Se esély, se egyenlőség
18/04/2022 15:44
| Szerző: Lay Viktória/Klubrádió
A magyar iskolákban érezhető a nemi egyenlőség megértésre való törekvés, de ez nem jelenti azt, hogy ne jelennének meg a sztereotípiák – véli Rédai Dorottya. A CEU kutatója egy, a nemi egyenlőtlenségeket három országban, köztük Magyarországon vizsgáló könyv kapcsán mondta el véleményét.
Areta Sobieraj a Nemek közötti egyenlőség és sztereotípiák a középiskolákban – Esettanulmányok Angliából, Magyarországról és Olaszországból című könyv társszerzője, az Oxfam Italy munkatársa és kollégái 2017 nyarán kezdték meg a munkát Olaszországban, három pilot iskolában, hogy felmérjék, hogyan állnak a nemi egyenlőtlenségekhez, mennyire ismerik fel és tesznek ellene az oktatásban.
„Nagyon feszült volt a légkör, és rengeteg tévhit társult az olaszul la teoria di gender-nek hívott genderelmélethez. A gender mint idegen szó sokakat megrémisztett és bizonyos vallási és jobb oldali csoportok ki is fordították a jelentését, azzal ijesztgetve az iskolákat és szülőket, milyen veszélyekkel jár az ezzel és nemi egyenlőséggel kapcsolatos párbeszéd” – mondta Areta Sobieraj a kiadvány bemutatóján tartott panelbeszélgetésen.
A helyzet itthon is ismerős. Az előbbi csoportok értelmezésében az iskolai érzékenyítésben civil szervezetként résztvevők behozzák az intézményekbe a gender teóriát, amivel a homoszexualitást népszerűsítik, a biológiai nemet a társadalmi nemmel helyettesítik, a szivárványcsaládokat egyenértékűként kezelik a hagyományos családokkal, és mindezt egy nagyon negatív színben tüntették fel. „Ez pedig – folytatta Areta – egy olyan kontextust hozott létre, amiben nagyon nehéz volt dolgozni.”
Mindezek ellenére egyáltalán nem volt bonyolult feladat három pilot iskolát találni, amelyekkel elkezdhették a munkát. A projektben résztvevő tanárok tökéletesen tisztában voltak a nehézségekkel, ha az iskolai nemi egyenlőségről beszélünk. Ez részben arra vezethető vissza, hogy nincsenek jogszabályok és iránymutatások az iskolák számára, hogyan kéne kezelni a problémát.
Areta elmondta, a tanárok nagyon együttműködőek voltak, és mind önmagukkal, mind a diákjaikkal szemben magas elvárásokat támasztottak. „Be szerették volna vonni a nemi egyenlőséget saját tanítási módszereikbe, tudatosabbak és empatikusabbak akartak lenni a témában, a sztereotip tankönyvi ábrázolásokat a diákokkal együtt akarták szétszedni és elemezni. Emellett az egymás iránti kölcsönös tiszteletet akarták erősíteni bennük, ezen kívül pedig a családok bevonását szerették volna elérni, illetve hogy a diákok iskola- és karrierválasztását ne a sztereotípiák határozzák meg.”
A közös munka olyan sikeresen zárult, hogy együttműködést sikerült kialakítani az Indire-vel, az Oktatási Minisztérium egy szervezetével, akik monitorozni fogják az iskolák hatását, és a lépéseket, amelyek a nemi egyenlőség érdekében történnek, esettanulmányokat készítve és konkrét javaslatokat megfogalmazva össznemzeti szinten.
„Olaszországban és Magyarországon is nagyon gender-ellenes hangulatban kezdték meg a munkát, Anglia ezzel szemben más helyzetben volt” – mondta el a panelbeszélgetésen Maria Tsouroufli társszerző, a londoni Brunel University munkatársa. És ezzel nem azt akarja mondani, hogy náluk jobb volt a kontextus, folytatta, de az utóbbi években az országban nagyon erős hangsúlyt kapott a nemi egyenlőség kérdése. Leginkább a felsőoktatásban mindenféle mérőeszközökkel ellenőrzik, hogy ne forduljon elő nemi, faji megkülönböztetés, és iránymutatók állnak rendelkezésre az egyenlőség megteremtésére és fenntartására.
A kutató elmondta, görög születésű brit migráns akadémikusként igen egyedi pozícióban van, aki a nemi egyenlőséget mindenféle nemzeti kontextusban vizsgálta Európában, a Közel-Keleten, Afrikában és Indiában is. Ami számára szembetűnő tapasztalat volt, hogy tulajdonképpen nem sok minden változott 1996 óta, amikor is a doktoriját írta egy görögországi középiskoláról. „Ez a felismerés sokkoló és elkeserítő volt” – mondta a professzor. A mostani kutatásba Anglia északi részéről, Londonból és London környékéről vontak be iskolákat. Természetesen ezekben az intézményekben változó volt, hogyan formálódott maga a gender jelentése, de ami mindenhol jelen volt, Angliában és a többi országban egyaránt, az a nemi alapú erőszak, ami persze más-más formában jelenik meg, de mégiscsak mindenhol normalizáljuk a jelenséget.
