„Mindenki tojáshéjakon lépked, hogy ne bántsa meg Vidnyánszkyt, de őt ez nem érdekli”

Sodró Eliza színésznő nyílt levelet írt a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumának élére került Vidnyánszky Attilának „Szia Papa!” felütéssel, ugyanis, mint írja, kaposvári színművészetis hallgatóként a rendező és ottani rektorhelyettes „mostohalánya” lett. Levelében a többi között azt kérte Vidnyánszkytól, hogy mondjon le az SZFE kuratóriumának bármilyen posztjáról, mert nem látja át a dolgokat, elefántcsonttoronyból figyeli az eseményeket és csak a nagyszerű rendezői fantáziájára hagyatkozik.

Elsőként azt kérdeztük a Radnóti Színház színésznőjétől, mit válaszolt a Nemzeti Színház igazgatója. Egyelőre semmit, reméli, hogy eljut hozzá a levél – mondta Sodró Eliza. Úgy fogalmazott: nagyon kétségbe van esve, tudja, hogy ő senki, nincs hatalma, de nagyon szeretné, hogy beszélgessenek. Olyan kommunikációs szakadék van aközött, amit Vidnyánszky Attila képvisel, és aközött, amit ő tapasztal maga körül a szakmában, hogy azon csak sok beszélgetéssel tudnának túllendülni. Volt, hogy le tudott ülni vele beszélgetni és azt látta, hogy neki magánemberként ez ugyanolyan fárasztó – tette hozzá.

Azt mondta, Vidnyánszky Attila szokott arra hivatkozni, hogy nem fogadta be a szakma, egészen addig nem volt vele bajuk, amíg a határon túl (Beregszászon) volt, de ahogy átjött, elkezdték támadni. Egy konkrét esetre emlékszik, amikor a POSZT-on kritizálták az előadását és úgy vonult ki a szakmai megbeszélésről, hogy felrúgta a széket. A színésznő nem tudja, hogy mi, de valami nagyon mély megbántódás van benne. Hozzátette, borzasztóan sajnálná, ha Vidnyánszky sértésnek venné a levelét.

Sodró Eliza nem szeretne politizálni, csak azt érzi, hogy a szakma nagyon nagy bajban van, fullasztó a légkör. A művészi szabadságot veszélyezteti az, hogy folyamatosan ilyen szélsőséges nyilatkozatokat, véleményeket kell olvasni. Akik körülötte megszólalnak, beleértve például Jordán Tamást, mindenki próbál tojáshéjakon lépkedni, nehogy Vidnyánszky Attilát megbántsa, miközben ő nem egyáltalán foglalkozik azzal, hogy milyen károkat okoz vagy milyen sértéseket vág mások fejéhez. A stílusra akarja felhívni a figyelmet, arra, hogy ez tarthatatlan és borzasztó.

Arra a kérdésre, hogy Kaposváron milyen volt együtt dolgozni Vidnyánszkyval, azt mondta: „ugyanilyen, mint amit most érzek”. Azért is beszél, mert attól, hogy most ugyanilyen hatalmi gesztussal történik egyfajta térfoglalás, visszatértek a kaposvári emlékei, bizonytalanságai, traumái, félelemérzete – tette hozzá.

Úgy fogalmazott: ha valaki úgy kerül hatalmi pozícióba, hogy igazából nem mond szakmai érveket és nem kedvelteti meg magát azokkal az emberekkel, akik évek óta lelkiismeretesen ott dolgoznak, nem beszélget a hallgatókkal, nem kíváncsi rájuk, csak elmondja, amit gondol, és elpanaszolja, hogy őt nem hallgatják meg, az nem tud bizalmat ébreszteni. Nem érti, miért várja, hogy akkor megkedveljék.

Sodró Eliza maga is zavarban van attól, hogy miért pont ő szólal meg, de azt érezte, hogy nem tudott tovább hallgatni. Csak kapacitálni szeretné a többi embert a szakmában, aki most hasonlóan érez, hogy ők is fogalmazzák meg a gondolataikat, nyissanak párbeszédet, szakmai fórumot arról, milyen lenne ki az ideális színészképzés. De a vádaskodás és a sértegetés érjen véget. Nem azt várja el, hogy egyetértsenek vele, hanem, hogy olyan országban akar élni, ahol mindenki elmondhatja a véleményét és nem kell retorziótól tartania. „Ön Svédországban szeretne élni” - válaszolta műsorvezetőnk.

Miután Vidnyánszky Attila lett a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumának elnöke, már felmondott két ismert oktató, Zsámbéki Gábor rendező és Gáspár Máté intézetvezető. Hozzájuk csatlakozott az intézményben 1973 óta tanító Székely Gábor Kossuth-díjas rendező, aki kedden közölte: felbontja a szerződését az egyetemmel, ha kérik, osztályait bérezés nélkül végigviszi.

A beszélgetést a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Címlapi kép: Kárpáti Iván