Sztárok egykor és ma

Muszatics Péter filmtörténész reagálta arra a The Guardian-ben nemrég megjelent cikkre, amely elsősorban a filmek bevételeire hivatkozva kijelentette, Tom Cruise jelenleg az egyetlen olyan A-kategóriás sztár, akinek a nevére jegyet váltanak a mozilátogatók, függetlenül attól, hogy tudnák, milyen filmjéről is van szó. A filmtörténész szerint Cruise-on kívül vannak még olyan nagyágyúk Hollywoodban, akinek a neve garancia a sikerre, de az tény, hogy a megváltozott filmfogyasztási szokások ezt is felülírták.

Kiemelte, a sztárkultusz jelenléte, ha most nem is annyira erőteljes, még visszatérhet, hiszen amióta mozi létezik, ez egy hullámozó folyamat. A kezdeti látványosság jellegű mozizás után hamar megjelent a filmstúdiókban is az a színész központú szemlélet, amely addigra a színházakban teljesen természetes volt. Muszatics Péter hozzátette, az aranykor az 1930-40-es évekre tehető, de a nyolcvanas évek is kitermelte a maga – elsősorban akciófilmekben szereplő – sztárjait. A filmtörténész azt is hozzátette, hogy az éppen aktuális társadalmi, gazdasági állapot nagyban befolyásolja, hogy milyen hírességeket akarunk látni a mozivásznon.

A Timecode rovatunkban megemlékeztünk az 1997. augusztus 27-én bemutatott Agyament Harry című vígjátékról. A műsor első felében vitatott kérdésre ad némi választ Woody Allen 25 éves filmje, amelyben nem véletlenül hemzsegtek a hollywoodi hírességek. Allan produkcióiban akkor még presztízs volt szerepelni, a mostanra begyűrűzött őt ért támadás sorozat mára azonban szinte ellehetetlenítette a munkájában.

Az Agyament Harry bizonyos szempontból tekinthető Allen munkásságában egyfajta fordulópontnak. A történet főhőse – akit a rendező játszik – ugyanis egy neves író, aki épp készül átvenni egy életműdíjat. Az elvileg örömteli esemény arra készteti, hogy szembenézzen részben élete valódi szereplőivel, részben az általa alkotott karakterekkel. És mintegy pontot tegyen az eddigi írói teljesítménye végére. Bízva abban, hogy még elég kreatív új történetek megírásához.