Szijjártó Péter a gyerekek örömét is megbundázza a Csókosok Ligájában – Gergely Zsófia jegyzete

Hazánkban ez szinte coming out, de bevállalom, nézzék el nekem: nem érdekel különösebben a foci. Sőt, olykor kifejezetten irritál is, mióta újságíróként elsősorban azzal a részével kell foglalkoznom, hol épül újabb stadion annak a pár lézengő nézőnek, mennyi tao-t tékozolnak el és melyik odaapakolt fideszes potentát bizonygatja, hogy csak az a szép, zöld gyep...., ja, nem, a fűtött, méregdrágán karbantartott gyep kell a fiúknak. Meg a milliós fizetés. Meg persze külföldről importált idegenlégiósok, hogy valaki azért játszani is tudjon. Lényeg, hogy a focimániás Főnök gyerekkori álma beteljesedjék, és legyen alkalma egy jobban sikerült pillanatban szónoki pallérozottsággal kijelenteni: „na, ugye”. Én inkább úgy mondanám, na ugye, mennyivel olcsóbb lett volna mindannyiunknak, ha anno a kis Viktor inkább a tájfutásra kattan rá? Esetleg a sakkra...

Szóval ahogy ebből is kiderült, nemigen vesz fel majd a kamera valamelyik lelátón csápolva, viszont a fontosabb meccseknél bekapcsolom a tévét. És tagadhatatlan, hogy az mindig is tetszett, ahogy nagy nemzetközi meccseken a játékosokat gyerekek kísérik. Sőt, az a pár perc önmagában megéri, amikor az arénába kifutás előtt mutatják, ahogy a már koncentráló, láthatóan feszült és izgatott focisták mellett ott sorakoznak. Kicsi mezben, megilletődötten, a párjuk kezét szorongatva, valami hihetetlen örömmel várva, hogy részesei  legyenek a nagyok játékának.

Mindig úgy képzeltem, hogy közben a meghatott anyukák és apukák könnyes szemmel szorítanak, nehogy most essen hasra a kincsük, miközben persze szétveti őket a büszkeség, amiért pont az ő szerencsés utóduk vonul fel a menő focistákkal. Ennyi ember szeme láttára.

Pont. Hiszen sorsolják őket, eddig így tudtuk. Aztán a héten elkezdett a neten terjedni az a kép, amin felsorolják a nevét a Puskás Arénában játszott holland-cseh nyolcaddöntő kis kísérőinek. Köztük pedig Szijjártó és Szijjártót, a keresztnevüket direkt nem mondom, de stimmel Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter két fiának a nevével. Erre a Klubrádió is próbált rákérdezni a tárcánál, de megerősítés helyett hárító mellébeszélést kaptunk válaszul, magát az információt azonban nem cáfolták.

Lehetne matematikai feladvány az érettségin: mennyi a valószínűsége annak, hogy a fideszes kormánytag mindkét gyerekét besorsolják a „szerencsés” 22-be. Idézőjelben szerencsések ezek szerint? Mert lehet, hogy ezek szerint nem is annak kell lenni, hanem csókosnak? Azt viszont a gyanús kiválasztással foglalkozó egyetlen cikkben sem láttam megemlíteni, hogy rajtuk kívül még két-két azonos nevű gyerek is volt a kísérők közt, és ebből csak az egyik olyan gyakori név, hogy akár dobhatta így a szeszélyes véletlen. De Szijjártóék miatt ez így már több mint furcsa, simán lehetnek ők is testvérpárok. Ez viszont azt jelentené, hogy nem egyszerűen benyomták a miniszter gyerekeit a többi kisorsolt mellé, hanem, hogy több esetben is adott volt, kik kerülnek be.

Tudjuk, hogy valódi esélyegyenlőség már a bölcsiben sincs, fájóan sok minden eldől azzal, milyen pólyába születik valaki. A felsorolt 22 gyerek semmiről sem tehet, még a kis Szijjártók sem. Azok a felnőttek felelősek, akiknek a legcsekélyebb közül volt ahhoz, ha valóban képesek voltak még a kicsik szereplését is megbundázni. Kik vajon azok a kisfiúk és kislányok, akiktől elvették ezt a tényleg életreszóló élményt, csak mert kellett a hely a protekciósoknak? Soha nem fogjuk megtudni.

Azért szívesen megkérdezném a külügyminiszter urat: oké, hogy a fiait biztosan nagyon boldoggá tette ezzel, de vajon mire nevelte őket ezzel az egyetlen epizóddal, már ha nem hazudta eleve azt, hogy tök véletlen az egész, ilyen kis mázlisták. A sport szeretére? Sportszerűségre? Vagy arra, hogy „apu elintézi”. Vagy apunak elintézik mások, benyalásból vagy félelemből. Mert ez már csak így megy a Csókosok Ligájában, és már zajlik az utánpótlás felkészítése. 

Gergely Zsófia jegyzete a 2021. július 3-ai Hetes Stúdióban hangzott el, a fenti lejátszás gomb megnyomásával meg is hallgató.