10:04
| Szerző: Csernyánszky Judit/Klubrádió
Csernyánszky Judit interjúja Szlovákia két terminust szolgáló miniszterelnökével.
Mikulas Dzurinda: - Szerintem nem olyan nehéz ezt megérteni. Történt ugyanis, hogy 2020-ban a középjobb párt, de talán ez mindegy is, mert ennél fontosabb, hogy a demokrata párt, Igor Matovic pártja megnyerte a választást. Mondhatni, talán túl is nyerték magukat. Azaz alkotmányozó többséget voltak képesek alkotni. Kormányalakításukat és a kormányzásukat óriási várakozás előzte meg. Ahelyett, hogy hozzáláttak volna az ígéreteik beteljesítéséhez, egymással kezdtek civakodni a koalíciós pártok. Szavazóik kezdték elveszíteni a reményt, a hitüket bennük, frusztráltak lettek. De hogy ne szaporítsam a szót, Matovicékról bebizonyosodott, hogy nem voltak felkészülve a kormányzásra. Mitöbb, az is kiderült, inkompetensek feladatuk ellátásában. Az emberek elkezdték keresni a kormányképes erőt és az új vezető figurát. Keresték az igazi megoldást. Így került a képbe Robert Fico, aki jó helyen és jó időben volt. Épp ezért óriási bizalmat szerzett, az emberek elkezdtek újra hinni benne. Minden eszközt felhasznált arra, hogy a 2018-ban korrupció miatt lemondott Fico hamvaiból újraéledve meggyőzze az embereket, nincs nála jobb választás. Így tehát a korábban alkotmányozó többséggel rendelkező kormány először kisebbségbe került, és az következő 12 hónap alatt elkerülhetetlenné vált az előrehozott parlamenti választás az ország kormányozhatósága érdekében.
- Közben egy teljesen másik Ficót látunk egyre jobban megerősödni. A kérdés tehát, baloldaliból miként lett jobboldali politikus, aki jóban akar lenni Orbán Viktorral?
No, vegyük közelebbről szemügyre a magyar kormányfőt, aki egykoron az én barátom is volt, tulajdonképpen egy fészekből repültünk ki 1998-ban. Én persze most sem gyűlölöm őt, nem haragszom rá. De senkinek ne legyen kétsége, Orbán Viktor ma teljesen más politikus, mint akit én annak idején megismertem. Az a helyzet, hogy tudomásul kell vennünk: az emberek mindig változnak. Mert ilyen a természetük, asszonyom. És sajnos, nem mindenki képes pozitívan, a jó irányba változni.
- De mégis, hogy jutott Fico eszébe barátságot kötni Orbán Viktorral? Ami olyan gyorsan kialakult, hogy most már azt látjuk, egy platformon vannak az orosz-ukrán háború kérdésében. Fico ugyanúgy elkezdte ostromolni az Európai Uniót, ahogy teszi ezt lassan 14 éve Orbán.
- Az ördög a részletekben bújik meg, azt kell mondjam. Meg vagyok győződve arról, hogy az orosz-ukrán háborúban nem egyezik, legalábbis nem egyértelműen egyezik az álláspontjuk. Fico megjátssza magát. Mond valamit Pozsonyban, de már nem ugyanazt mondja Zelenszkij elnöknek, vagy éppen Kuleba külügyminiszternek, és megint másképp interpretálja a történéseket Brüsszelben vagy Strasbourgban. Ami Orbánt és Ficót összeköti, az nem más, mint az autokráciához fűződő viszonyuk. Ellenségeik is közösek, ami szintén meghatározó, összekötő jegyük. A közös ellenségeik közül kiemelném Soros Györgyöt. De Brüsszel és annak szakadatlan emlegetése szintén csodás összekötő kapocs köztük. Ezzel együtt azt mondanám, még ezeknek se tulajdonítsunk nagy jelentőséget.
- No, de ne feledjük, hogy az energiapolitikában is egy platformon vannak. Szidják mindketten az ukránokat, amiért legutóbb elzárták az olajcsapot. És egyre inkább azt látjuk, amitől tartanak is az uniós politikusok, hogyha ismét napirendre veszik a hazánk elleni 7-es cikkelyes eljárást, akkor Fico azonnal Orbán segítségére lesz. A lengyel akadály elhárult Donald Tusk kormányra kerülésével. Helyüket viszont most a szlovákok foglalják el, és így megint nem fogják tudni egyhangúan megszavazni, amit több mint 5 éve szeretnének az Európai Tanácsban, hogy megfosszák a magyar kormányt szavazati jogától.
- Ebben azért nem vagyok teljesen biztos.
- Ezzel most meglepett.
- No, majd meglátjuk, de én egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy szavazáskor Orbán mellé állna. Ugyanis Fico, mint ahogy Orbán is, a saját érdekeit tartja szem előtt. Merthogy Ficónak egyáltalán nem érdeke, hogy kizárják, kiközösítsék őt az uniós vezetők a tanácsból. Ragaszkodik a hatalomhoz. Asszonyom, neki nagy szüksége van az euróra, ki van éhezve az uniós forrásokra. Ebből a szempontból nagyon okosan viselkedik.
- Ha jól tudom, önök is nettó haszonélvezői az uniós forrásoknak, mint a magyarok.
- Így van. Még mindig nem vagyunk nettó befizetők.
