Ungváry: Költözzön el Magyarországról a Fidesz ellenzéke? Csonkoljuk újra az országot?

Trianon nem csak neurózis, hanem mindennapjaink része, mert a békediktátum következtében ma is folyamatosan csorbulnak a határon túli magyarok jogai. Ennek része, amikor magyar sírkereszteket tépnek ki az Úz völgyében, magyar utcafeliratokat vesznek le Rozsnyón vagy román politikusok a magyarok orra alá dörgölik, hogy Románia homogén nemzetállam. Valójában ennek kellene fájnia, nem az ezeréves határok, a bányák és szántók elveszésének – hangsúlyozta Ungváry Krisztián történész, aki a témában hosszabb cikket is írt a Qubit.hu-ra.

Folyamatosan csökken a magyarok jelenléte az elcsatolt területeken, nagyon sok olyan város és falu van, amelyekben egykor jelentős arányban éltek magyarok, vagy szinte csak ők lakták, mára pedig eltűntek onnan, vagy csak nagyon kevesen maradtak. Ezek a települési demográfiai változások egyben a határon túli magyar kultúra megsemmisülésének stációit is mutatják, miközben ez nem csak a magyarságnak veszteség, hanem az ott kialakult mai országoknak is, akik szintén gazdagabbak lehetnek ettől a kultúrától, illetve szegényebbek annak eltűnésével. Erre nem csak a magyarok visszaszorulása, hanem az erdélyi szászság eltűnése is például szolgálhat. Érdemes megnézni, milyen állapotú ma egy egykor szászok lakta falu, és mennyi adót fizet be az államnak – jegyezte meg.

Meg kellene tehát szűnnie a határon túli magyarság nemzetiségi elnyomásának, őket a romániai vagy szlovákiai alkotmányba éppen úgy bele kellene írni, mint ahogy a magyarországi nemzetiségek is szerepelnek a magyarországi alaptörvényben. Utóbbi kimondja, hogy „a velünk élő nemzetiségek a magyar politikai közösség részei és államalkotó tényezők”.

A szomszédos államokban azonban ez valószínű, nem egyhamar fog megvalósulni, lásd a két nappal Trianon századik évfordulója előtt békejobbot nyújtó szlovák miniszterelnök, Igor Matovic felháborodását, amikor az egyik helyi magyar párt, az MKP csupán felvetette neki, hogy tenni kellene a szlovákiai magyarok diszkriminációja ellen. A nemzetiségi elnyomás problémája tehát valószínű, köztünk marad egy darabig, bár a kisebbségi kérdés megoldására több pozitív példa is van, így Dél-Tirol, Baszkföld vagy a finnországi svédek helyzetének rendezése – fogalmazott Ungváry Krisztián.

Meg kellene szűnnie a Magyarországon belüli hergelésnek is, annak, hogy a magyar politika maga is folyamatosan belső Trianonokat követ el, hiszen azt mondja, hogy az ellenzék nem a nemzet része. Ha ugyanis ezt továbbgondoljuk, akkor kiderül, hogy 30-40 százaléknyi ellenzéki választót igazából egy másik országba kellene elküldeni – mondta a történész. Megjegyezte, azt ugyan még nem hallottuk még a kirekesztő mondatok forrásától, Kövér László házelnöktől, hogy például akkor őt, mármint Ungváryt milyen állampolgárnak gondolja, de ha nem tartja magyarnak, akkor neki a vagyonával és a házával együtt nyilván máshol a helye, amitől viszont az ország kisebb lesz – tette hozzá a történész.

Ungváry arról is beszélt, 1944-ig a baloldalra egyáltalán nem volt igaz, hogy elfordult volna a trianoni problémától, nagyon is foglalkoztatta, és voltak rá válaszai, részben nagyon hasonlóak, mint a jobboldalnak. Később ez változott, és a mai baloldal egy részének, elsősorban a Magyar Szocialista Pártnak, valóban súlyos mulasztásai vannak ezen a téren – a kettős állampolgárságról szóló 2004-es népszavazás és egyéb szimbolikus ügyek kapcsán is –, de mint hangsúlyozta, az MSZP nem feleltethető meg a teljes magyar baloldalnak. És abban is bízik, hogy a szocialisták hozzáállása nem lesz örök életű, ahogy az osztrák vagy bajor szociáldemokratákat sem az különbözteti meg a jobboldaliaktól, hogy miként állnak a nemzetiségi kérdésekhez, vagy hogy hajlandóak-e népviseletbe bújni.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!