Nem minden mentési történet vége happy end
20/01/2022 14:27
| Szerző: Matolcsi Zita/Klubrádió
Több száz segítségre szoruló állat, éjszakába nyúló nappalok, rengeteg stressz és izgalom: mind-mind az állatvédők mindennapjainak része. A sokak által nemesnek és csodásnak tartott szakmának is megvannak a maga árnyoldalai, éppen ezért gyakran még a lelkes önkéntesek is kiégnek. Az okokról beszélgettünk Antal Gábor, krízisintervenciós tanácsadó szakpszichológussal.
Ha valaki a munkahelyén hosszasan sikertelenséget él át, vagyis elmarad számára a pozitív visszajelzés, előbb-utóbb belefásul abba, amit csinál, kiég. Ám meglepőnek tűnő módon, a kiégésnek van egy másik formája is, amikor az egyén szereti, sőt imádja a munkáját, de valahol mégis felborul a terhelés-ellazulás egyensúlya, ilyenkor a végeredmény ugyanaz. Erre szokták azt mondani, hogy jóból is megárt a sok – mondta el Antal Gábor.
A szakpszichológus szerint bizonyos szakmákban, az állatvédőknél is halmozottan nagyobb a terhelés, sokszorosan ki vannak téve a stressznek, ugyanis ez olyan hivatás, ahol számtalan nehéz helyzet adódik, rengeteg a veszteség, gyakran megsérülnek, elpusztulnak a mentett állatok. Az ilyen környezeti ingerek, benyomások hatására beindul az álmatlanság, a kialvatlanság pedig elmélyíti a kiégést.
„Érzelmileg kivonódni”
A szakember szerint az állatvédők helyzete azért is speciális, mert bár nem emberekkel, de érző lényekkel dolgoznak, adott esetben több száz macskával, kutyával vagy egyéb mentett állattal. Ez nyilvánvalóan másfajta kommunikációt igényel, mint az ember-ember közötti interakcióknál, az ellátandó állat a törékenysége, a kiszolgáltatottsága, az egyes dolgok esetlegessége (pl. túléli-e a mentett állat) megterhelő. Elég csak belegondolni, hányféle módon kell állatot menteni, mennyi különböző helyzet adódhat, az utcai mentéstől a traumatizált, balesetes helyzetekig. Mindemellett a nap bármely szakában, bármilyen helyzetben készen kell állni a segítségnyújtásra.
Nagy kockázati tényező, hogy valaki milyen módon vonódik bele érzelmileg egy bizonyos helyzetbe. Vagyis mennyire kapcsolódik az állatmentő az „állatához”. Nem minden mentési vagy gondozási történet vége happy end, és ez az, ami jelentősen igénybe veszi az állatvédőket. Egyszerre kellene benne lenni a helyzetben, és mellette érzelmileg kivonódni.
Ösztönösen korrigálnak
Antal Gábor külön kutatást is végzett, ahol az állatvédő kiégési esélyeit elemzi, erre azért volt szükség, mert hazai viszonylatban nem voltak fellelhető tanulmányok a témában. Munkájában kimondottan állatvédelmi területen dolgozókkal készített mélyinterjúkat, elmondása szerint sajnos beigazolódott, hogy az állatvédelmi munka nagyfokú kiégéssel járhat. De, hogy legyen pozitív kicsengése is a történetnek – hozzátette, sok esetben kiderült, hogy az állatvédők ösztönösen, autodidakta módon próbálják saját eszközeikkel korrigálni, ha kiégésközeli állapotba kerülnek.
A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!
2022. január 14. péntek 15:00
műsorvezető: Lay Viktória