- Ha már a pénzről és az euróról esett szó. Önök nagyon ügyesen és gyorsan átálltak az euróra, dobták nemzeti valutájukat. Jó lépés volt? Tudná javasolni nekünk is. És ha igen, miért?
- Nézze, ezt nehéz megmondani, mert nem csak amolyan technikai vagy közgazdasági kérdés. Nagyon jól emlékszem, milyen nehézségekbe ütköztünk. Merthogy a második miniszterelnöki ciklusomban került sor az euró bevezetésének előkészítésére, és ki kellett dolgoznunk az átváltási árfolyam mérséklésének mechanizmusát 2005-ben. Mondjuk Ficónak ebben is szerencséje volt, mert az ő időszakára esett végül a közös valuta bevezetése, ő tette fel a koronát a folyamatra. Kiváló szakembereink dolgoztak kőkeményen azon, miként lehet minél fájdalommentesebben átállni. És csak azt tudom mondani: nem kérdéses, mennyivel könnyebb az eurózónában úgy kereskedni, hogy egy pénznemben történik minden pénzügyi és kereskedelmi tranzakció.
- És hogyan vészelték át az infláció elszabadulását? Mert gondolom, magas infláció, az volt.
- Nem, alapvetően nem volt magas az infláció. Mindenki attól tartott, de az nem következett be
- Minek köszönhetően?
- Nagyon ésszerű fiskális és monetáris politikát vittünk. A kormányzati politika és a nemzeti bank politikája nem volt összemosva. Mindenki maradt az ésszerű kereteken belül. De hozzá kell tegyem, nemcsak technikai és közgazdasági feladat volt az euróra való átállás. Sokkal inkább múlott az emberek hozzáállásán. Rá kellett hangolódniuk. És rá is hangolódtak, akarták az eurót. Ez valami csodálatos érzés volt. Eszembe jut, amikor a lányaim – anno – egy vasárnap délután azt mondták, ugorjunk át Bécsbe egy jó kis bécsi kávéra! De akkor még bizony csak szlovák koronánk volt. Viszont az ottani életszínvonal jó példa volt mindenki számára, így is lehet élni. Nem tudom, önöknél megvan-e az effajta lelkesedés. Vagy akár Prágában?
- Nem igazán. A kormány ezeket elnyomja. Említette a nemzeti bank és a kormányzati fiskális politika egymáshoz való viszonyát. El tudja képzelni, milyen következményei lehetnek annak, hogy a pénzügyminisztert akarja Orbán Viktor a Magyar Nemzeti Bank elnöki székébe ültetni? Hogyan fogadják majd ez a befektetők?
- Ebben óvatos vagyok, mert nem szeretném senkinek a belpolitikáját bírálni. Nehogy az ország belügyeibe beavatkozással vádoljanak meg. Azt viszont leszögezhetem nyugodtan anélkül, hogy bármilyen gyanú árnyéka rám vetüljön, nagyon fontos a kormánnyal szemben megtartani a nemzeti bank függetlenségét. Pontosabban biztosítani kell! Erre tudok is önnek példát mondani. 2006-ban ugyebár Ficóval kellett megmérkőznöm. És határozott szándékom volt, hogy megcsináljam a harmadik mandátumomat is. Nagyon közel voltam a győzelemhez. Ficónak nyilvánvalóan az volt a taktikája, hogy minél inkább különbözzön tőlem, és elhatárolódjon a nézeteimtől, a politikámtól. Ez magától értetődő. És akkor azt találta ki, hogy meggyőzi a szavazókat arról, még sincs szükség az euró bevezetésére. Nos, megnyerte a választást. És mit csinált? Rögtön a választás után felkereste a nemzeti bank elnökét. Három és fél órán át tárgyalt vele, majd ott, a nemzeti bank épülete előtt – kijövet a tárgyalásról – sajtótájékoztatót tartott, és bejelentette, hogy meggondolta magát. Meggyőzte őt a központi bank elnöke, hogy szükség van az euróra. Hozzá kell tegyem, nem egy, és nem is három hónap elteltével tette meg ezt a sorsdöntő lépést, hanem azonnal, amint beült a miniszterelnöki székbe. Mindez nem bizonyít mást, mint azt, hogy mennyire fontos a nemzeti bank függetlensége.
- Végül az ön közérzetéről kérdezném. Vannak még ambíciói, esetleg visszatérne-e a hatalomba, harmadik ciklust vállalna még?
- Nézze, előre bocsátom, hogy nagyon örülök, amikor találkozóim vannak az Egyesült Államokban, vagy itt Magyarországon, Budapesten, vagy éppen Berlinben, bárhol. De amikor a saját hazámról és a kormányról kérdeznek, akkor szégyellem magam. Mert a mostani kormányfő szégyent hoz az országra. De az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján mondhatom, hogy végül győzni fog a racionalitás. Mert 25 évvel ezelőtt, talán emlékszik, Európa fekete báránya voltunk. Elődöm igazi autokrata volt.
- Vladimir Meciar.
- És legyőztük azt a rendszert is. Ezért bízom abban, túlleszünk ezen a korszakon is.
- És mi lesz a baloldallal? Mint ahogy nálunk, halódik.
- Nézze, inkább azt kell mondjam, hogy a demokraták nem fognak soha elveszni.
Csernyánszky Judit interjúja a volt szlovák miniszterelnökkel a Hetes Stúdió 2024. szeptember 21-i adásában hangzott el.
