Szociális érzékenység, mint politikai eszme – 68. epizód

A Lenin-vonat című alkotásban bemutatott, alapvetően valós eseményekről beszélgettünk. Azonban mind földrajzilag, mind időben kiléptünk a film szabta keretek közül, hiszen az alkotás, koncepciója szerint indulástól érkezésig tart. Mindez 1917-ben, vagyis Lenin karrierje szempontjából az egyik legemblematikusabb évben.

A karrierje elején járó reformer, forradalmár főbb jellemvonásai már kirajzolódtak az előző héten, részben a film cselekményét követve, részben a Lenin gyerekkorával kapcsolatos anekdoták által, amelyeket Paár Ádám osztott meg a hallgatókkal.

Épp egy olyan történettel zárta akkor az adást, amely a politikus egy érzelmek befolyásolta döntéséről szólt. Szerelme hatására kegyelmezett meg az ellenségének.

A 68. epizódban innen folytattuk. Lenintől elbúcsúztunk a Finlandia állomáson, hogy aztán tovább robogjunk a rendszerváltásig.

Történész vendégünk rámutatott, hogy különleges dramaturgiával operál a film, mivel ott ér véget, ahol a történelem adott szakasza lényegében elkezdődik, ahol Lenin valójában bemutatkozik a világnak.

Azt is kiemelte a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa, hogy a politikus későbbi szélsőséges döntései miatt, az alkotók nyilván nem véletlenül választották azt a megoldást, hogy a kezdeti éveket mutatják be. Egy szenvedélyes, fiatal, néha hibákat elkövető forradalmárt ismer meg a néző, a film pedig ezáltal tud árnyalt lenni; nagy hangsúlyt kap a személyes tapasztalatokból és érzésekből táplálkozó, alapjaiban helyes szándék, és előre vetül egy olyan kor, amelyben ez a szándék a politikai kompromisszumok miatt bekoszolódik, és az eszme csupán elmélet marad.

Jön a kommunizmus, és vele Sztálin diktatúrája.

Paár Ádám vázolta az Orosz Birodalom mellett más országok közhangulatát is a korszakban, hiszen a második világháború, majd az azt követő hidegháború természetesen a legtöbb nemzetet érinti.

Az adásból továbbá az is kiderült, hogy Sztálin kezdetben milyen ígéretekkel nyeri meg a népet, majd miként hozza vissza azokat a gondolatokat – legyen az a nagy Oroszország-elképzelés, vagy a meghatározott ideológiától eltérő világnézet megtorlása –, amelyek a cári birodalom idején működtek, és amelyeket Lenin korábban okkal hagyott ki reformtörekvéseiből.

Paár Ádám, történész-politológus tehát a vonat végállomása után tovább „mesélte” a történetet, eljutott egészen a rendszerváltásig, és kiemelte, hogy az enyhülés időszakában Gorbacsov egyértelműen megfogalmazta, a lenini gondolatokhoz visszatérés a terve, amely már elfogadható lesz az Egyesült Államok számára is, és ezzel zárnák le a hidegháborút.

Az adást a fenti lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: Wikimedia Commons, közkincs