Reménytelen ország – Hardy Mihály jegyzete

Nem tudom, elgondolkodtak-e mostanában az Afganisztánban kialakult helyzetről. Nekem napok óta nem megy ki a fejemből, hogy vajon tényleg kártyavárként kellett-e összeomlania az amerikaiak és a Nyugat, köztük Magyarország által támogatott rendszernek? És főleg azon gondolkodom, hogy vajon mi lesz ott ezek után?

A kérdés már csak személyes okokból is foglalkoztat, hiszen a szovjet megszállás, majd a kivonulás idején háromszor is jártam ott újságíróként, Kabulban, Dzsellalbadban és ott állhattam az Amu Darja folyó hídján, amikor Borisz Gromov orosz tábornok páncélosai végleg kivonultak a felperzselt országból. Vereség volt ez a javából a Szovjetunió számára is, tíz évbe és 15 000 halott katonájába került a szovjet megszállóknak. Az afgán polgári lakosság veszteségeit megbecsülni is nehéz volt, félmillió és kétmillió halottat számlálnak a különböző források.

Az Egyesült Államok és a nyugati szövetségesek afganisztáni kalandja húsz éve tartott, a koalíciós erők 3500 embert vesztettek, a magyar honvédség hét tagja halt meg az afgán hegyek között. Hogy miért áldozták az életüket, ma is nehéz megmondani. Egy olyan reménytelen országban, ahol európai ember számára szinte felfoghatatlan középkori állapotok uralkodnak. A szó szoros értelmében, hiszen a legtöbb helyen nincs tiszta ivóvíz, a települések egy jó részére még nem jutott el az áram, ahol az újszülöttek fele meg sem éri az egyéves kort, ahol mindössze 25 kilométer vasút épült az üzbég határ mentén.

A hétezer méter magas hegyek, a sziklás pusztaságok és a déli sivatagok miatt Afganisztán területének mindössze 10 százaléka lenne alkalmas mezőgazdasági művelésre, de öntözés és az általános biztonság hiányában ennek is csak a töredékét művelik. Javarész mákot termesztenek, innen származik a világ heroin-alapanyagának a 80 százaléka. A földművesek ezzel mindaddig nem hagynak fel, amíg a gabonához képest a kábítószer-massza hússzoros áron kel el a mindenütt virágzó feketepiacon.

Abban igaza volt az amerikai elnöknek, hogy idegen fegyverekkel nem lehet államot és demokráciát építeni, különösen úgy nem, hogy ezt a helyi lakosság nem is támogatja. Ennek, egészen pontosan az egységes állam létrehozásának a legelemibb feltételei sem voltak adottak. Hiszen a középkori állapotok azt is jelentik, hogy esély sincs európai értelemben vett nemzet építésére. Részben azért sem, mert egyetlen népcsoportnak sincs meghatározó többsége, nincs sem közös történelmük, sem nyelvük, sem egységes gazdaságuk, de még vallásuk sem.

A változás Afganisztán népe számára most mindössze annyi, hogy az uralkodó tálibok hatalmas mennyiségű amerikai hadfelszerelésre tették rá a kezüket, erősebbek lettek, mint valaha. Így azután Humvee páncélozott terepjárókkal és M4-es gépkarabélyokkal szerezhetnek érvényt a saría törvényeinek, az iszlám hatalmának… és masírozhatnak vissza a sötét középkorba.

Hardy Mihály jegyzete a 2021. augusztus 24-i Esti gyorsban hangzott el.