Válaszút előtt az EU: koronavírus- és demokrácia-válság – Csernyánszky Judit interjúja
17/05/2020 19:50
| Szerző: Csernyánszky Judit
Ismét rólunk vitáztak az Európai Parlamentben, mert a koronavírus legválságosabb napjaiban a magyar kormányfő egyik legfontosabb intézkedésének hatalma korlátlan kiterjesztését tartotta. Ezekről beszélgettünk három szakértővel: Milan Nič-csel, a Német Külügyi Tanács európai vezetőjével, Heather Conleyval, aki az amerikai agytröszt, a SCIS európai osztályveztője, valamint Charles Kováccsal, a Lapcom igazgató tanácsának volt elnökével, aki jelenleg a Global Research Partnership tanácsadója.
- Mint mindig – vág közbe nem titkolt malíciával Milan Nič, a Német Külügyi Tanács Robert Bosch Intézetének vezetője, akit – lévén Közép-Kelet Európa, Oroszország és Eurázsia szakértő – arról kérdeztem, miért nincs következménye annak Brüsszelben, amit Orbán tesz, mint illiberális vezető – erodálva nemcsak a magyar demokráciát, de az Európai Unió demokratikus intézményeit is ezzel egyidőben.
- Ön szerint mi lenne az uniós vezetők feladata?
Már késő, elvesztegették az időt. 2020-at írunk és koronavírus-válság van. 2012-13-ban talán még meg lehetett volna változtatni a dolgok menetét. Hisz azóta látjuk Orbán hosszú távú célját, azt, hogy Magyarországon egypártrendszert építhessen ki. Berlinből tisztán látjuk ezt a folyamatot, amelynek eredményeként most egy hibrid rendszerrel találjuk szemben magunkat.
- Mit ért ezen a hibrid rendszeren?
- Annyit biztos, hogy egyre jobban távolodik a transzparens demokratikus rendszertől, aminek a jelen pillanatban éppen a pandémia gyújtott alá. S aminek köszönhetően most olyan túlhatalomhoz jutott, hogy az élet csaknem minden területére kiterjedően maga dönthet a rendszer működéséről. Az rendben van, hogy ennek keretében harcol az új koronavírus ellen, de eközben, tudvalevő, hogy harcol az ellenzék és a megmaradt szabad sajtó ellen is.
- Nyilván ön is bizonyos várakozással tekintett az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó, legutóbbi ülése elé, ahol épp erről a rendeleti kormányzásról vitatkoztak a képviselők.
- Azt vettem észre, paradox helyzet alakult ki, amikor Brüsszelben a kormánypárti és az ellenzéki magyar képviselő egymással vitázott. A magyar parlamentben kellett volna. De hát tudjuk, hogy az ellenzéki hangokat elnyomják önöknél. A magyar kormányfőnek el kellett volna fogadnia a meghívást, de ő különcködik, azt hiszi, rá más törvények vonatkoznak. És tudjuk, hogy Varga Judit miniszterrel takarózott, s ezzel kapcsolatos összes dezinformációs kampányt belső, hazai fogyasztásra szánta.
- Gyakran halljuk, hogy a németországi vezetés felelőssége is felvethető, amiért nincsenek következményei Európa szívében a demokrácia lebontásának.
- A mi külügyi tanácsunk nem kormányzati szerv, ezzel együtt úgy gondolom, hogy az Unió közösségének feladata a dolgok rendszabályozása, mert Orbán példája ragadós Európában. Egyetértek azzal, hogy a következő költségvetési ciklusban a támogatásokat jogállami normák feltételeihez kell kötni. Látjuk, a járványra hivatkozással Orbán felemészti a belső forrásokat is – pontosabban megvonva azokat az ellenzéktől, az önkormányzatoktól adók formájában. Szerintem a lengyelnél is súlyosabb a magyar helyzet.
- És az Európai Néppárt felelőssége?
- Ezeket a kérdéseket nem lehet videókonferencián megbeszélni, a járvány végéig jegelve vannak, négyszemközti tárgyalásokon dőlnek el – vélte Milan Nič, a Német Külügyi Tanács Robert Bosch Intézetének vezetője.
Heather Conley Washigtonban is követte az Európai Parlamentben zajló vitát.
- Igen, láttam, hogy a parlamenti képviselők nagyon erélyesek voltak, nem így az Európai Bizottság – összegzi a lényeget az amerikai agytröszt, CSIS – a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának európai osztályának vezetője.