A számunkra Magyarországon ismerős az a légkör, amelyben 2017-ben Olaszországban elkezdték a munkát, sőt. A magyar kutatók nagyjából 30-40 iskolát kerestek meg, végül három „elit” iskolával tudták megkezdeni az együttműködést, hogy elkészítsék az egyes iskolák úgynevezett nemi esélyegyenlőség mutatóját. Mi is ez? Az iskolai élet minden területén vizsgálja, hogy a nemek közti egyenlőség mennyire érvényesül, ennek egyik területe például a tantárgy- és pályaválasztás, amiben igen nagy különbségek vannak fiúk és lányok között, de ugyanúgy vizsgálják ennek keretében, hogy az iskolai környezet mennyire teremti meg az egyenlőséget – például használják-e a lányok a focipályát? De vajon miért van az, hogy míg az olasz közhangulat szintén elutasító volt a témában, ott még az állam támogatását is sikerült a végére megszerezni, míg nálunk halászni kellett az iskolákat? Erről Rédai Dorottyát kérdeztük, a könyv társszerzőjét, a CEU kutatóját.
„Egyrészt nálunk kormányzati szinten megy az antigender-politika, az olaszoknál pedig nem. Ott szülő csoportoktól és vallásos irányból jön ez, viszont az oktatás, a közoktatás sokkal autonómabb, nálunk viszont rendkívül centralizált. Konkrétan nálunk úgy néz ki a helyzet most, hogy iskolaigazgatók és tanárok nem mernek foglalkozni ilyen témákkal, mert majd akkor a tankerület mit fog szólni” – válaszolta Rédai Dorottya. Hozzátette, rendkívül súlyosbodott az úgynevezett gyermekvédelmi törvény bevezetése óta, hiszen már nemcsak az LMBTQ-emberekkel foglalkozó programokat nem hívják az iskolákba, hanem szinte semmilyen emberi jogi és szexuális neveléssel foglalkozó programokat sem. Ez a kutató szerint a politikai pánikkeltésre, és a nemek közti egyenlőségért küzdő emberek, a nemi egyenlőségről szóló elméleti keretek démonizálásra vezethető vissza.
Nyilván a pedagógusok nagy része sem tájékozott ezekben, hiszen a tanárképzésben sem foglalkoznak ezzel, arra pedig nem nagyon van alkalom, hogy továbbképzéseken tanuljanak ilyesmiről. Vannak ilyen képzések, de ma Magyarországon egy ilyen továbbképzést nem lehetne akkreditáltatni, a túlterhelt tanároknak pedig olyan továbbképzéseken kell részt venni, amelyekért krediteket kaphatnak.
De mégis, megjelenik-e az iskolákban a nemi egyenlőségre törekvés? Hogyan látták magukat a munkában résztvevő iskolák? A kutató szerint szlogen szintjén megvolt, a tanárok azt gondolták, hogy az átlagnál többet tesznek a nemi egyenlőségért, de a közös munka során kiderült, hogy lehetne sokkal többet is csinálni. A közbeszédben is egyre erősebb diskurzus megjelenik ezekben az „elit” iskolákban is, annak ellenére, hogy liberálisnak, progresszívnak, a témát fontosnak tartónak vallották magukat a tanárok, mégis előjöttek a sztereotip, hagyományos nő-férfi megosztáson alapuló gondolatok.
Az április 3-án tartott gyermekvédelmi népszavazás érvénytelen lett. Vajon mit üzen ez az iskoláknak? Megerősítheti-e őket abban, hogy nem kell annyira félni a szülői haragtól, ha bevonják a gender kérdéseket az oktatásba? Rédai Dorottya reméli, hogy így van. A népszavazás kérdései – tette hozzá – olyan dolgokra utalnak, amelyek egyrészt nem léteznek, másrészt pedig törvényben vannak szabályozva, ezért fontos, hogy mindenki megértse, hogy ez csupán pánikkeltés, nincs olyan, hogy külsős civilek a foglalkozásokon arról győzködik az óvodásokat, hogy váltsanak nemet. A népszavazás eredményéről elmondta, nagyon reméli, hogy az iskolák észreveszik, hogy nem kell annyira félni attól, hogy bevigyék az iskolákba ezeket a témákat. „Ha nem visszük be, az sokkal károsabb. Vagyis az az, ami igazán káros” – zárta a kutató.
A teljes beszélgetéseket a fenti lejátszóra kattintva hallgathatják meg.
2022.04.16., szombat 15:00
Riporter: Lay Viktória
