Tiszta forradalom és pár undok alak

Bár 1956 történetének lényegi elemeit régóta ismerjük, még nagyon sok érdekes, tanulságos részlet kerülhet elő. Nem csak az egyes települések, kerületek helyi eseményeinek, és az egyes emberi sorsoknak, motivációknak a feltárása lehet fontos, de a hamis mítoszok lerombolásáért is érdemes tovább kutatni. Nem Dózsa László ugyanis az egyetlen önjelölt '56-os hős – mondta Eörsi László történész.

Nagy Imréről egyoldalúan

Az egykori 1956-os Intézet munkatársa arra a kérdésre, hogy kinek volt nagyobb szerepe '56-ban – a kezdetben a kommunista berendezkedést támogató, de aztán a Rákosi-rendszerből kiábrándult értelmiségieknek, vagy a pesti srácoknak – azt mondta, sokszínű és hosszú eseménysor vezetett október 23-hoz, ezért nevetséges elhallgatni az értelmiség szerepét a forradalomban és annak előkészítésében. (2016-ban, a 60. évfordulón a kormányzati megemlékezések egyértelműen a pesti srácokat próbálták megtenni '56 főszereplőinek.)

Nagy Imre megítéléséről Eörsi László azt mondta, bár a fideszes körök az '56-os miniszterelnököt teljesen negatív színben tüntetik fel, sztálinista kádernek állítják be, akit elvtársai egy kommunista belharcban kivégeztek, ez abszurd értelmezése a történteknek, Nagy Imre ugyanis már 1953-ban egészen új utat választott, és olyan beszédet mondott a parlamentben, amit senki más ebben az időszakban. Ennek köszönhetően rendkívül népszerűvé vált az országban, és amit aztán véghez vitt, mindenképpen példátlan, nem csak a kommunizmus történetében, hanem egyébként is.

Nagy Imre egyoldalú kormánypárti megítélésében tehát valószínű, ugyanarról van szó, mint a független történészi álláspontokhoz való viszonyulásban: nem a történelmi események, illetve azok feltárása a fontos, hanem inkább valami politikai indíték. A hozzáállásuk lényege, hogy elutasítanak minden olyan szellemiséget, amely az övéktől eltér.

Joggal rettegtek, de tiszta volt a forradalom

Az '56-ban elkövetett atrocitásokról, népítéletekről Eörsi László azt mondta, ahhoz képest, hogy az emberek mennyire gyűlölték a lakosság ellen éveken át brutálisan fellépő ÁVH-t, és hogy mekkora tömeg mozdult meg, nagyon kevés ilyen eset volt. A Köztársaság téri szégyenteljes lincselésen kívül csak néhány hasonló eset fordult elő az országban. Nem csoda, hogy a kádárista források mindig ezt a néhány kirívó esetet emlegették fel, és nem a forradalom eszmeiségét.

Az hogy nem volt ennél nagyobb számú súlyos eset, a történész szerint annak köszönhető, hogy az a kommunista párton belüli ellenzék, amelynek ezekben a napokban -a sajtó által is- igen nagy befolyása volt, nagyon is mérséklően hatott a népre. Emiatt kirekesztés sem fordult elő, vagy alig, azért, mert valaki zsidó vagy cigány. A '44-es deportálások után nem sokkal azonban érthető, hogy a zsidó visszaemlékezők akkoriban rettegtek egy újabb antiszemita hullámtól – mondta Eörsi László, aki azonban ismételten hangsúlyozta, hogy nagyon kevés antiszemita megnyilvánulás történt, és az sem a forradalom részéről. Az elenyésző számú eset jellemzően a tűzszünet után előkerült néhány „undok alakhoz” köthető, és nem a forradalmárokhoz.

A tények alapján tehát azt lehet mondani, hogy bár lehet találni olyanokat, akiknek rossz emléke maradt, de összességében egyértelműen pozitív a kép, tiszta forradalomról van szó. Sok zsidó ember is megírta, hogy nem tapasztalt semmiféle üldöztetést. Bár a tízmilliós országban, annak kétmilliós fővárosában „elő-előjövögetett” az antiszemita kártya, ez nem volt jellemző, csak elhanyagolható kisebbség gyűlölködött. Azt elvárni pedig, hogy soha senki nem mondjon, tegyen semmi embertelent, valószínű, egyetlen forradalomban sem reális – mondta Eörsi László történész.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg! A posztban kiemelt téma a felvétel 11. percétől kezdődik!