Ukrajnai háború: nemcsak modern fegyverből, a legegyszerűbb eszközökből sincs elég az oroszoknak

„A háborút a gazdaság és a logisztika dönti el. Oroszország egy olyan típusú háborúra, mint amellyel Ukrajnában szembesült, nem készült fel. Villámháborúra számított és egyszerűen fizikailag nem képes a megfelelő logisztikát, ellátást megszervezni. Mert maga az orosz gazdasági rendszer sem képes ennek a háborúnak a szükségleteit hosszabb távon biztosítani. Ezt a hatalmas emberanyag sem tudja ellensúlyozni. A veszteségeket ma nyolcvan százalékban a tüzérség és a sorozatvetők okozzák. Vagyis a kézifegyverekkel felszerelt katonák tömege ma már nem játszik olyan nagy szerepet, mint a második világháború harcterein” – mondja Szergej Grabszkij, az egyik legtapasztaltabb orosz – illetve jelenleg ukrán – katonai szakértő. Makszim Katz – akit, mint számos más háborúellenes politikust, külföldi ügynöknek minősített az orosz kormányzat – szintén arra figyelmeztet, hogy nem szabad a díszszemléken bemutatott fegyverek alapján megítélni az orosz hadsereget.

„A legmodernebb fegyverekből Oroszország általában csak egészen kis szériákat gyárt, néha csak néhány darabot – a díszszemlék számára. Rengeteget írtak arról, hogy a Szu-57-es repülőgépek jobbak, mint az amerikaiak. De csak 16 darabot gyártottak belőlük. Az amerikaiknál több mint nyolcszáz F-35-ös van hadrendben. Hét éve mutatták be nagy büszkén a T-14 Armata tankot a Vörös téri parádén. De csak ott – a harctérre ötven éves típusokat küldenek. Ez nemcsak a bonyolult fegyverrendszerekkel van így. Az új – immár jobb minőségű – egyenruha helyett a besorozott katonák leszerelt társaik régi egyenruháját kapják meg. Emellett kulacsokat, gyalogsági ásót, zsebkendőt és gombot sem tudunk eleget gyártani. A katonák egymástól lopkodják ezeket. A Kalasnyikovok ugyan elnyűhetetlenek, de már egy Kamaz teherautóba mindig kell valamilyen alkatrész, amelyeket az egységek maguk organizálnak valahonnan. Egy tanknál ezt viszont már nem lehet megcsinálni. És akkor még nem beszéltünk a borzasztó bürokráciáról, az iszonyatos papírmunkáról. Van ahol nem adtak ehhez irodai eszközöket sem, és ott a tisztek a fronton kézzel körmölik a jelentéseket. Ez rosszabb, mint a második világháborúban” – mondja Makszim Katz. A háború körülményei közepette ezek az anomáliák végzetessé válnak.

„2022. február 23-án (a háborút 24-én indította meg Vlagyimir Putyin elnök – a szerk.) az orosz hadsereg a legjobb állapotban, a csúcson volt, ha az utóbbi harminc évet vesszük. Ám ilyen erős már többé nem lesz. Mert ereje jó részét elvesztette, kapacitását elhasználta. Különösen drámai a helyzet a modern, nagy hatótávolságú taktikai rakétáknál – itt már gyakorlatilag csak az érinthetetlen vastartalék maradt. És természetesen nemcsak a harctéri veszteségekről van szó. Ilyen hosszan tartó harcok után nincs olyan haditechnika, amelyet ne kellene javítani, a tankok motorjait például 1000 üzemóra után ki kell cserélni, miközben a jelek szerint nincs elég alkatrész” – mondja Pavel Luzin, az amúgy kizárólag nyílt forrásokból dolgozó katonai szakíró. Szerinte a modern fegyverekhez szükséges bespájzolt nyugati alkatrészek például a rakétagyártásnál legfeljebb még egy évre lesznek elegendőek. Utána is lesz termelés, csak lényegesen engedni kell a színvonalból. És szinte hihetetlen, de nemcsak modern fegyverből, hanem a legegyszerűbb hagyományos lőszerből sincs elég. Korábban mindenki abból indult ki, hogy Oroszországnak még a szovjet időkből gyakorlatilag végtelen mennyiségű lőszerkészlete van. Jurij Fjodorov katonai szakértő azonban rámutatott, hogy azt bizony megette az idő vasfoga.

„A lőszereket csak bizonyos ideig lehet tárolni. Vegyi folyamatok játszódnak le a robbanó elegyben. Tehát maximum tíz évig tárolhatók. A szovjet idők lőszere már alkalmatlan, ráadásul a lőszertermelés a Szovjetunió szétesése után jórészt leállt és csak a tízes évek közepén indult meg újra. Az orosz hadsereg a donyecki előrenyomulásánál a tűzhenger módszerét alkalmazta és naponta hatvanezer lövedéket lőtt ki. A készletek így lassan elfogynak” – így Fjodorov. Értékelését Pavel Luzin is megerősíti.

„Oroszország nem tud 1,6, 1,7 millió tüzérségi lövedéknél többet előállítani egy évben. Különösen a 152 és 122 milliméteres nagy kaliberű lőszerből lesz az év végére komoly hiány. És az ukránok folyamatosan rengeteg lőszerraktárat, transzportot semmisítenek meg a fronton. Ezért jött szóba, hogy Észak-Koreából vásároljanak muníciót. De kérdés, hogy nagy mennyiségben erre Észak-Korea képes-e” – mondja Luzin. Mindenesetre az amerikai hírszerzés szerint múlt pénteken évek óta először egy nagy vonatszerelvény haladt át Észak-Korea és Oroszország határán. Miközben gyanús észak-koreai hajószállítmányok vannak útban közel-keleti országok felé – ahonnan bárhová továbbmehetnek.

Az orosz fegyverhiányt és a fegyvergyártás helyzetét jól mutatja, hogy a nem a legfejlettebb országok közé tartozó Irántól is kényszerül vásárolni drónokat és ballisztikus rakétákat. Amelyek azonban nem igazán a harctéren hasznosak.

„Amit Irán felkelő mozgalmak, terrormozgalmak számára gyárt, az alkalmatlan a reguláris hadsereg számára. Ezek a meglehetősen primitív drónok terrorakciók végrehajtására vannak kitalálva – védekezésre képtelen polgári objektumok ellen. A ballisztikus rakéták pedig, amelyek vásárlásáról szó van, szintén lényegesen alacsonyabb műszaki színvonalat képviselnek, mint az orosz rakéták” – mondja a katonai szakértő.

Az összeállítást a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg. Kiemelt kép: MTI/AP