Tudjuk, hogy mire készülnek a tudjukkik – Herskovits Eszter jegyzete

Nézem, ahogy elárasztja a várost ez az új, hogy is mondjam, fantáziában nem túl gazdag plakátrengeteg. Már ez előző is hasonlóan ötletes volt, a gonoszul vigyorgó idős nemzetrontóval, aki jön, és ha kell, egyenként telepíti hozzánk a migránsokat. Aztán sebtében leszedték, amikor úgy kívánta az érdek. Most ezt sikerült még továbbgondolniuk és megtoldani a Nemzetközi Fődémon portréját a bárgyún mosolygó Junckerrel, Orbánék európai pártcsaládjának vezetőjével.

Ilyen kreatív munkák utoljára a harmincas-negyvenes években bukkantak fel szerte az országban, kell hát a nosztalgia, nyilván. Csak az nem világos, hogy mégis mit akart mondani a költő? Húzogatja az oroszlán bajszát, hátha kidobják a Néppártból és akkor visszatérhet belföldi színre a szabadságharcos hős, - akár Matteo Salvinivel az oldalán -, aki párttagságát áldozta a nemzet megvédése közben? Vagy tudja, hogy úgysem dobják ki, pont azért, mert senkinek sem érdeke, hogy egy ekkora frakció elmenjen a szélsőjobbra?

Vagy csak annyira akart valami még nagyobbat dobbantani a hazai közönség előtt, hogy mértéket tévesztett? Elpattant valami a tanácsadói gárdában? Esetleg – és ez még a számunkra legkedvesebb verzió – pánikreakció miatt kerülhetett ki ez az újabb mocsok azucákra?

A kérdés már csak azért is érdekes, mert ők ugye azt mondják, ez ismeretterjesztő kampány: tudatni akarják velünk, hogy mire készül Brüsszel, igaz, a választ már nem írják ki. És tényleg, mire? Nyilván az előző kampányok után már bátran összekacsinthatnak a hívekkel: hiszen tudjuk, hogy mire készülnek a tudjukkik.

Az elkövetkező időszakban nálam szakavatottabbak elemzik majd, mi lehet a fentiekre a válasz. Úgyhogy nekem már csak egyetlen kérdésem maradt: ez hogyan történhetett meg a 21. századi Magyarországon?