Petri György: Töprengéseimből
11/06/2020 22:07
| Szerző: Pályi Márk / Klubrádió
A költészet napjától a mostani hét végéig a Klubrádió honlapján minden nap közzéteszünk egy verses vagy prózai felolvasást Belső közlés című irodalmi műsorunk felvételei közül. Ma Petri György Töprengéseimből című versét hallgathatják meg Valcz Péter színművész előadásában.
Petri György a huszadik század utolsó harmadának, az elmúlt évtizedek kortárs magyar irodalmának egyik legfontosabb szerzője, ikonikussága csak József Attiláéhoz hasonlítható. Irodalmi műsorunkban, a Belső közlésben minden évben rá is emlékezünk a róla a halála után tíz évvel elnevezett és a legígéretesebb kötet nélküli pályakezdőnek járó Petri-díj átadásakor. A karanténidőszak alatt a honlapunkon már közzétettünk két verset is tőle, amelyek szintén ilyen alkalmakkor hangzottak el a Klubrádióban. Az ő Hogy elérjek a napsütötte sávig című legendás versével indítottuk a sorozatot, Pál András előadásában, és azóta Grisnik Petra színésznő felolvasásában is meghallgathatták már Petri A minimum művészetétől a művészet minimumáig című, a posztmodern esztétikára reflektáló költeményét.
A ma közzétett és mostantól itt, a Klubrádió honlapján is meghallgatható, Töprengéseimből című versét Valcz Péter olvasta föl a Belső közlésben, amelyet a színművész maga választott ki az adásba, és saját elmondása szerint azért szereti a verset, mert a zárlata arra utal, hogy a problémákat, amelyekre a megoldást keressük, gyakran valójában mi magunk hozzuk létre saját magunk számára. Ehhez a költő az egyik leghasztalanabb emberi próbálkozást, a zavaró, idegesítő légy jóformán esélytelen üldözését hozza föl apropónak. Petri emellett a maga megszokott módján, önkritika formájában bírálja az üres elméletieskedést is a költeményében. A felvétel érdekessége még, hogy Valcz Péter egyébiránt eltérő stílusú tónusa itt hasonlít legjobban édesapja, Vallai Péter versmondására.
A vers a fenti lejátszás gombra kattintva hallgatható meg. Címlapi kép: Szilágyi Lenke/Wikimedia Commons
A vers írott változata:
Töprengéseimből
Az rossz volna, ha volnának legyek,
annak sem örülnék, ha puskám volna,
mert nem tudnám, hogy mitévő legyek
a puskámmal. Ha viszont ugyanakkor
volnának legyek s puskám – az igen!
Hunyorítás, rátartás, még jobban hunyorítás
– elmászott. Rátartás, hunyorítás,
lejjebb, kicsit! még lejjebb, kicsit…
BUMM!
rátartás, hunyorítás… Na, persze, ha
nincs légy, nincs puska – nincs gond.
