Megy a szekér… - Rózsa Péter jegyzete
Amikor Orbán ráült erre e szegény Magyarország nevű járgányra, az nem volt a legrosszabb állapotban, hiszen előző hajtója éppen egy nagyjavítással végzett, és a 2008-as pénzügyi világválságból kihízva, legalábbis működőképessé tette.
Kasztroly – Józsa Márta jegyzete
Általános statisztikusi vélekedés, hogy a magyar keresetekről pontosabb képet ad a mediánjövedelem. Vagyis az a bér, aminél a munkavállalók fele többet, fele kevesebbet kap kézhez egy hónapban. Így adódik az a helyzet, hogy a statisztikai hivatal által megállapított átlagkeresetnél a magyar munkavállalók 75 százaléka kevesebbet keres.
A hőbörgők – Szénási Sándor jegyzete
A NER szerint Magyart, és csak őt kell kicsinálni, mert ha ez sikerül, a mögötte álló tömeg a központi agy irányítása híján késedelem nélkül feloszlik, és másnap egykori hősére már nem is fog emlékezni. Ez O.V. szilárd meggyőződése, és tévedése oka. Nem hiszik el, hogy nem egyetlen emberrel hadakoznak …
Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Holnap béke – Józsa Márta jegyzete
29/12/2024 11:46
| Szerző: Józsa Márta / Klubrádió
Egyre félelmetesebb mértékű sikereket aratnak az ő nyelvükön fogalmazva szuverenista, magukat vátesznek tartó ámokfutók – Magyarországon is. És ennek a következményeit szenvedik el végső soron azok is, akiknek a kétharmaddal újra és újra felszentelt vezetője a békéről papol, miközben kard kirántására buzdítja híveit a vele egyet nem értők ellen.
Kijevben – idén is – sokan a metróállomásokon töltötték a karácsonyt, országszerte áramkimaradások voltak, az orosz rakéták azt lövik, amit érnek, koncentrálnak az energetikai létesítményekre. Putyin jól érthető választ adott tehát arra a soha komolyan nem vehető kérdésre, miszerint lehetséges volna-e bármilyen humanitárius, vagy akár politikai jellegű megfontolása bármilyen tűzszünetnek.
Általában a száztíz évvel ezelőtti, 1914 karácsonyi, nemhivatalos tűzszünet-sorozat jutott erről sokaknak eszébe, öt hónappal a világégés kezdete után a nyugati frontokon francia, német és brit katonák napokon át átsétáltak a lövészárkokon, köszönteni, és boldog ünnepet kívánni egymásnak. Volt, ahol játszottak valamit, volt, ahol eltemették az elhunyt bajtársakat, és arra is volt példa, hogy ajándékokat vittek az ellenségnek. Persze nem mindenki és nem mindenütt, de valahogy ez a spontán eseménysorozat az emberség és a békevágy jelképeként emlékezetes a nyugati világban. A nyugatiban, amely felé itt nálunk, kompországban már nemigen jár az átkelőhajó. Legalábbis ami a nagypolitikai szinteket illeti, elvégre az említett első világháborús átmeneti, karácsonyi fegyvernyugvást sem a kormányaik intézték el a bakáknak.
„Az orosz elnököt sikerült rávennem, hogy legalább fontolja meg a tűzszüneti javaslatot” – mondta híveinek karácsony előtt pár nappal rádiószózatában a magyar kormányfő, hozzátéve: stratégiai nyugalomra volna szükség, jelentsen ez bármit, de kétségkívül úgy hangzik, mint egy jelzős szerkezet. Hogy mi a tartalma, eredménye ezeknek a frázisoknak, és hogy ezzel összefüggésben mekkora a befolyása a világpolitikai jelentőségével naponta eldicsekvő szónoknak, azt tessenek megkérdezni a kijevi meg harkivi pincékben és alagutakban karácsonyozó családoktól. Nem valószínű, hogy éppen imáikba foglalnák a nagy magyar önjelölt békemisszionárius nevét.
Nyilván amúgy sem ők azok, akiknek az érdekei és életfeltételei bármikor is érdekelnék a politika színpadjaira fellépő, bűbájosan szónokló mágusokat. Amúgy harmincöt évvel ezelőtt egy román kollégájuk kivégzése előtt négy nappal még bátran a népe elé állt Bukarestben, hogy elmagyarázza azt a világigazságot, a szocialista Romániát, amelynek éltetése volt állítólag a rá irányított sortűz előtt elhangzó utolsó mondata is. Miközben a román rádió az Ó, milyen csodálatos hír kezdetű, korábban betiltott román karácsonyi dalt játszotta.
Az ottani társadalom máig nem tud mit kezdeni annak emlékével, hogy a diktátor-házaspártól való megszabadulás akkor pillanatnyilag jó ötletnek tűnt, ám a jogszerűségnek legalább a látszatát meg kellett volna teremteni – mondják azóta is sokan, és nem elősorban a Ceauşescu-kultusz fanatikusai. Hanem olyan emberek, akik értelmezni tudják azt, hogy a világ televíziós nyilvánossága előtt vesztőhelyre hurcolt vezetők unortodox likvidálása igen távol állt attól, amit jogról, emberi méltóságról gondolunk. És hogy minden erőszaknak és átgondolatlan populista élvhajhászatnak következménye van.
Ebben a keleti tömjénfüst által gerjesztett homályban aratnak egyre félelmetesebb mértékű sikert az ő nyelvükön fogalmazva: szuverenista, magukat vátesznek tartó ámokfutók most Romániában. És ennek a következményeit szenvedik el végső soron most a kijevi metróban karácsonyozók. És az orosz falvak katonának eladott fiai a lövészárkokban. És azok is lassan, de értelemszerűen, akiknek a kétharmaddal újra és újra felszentelt vezetője a békéről papol, miközben kard kirántására buzdítja híveit a vele egyet nem értők ellen.
Ma háború van, holnap béke, mikor lesz már ennek vége. Ismerős? Ez a Kontroll csoport, 1983. Ki gondolta volna, hogy innen, a NER-ből nézve talán boldog békeidőknek számít ma már az a bornírt, emberségesnek aligha nevezhető korszak. Amelynek dicstelen vége lett. Ahogy ennek is az lesz, itt is, ott is, amott is. A kérdés már csak annyi, hogy addig mi lesz.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen 2024. december 26-i, csütörtöki adásában hangzott el a szerző felolvasásában.
