Holnap béke – Józsa Márta jegyzete
Egyre félelmetesebb mértékű sikereket aratnak az ő nyelvükön fogalmazva szuverenista, magukat vátesznek tartó ámokfutók – Magyarországon is. És ennek a következményeit szenvedik el végső soron azok is, akiknek a kétharmaddal újra és újra felszentelt vezetője a békéről papol, miközben kard kirántására buzdítja híveit a vele egyet nem értők ellen.
Megy a szekér… - Rózsa Péter jegyzete
Amikor Orbán ráült erre e szegény Magyarország nevű járgányra, az nem volt a legrosszabb állapotban, hiszen előző hajtója éppen egy nagyjavítással végzett, és a 2008-as pénzügyi világválságból kihízva, legalábbis működőképessé tette.
Kasztroly – Józsa Márta jegyzete
Általános statisztikusi vélekedés, hogy a magyar keresetekről pontosabb képet ad a mediánjövedelem. Vagyis az a bér, aminél a munkavállalók fele többet, fele kevesebbet kap kézhez egy hónapban. Így adódik az a helyzet, hogy a statisztikai hivatal által megállapított átlagkeresetnél a magyar munkavállalók 75 százaléka kevesebbet keres.
A hőbörgők – Szénási Sándor jegyzete
A NER szerint Magyart, és csak őt kell kicsinálni, mert ha ez sikerül, a mögötte álló tömeg a központi agy irányítása híján késedelem nélkül feloszlik, és másnap egykori hősére már nem is fog emlékezni. Ez O.V. szilárd meggyőződése, és tévedése oka. Nem hiszik el, hogy nem egyetlen emberrel hadakoznak …
Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Milyen érzés mostanában magyarnak lenni? – Hardy Mihály jegyzete
20/01/2024 15:08
| Szerző: Hardy Mihály/Klubrádió
Ritkán állunk meg elgondolkozni azon, hogy jó-e ma egyáltalán magyarnak lenni. (...) Az országban, ahol kevés számú milliárdos oligarcha ül a nincstelen milliós tömegek nyakán. Az ellopott pénzekből ugyanis – utólag – már nem lehet sikeres és fejlődő társadalmat építeni. A tengeri jachtok, a hatvanpuszták és a terepjáró Mercik országából nem lesz kárpát-medencei Szilícium-völgy.
Vajon milyen érzés mostanában – magyarnak lenni? Beismerem, meghökkentő kérdés ez így 2024 januárjában, mondhatnám: rosszkedvünk telén. Mi az, ami közösen jellemző ránk, mitől vagyunk mások, ha mások vagyunk egyáltalán, mint a szomszédaink, az osztrák sógorok vagy a tót atyafiak, a szlovákok? Mitől lettünk ilyenek, amilyenek vagyunk és vajon jól érezzük-e magunkat a bőrünkben?
Alighanem ez utóbbi lehet az igazi vízválasztó, ami meghatározza a mindennapjainkat. Csakhogy ezen ritkán állunk meg elgondolkozni, hogy jó-e ma egyáltalán magyarnak lenni? Attól tartok, egyre kevesebben vannak azok, akik erre tiszta szívből, őszintén és határozottan „igennel” tudnak válaszolni. És itt most nem a mélyen gyökerező magyar panaszkultúrára gondolok, hanem arra, hogy mintha egyre többen lennének azok, akiknek nyűg a megélhetés és a munkahely, megugorhatatlan akadály az otthon megteremtése és a gyerekek felnevelése, megfizethetetlen a nyári tengerparti családi nyaralás vagy akárcsak egy új mosógép beszerzése – ha elromlik a régi. Mindaz, amit egy átlag európai polgár szinte természetes módon megengedhet magának, ami az életformája része.
Nyilván az ukrán Ivancsuk család Kijevben ebben az összehasonlításban szóba sem jöhet. Ők örülhetnek, ha nem hullanak orosz rakéták a fejükre vagy az óvodára, ahová reggel bevitték a gyerekeket. De lassan és biztosan az életminőség és a jövőkép tekintetében a pozsonyi Liška úr vagy a bukaresti Popescu asszony is ellép mellettünk, magyarok mellett, mert ott egy másik, egy európai társadalmat építenek, nem latin-amerikait, mint nálunk. Ahol kevés számú milliárdos oligarcha ül a nincstelen milliós tömegek nyakán. Az ellopott pénzekből ugyanis – utólag – már nem lehet sikeres és fejlődő társadalmat építeni. A tengeri jachtok, a hatvanpuszták és a terepjáró Mercik országából nem lesz kárpát-medencei Szilícium-völgy. Legfeljebb a kínai Csiang és Liu Zrt. gigantikus akkumulátor-összeszerelő üzeme. Szép kilátások, igazi magyar sikertörténet…
A kérdés már csak az, hogy miért hagytuk, hogy így legyen?
Hardy Mihály jegyzete a Hetes Stúdió 2024. január 20-i adásában hangzott el.