Az afgán lecke
22/08/2021 10:45
| Szerző: Klubrádió/K.K.
A tálibok példátlan gyorsasággal vették át a hatalmat, de vajon hogy tehették ezt meg? Az Egyesült Államok elrontotta a kivonulást, az evakuálást. Mi lesz ebből?
A világ nagy részén érdeklődnek az Afganisztánból érkező hírek iránt, amelyek közül egyre kevesebb a hivatalos, ellenőrzött információ, és egyre több terjed a közösségi médiában, köztük számos fake news is. Pontosan tehát nem tudni, hogy mi történik, a káosz még sokáig jellemző lehet az országra.
A tálibokról kialakult kép hagyományosan az, hogy különösen kegyetlen módszereik vannak, elsősorban a törvénykezésben, illetve az ítélkezésben ragaszkodnak a „kőkorszaki” módszereikhez. Az előző hatomra jutásuk idején záporoztak a hírek kézlevágásokról, lefejezésekről, nőkkel szembeni kegyetlenkedésekről. Wagner Péter biztonságpolitikai szakértő szerint azonban mostanra változtattak némileg a módszereiken. No, azt azért nem lehet mondani, hogy demokratizálódtak, de valami tényleg változott. Kormányt alakítani még nem tudtak, de azt ígérik, hogy az nem az ősi elvek alapján működő tálib kormány lesz. Horribile dictu, a szakértő még azt is el tudja képzelni, hogy nő is lesz a kormányban előbb-utóbb, ami aztán tényleg a világ csodája lenne az eddigi ismereteinkhez képest.
A világnak sincs könnyű dolga a helyzet kezelésével. Oroszország, Kína, Irán, Törökország is kivár, pedig a közelben lévő meghatározó országokról van ugye szó. Mit csinálnak majd a tálibok? Marad-e az engedékeny hangnem, vagy visszatérnek a régi módszereikhez? Afganisztán mintegy 95 százalékát uralják, de itt belép a nemzetközi jog is, amit azért az Afganisztánon kívüli világ figyelembe vehet. Az történt ugyanis, hogy – talán egyetlen vezetőként – az egyik elnökhelyettes nem menekült el, hanem bevette magát a hegyek közé, és közölte, hogy az elnök távozása után ő tekinti magát az ország vezetőjének. Ez az alkotmányjogi kérdés, azért sok külföldi vezetőnek fejtörést okozhat.
Wagner Péter úgy látja, hogy az afgán konfliktus nem jelent végzetes fenyegetést a Közel-Keletre és Közép-Keletre, a világ békéjére pedig még annyira sem. Igaz, azt még nem tudja senki, hogy mennyire eszkalálódik, mennyire durvulhat el a helyzet, melyik hatalom mit lép ezután, mit hoz még a jövő.
Melyik amerikai elnök rontotta el?
Négy elnök érintett az afganisztáni háborúban valamilyen módon, és mindegyikük döntéseiben lehet olyat találni, amely nem állta ki az idő próbáját – véli Nagy Gábor külpolitikai újságíró, a HVG munkatársa. A háborút George W. Bush elnök indította a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után, amikor is az al-Kaida terrorszervezet végzett szörnyű pusztítást, utasszállító repülőkkel berepülve a New York-i Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba és a Pentagonba. A Fehér Ház megtámadására szánt gépet az utasok visszafoglalták, így az nem jutott el a célig. A támadásokban 2996 ember halt meg, közülük csak 19 volt géprabló. Miután az al-Kaida Afganisztánban rendezkedett be a hírszerzés szerint, megindult a háború. A következő elnök, Barack Obama csapaterősítést rendelt el, de az például biztosan nem volt szerencsés, hogy egy amerikai katona elengedéséért cserébe öt terroristát engedett szabadon a guantanamói börtönből, akik közül az egyik később vezéralakja lett a további akcióknak. Donald Trump elnök már érzékelte, hogy elegük van az embereknek ebből a háborúból, külügyminisztere tárgyalt a tálibokkal, valamiféle megállapodást is kötöttek, csakhogy szakértők szerint ebben a tálibok semmiféle garanciát nem adtak arra, hogy bármit is betartanának belőle. Ennek ellenére az elnök gyorsan be akarta fejezni az egészet, már így is annyira elnyúlt, hogy az Egyesült Államok történetének leghosszabb háborújaként tarthatjuk nyilván. És ekkor jött Joe Biden elnök, aki még tovább akarta gyorsítani a csapatkivonást. Számos hibával. Például megszüntette a légi támogatást, amelyet korábban az afgán csapatoknak nyújtott az amerikai hadsereg. Nagy Gábor emlékeztetett arra, hogy a légierő volt az egyetlen, amellyel féken lehetett tartani a tálibokat.
