Nem Mészáros Lőrinc a leggazdagabb magyar, hanem „Mészáros Lőrinc” – Gergely Zsófia jegyzete

Még az egyetemen, pr-szakirányt választva sokat tanultam imázsépítésről, a hírnév menedzseléséről vagy a bizalomépítésről. Hiszen napjaink magamutogató világában ez szakmává vált, a suszter és a könyvkötő biznisz mára kihal, de az top „tudomány”, hogyan kell mesterségesen felépíteni valakinek vagy valaminek az ismertségét és elismertségét – legyen az cég vagy egy személy. Tudják, mint amikor a marketinggel tolják adott terméket, legyen az A-osztályú autó vagy popsitörlő.

Pont így megvan a maga know-how-ja annak, amit a régi pr-os vicc sommásan úgy összegez: a mókus is csak annyiban különbözik a patkánytól, hogy jobb a pr-ja.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy volt szerencsé(tlensége)m olvasni a héten az Indexen megjelent „nagyinterjút” Mészáros Lőrinccel. Már nem is mint volt felcsúti polgármesterrel, vagy a szintén Orbánfalvához kötődő Puskás Akadémia vezetőjével, hanem egyenesen mint „Magyarország leggazdagabb emberével”.

Újságíróként nekem eleve megrázó látni az elbitorolt Index név alatt, az ismerős betűtípussal, körítéssel ezt az izét, ami pont annyira nevezhető interjúnak, mint amennyire a vállalati újságban kötelező teret adni az igazgató magvas gondolatainak. Dettó olyan ez, mint a péntek reggeli kormányfői igehirdetés a Kossuth Rádióban, ahol a rádióriporternek titulált képződmény a szükséges rossz. Mégiscsak snassz lenne, ha a miniszterelnök monológszerűen kinyilatkoztatna, kell mutatóba a bio-mikrofonállvány.

Az idézőjeles Index idézőjeles interjúja is ilyen: az egykor kritikus és tényfeltáró lap élére állított főszerkesztő jegyzi. És teszi a dolgát: alákérdez, udvariasan feldobja a kommunikációs labdát, amit Mészáros Lőrinc, vagy az őt felkészítő Megbízott lecsap. Véletlenül sem kérdez vissza, hát hogy’ is venné az ki magát, olyat csak a valódi újságírók szoktak. Az meg mind balos, meg libernyák, tudjuk.

Olvastam, olvastam, és itt jött be az a bizonyos patkány és mókus. Mert azt láttam, ahogy Mészáros Lőrincből mókust faragnak. Mindenáron, legyen bármilyen silány az alapanyag. Mint egy pr- úthenger, tolják, hogy nem az, aminek látszik.

Évek óta tartó folyamat fontos állomásához érkeztünk. Mert én azért még emlékszem, amikor a csak „Lölőnek” gúnyolt Orbán-barátját dugdosni próbálták. Amikor egyszavas, jobb napjain egy tőmondatos válaszokat nyökögve menekült a még be nem szántott médiumok kérdései elől. Amikor még bíróságra szabályosan perre ment, mondván őt nem lehet strómannak nevezni. Csak épp a bíróság szerint meg de.

És mégis egyre kevesebbet halljuk vele kapcsolatban, hogy stróman. Észrevétlenül, de tart és működik a tudatos átpozícionálás: Mészáros Lőrinc üzletember. Vállalkozó. Mészáros Lőrinc nősül, és lefogyott és divatos ruhákat hord. És mennyit jótékonykodik, hogy milyen jószívű is, hát mindenki láthatja. És Mészáros Lőrinc nyilatkozik, mint Magyarország hivatalosan leggazdagabb embere, aki a részvényeinek hála milliárdokat keresett csak azzal, hogy megjelent ez az interjú.

Mert tudjuk, hogy amit olvasunk, azt nem ő mondta, tehát akkor abba érdemes befektetni.

Mert tudjuk, hogy nem Mészáros Lőrinc áll a Forbes lista élén.

Hogy nem a felcsúti gázszerelőnek van cégbirodalma, földje, magánrepülője és összeharácsolt vagyona.

„Mészáros Lőrinc”-nek van. Idézőjelben. Akkor miért nem hívjuk így? Miért nem írja és hívja mától egy ország ezt a kis, de nagyon fontos jelet kitéve? Üzenve és megjelölve, hogy nem vesszük be a mókus-pr-t. Mert tudjuk, ki.

Gergely Zsófia jegyzete a Hetes Stúdió 2021. június 12-i adásában hangzott el.