Az evakuálás maga a katasztrófa. Még 10-15 ezer ember is lehet, akit ki kellene menteni, ők főleg civilek, külföldiek, tolmácsok, afgán segítők. Több repülő üresen fordult vissza Kabulból, vagy csak néhány személlyel, ilyen volt a Hollandia által küldött gép is, mert a kimentendők nem jutottak ki a repülőtérre. Kétségbeesett afgánok a már guruló, felszállásra készülő repülőgép oldalába, futóművébe kapaszkodtak, hátha kijutnak az országból; természetesen nem sikerült nekik, egyszerűen leestek a gépről. A kilátástalan helyzetet sokan ahhoz hasonlítják, ami 1975-ben Saigonban történt, ahol is a nagykövetség tetejéről próbálták még helikopterekkel kimenekíteni az embereket, vagy hasonló volt az 1979-es teheráni túszdráma is. Az amerikai sajtó ezt most mind előhozza, de a világsajtó is. Ez Joe Biden elnöki karrierjét nem viszi előre. Jövőre félidős kongresszusi választásokat tartanak, és a demokrata többség most is elég karcsú, könnyen megfordulhat. Ezen kívül biztos, hogy indul kongresszusi vizsgálat az afgán háborúval kapcsolatban, amely 2400 amerikai katona életét követelte és 2000 milliárd dollárba került. Itt az is kiderülhet, hogy az elhibázott evakuáció következtében most 10-15 ezer potenciális túsz van a tálibok kezében, mert egyáltalán nem biztos, hogy úgy is fognak viselkedni, ahogy ígérik a világnak. Továbbá az is kiderülhet, hogy mi az igazság a kormány és a hírszerzés vitájában. A hírszerző közösség ugyanis azt állítja, hogy ők már júliusban szóltak, hogy a tálibok nagyon gyorsan hatalomra juthatnak, a másik oldal szerint a kabuli vezetés ennyire gyors összeomlásáról nem volt szó, ők úgy tudták, hogy az még hónapokig kitart.
Tudomásul kell venni: a tálibokkal sokan egyetértenek
Természetesen Nyugat-Európát is foglalkoztatja az afganisztáni kudarc, ez a presztízsveszteség, elméleti szinten is. Újra előkerül az a kérdés, hogy lehet-e demokráciát exportálni oda, ahol erre nem vevők, vagy még egyszerűen nincsenek felkészülve a fogadására. Ugyanakkor gyakorlati kérdések is felmerülnek, Németországban például ismét előjött a menekültkérdés, a befogadás kérdése, hiszen Afganisztánból most tényleg olyanok menekülnek el, akiknek ez élet-halál kérdése. A nyugati baloldal szerint az egész afgán konfliktussal, illetve annak lezárása tett kísérletével saját értékeit árulta el a demokratikus világ, mások úgy gondolják – mint Orbán Viktor is –, hogy nem lehet exportálni a demokráciát – mondja Techet Péter, a Freiburgi Egyetem kutatója. Aki azt a kérdést is megvizsgálandónak találja, hogy mi a tálibok titka, miért nem utálja őket mindenki a kegyetlenségükért, a könyörtelenségükért, az ezer éve túlhaladott gondolkodásukért. Azt ugyanis látni kell, hogy főleg vidéken vannak támogatóik, nem is kis számban, és egyáltalán nem félnek tőlük. Nos, a kutató abban látja a magyarázatot, hogy a tálibok a helyi korrupt vezetőkkel, intézményekkel szemben is fellépnek. Pillanatok alatt szétverhetik azt a rendszert, amit az Egyesült Államok odavitt. A Nyugattal szövetséges vezetők, vagyis akik annak mondták magukat, rettenetesen korruptak voltak, és ezt a nép látta, érzékelte. Állítólag napi 10 millió dollár mehetett ki a „megfelelő helyekre” abból a pénzből, amit az USA támogatásként küldött. Techet Péter szerint tehát az az egyik fő tanulság, hogy ha egy ország segíteni akar egy másikon, akkor meg kell néznie, ellenőriznie kell, hogy hová megy a pénze. A Nyugat a mostani naivitásával nem megy semmire. És bár minden párhuzam sántít, azért itt is érdemes egy pillantást vetni Orbán Viktor mentalitására, aki valószínűleg úgy gondolja, hogy nem kell egy népet megváltoztatni, olyan, amilyen. Az igényeit kell valamennyire kiszolgálni.
A műsort a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg. Kiemelt kép: Pixabay
2021.08.20.13:00
Műsorvezető: Zentai Péter