- Mivel magyarázza a bizottság erőtlenségét?
- Vissza kell mennünk a bizottság és vezetőinek illetve Ursula von de Leyen megválasztásának ismert körülményeihez, miszerint a magyar szavazat nélkül nem lett volna belőle vezető, és amiből szerintem egyenesen következik, hogy nem akar konfrontálódni a magyar kormánnyal. Másrészt nyilvánvalóvá vált, hogy a 7-es cikkelyes eljárással sem tud igazán mit kezdeni Brüsszel, mert Lengyelország megvétózza a döntést. Európa gyengeségét kihasználva erősíti meg Orbán illiberális hatalmát. Viszont ez az eszköztelenség az Unió soronkövetkező drámája lesz.
- Az Európai Néppárt tudott volna lépni, mégsem tette meg.
- Ott is ugyanez a helyzet, a szervezeti struktúrából és a vezetőválasztásból adódóan képtelenek ők is rendezni a helyzetet. Manfred Weber ezért nem lett a pártcsalád vezetője, mert ő függesztette fel a Fidesz tagságát. Eközben persze Donald Tusk frusztrált és látványosan aggódik a magyar ügyek miatt, de a többség úgy véli, továbbra is szükség van a magyar támogató szavazatokra az unió működési mechanizmusában. Ha Orbánék távoznának, akkor egyrészt a szélsőjobbot erősítenék és az EPP-t jelentősen meggyengítenék.
- A The Economist folyóirat hosszan ír az Unió egyre mélyülő válságáról, amit a pandémia felszínre hozott és még el is mélyített.
- Az Unió felhalmozódott válságok sokaságával szembesül most. A pandémia miatt kialakult pénzügyi-monetáris válsággal, továbbra is küzd a migrációs válsággal és tetejébe még durvább lett a demokrácia válsága. Nem tudnak egyezségre jutni abban, hogyan segítsék ki a bajba került országokat. Úgy néz ki innen is, hogy nemcsak tornyosulnak ezek a gondok, de egyre inkább megoldhatatlanokká válnak eszköztelenség híján. És ne tévesszük szem elől azt a tényt sem, hogy Kína befolyása is növekszik a térségben, az orosszal együtt. Úgy tűnik, hogy nemcsak a belső megosztottsággal nem tud mit kezdeni az Európai Bizottság, de még saját geopolitikai érdekeit sem képes érvényre juttatni. Európa nem tudja, pedig kötelessége lenne felvállalni azokat a szerepeket, amelyek a világpolitikában eddig meghatározták a helyét és befolyását.
- Ráadásul most a német alkotmánybíróság döntésével kicsúszni látszik a talaj az Európai Bíróság lába alól is, ami bástyája volt eddig az emberi jogoknak.
- Sajnos az utóbbi években ennek számos előjelét láttuk, nem kell messzire menni. A lengyel és a magyar alkotmánybíróság általában nem fogadta meg az Európai Bíróság ajánlásait vagy ellentmondott a határozatának, trükközött. Mostani ütközése a németekkel még nyilvánvalóbbá tette a problémát. A helyzetet súlyosbítja, hogy nemcsak érdekek ütköztek, de köztudott, hogy a magyar és a lengyel igazságszolgáltatás nem teljesen független, erőteljes kormányzati hatás érvényesül. Sajnos, a mostani precedens megerősíti majd a magyar kormányt is abban, megteheti, amit akar.
- Mit gondol? Orbán véget vet a rendeleti kormányzásnak, ha vége a pandémiának?
- Az az érzésem, hogy a pandémia sokáig velünk marad és Orbán soha nem adja fel a rendeleti- veszélyhelyzeti kormányzást. Hisz így tudja legyűrni a vele szemben kritikus ellenzéket, és úgy tud a pandémia okozta gazdasági válságban továbbra is olyan üzleteket kötni, amelyek nem transzparansek. Ennek legkirívóbb és legfrissebb példája a Budapest-Belgrád vasútvonal építése. Úgy gondolom, ennek nem lesz vége, a 2022-es választásokig és utána is egészen biztos fennmarad ez a veszélyhelyzeti állapot, hogy ezzel bebiztosítsa a hatalmát, hisz erre ment ki az egész – vélte Heather Conley, az amerikai CSIS agytröszt európai direktora.
Az összeállításunk végén meghallgatható beszélgetésünk Charles Kováccsal is, aki a napokban írt közös tanulmányt Nanette Neuwahllal a London School of Economics blogportálján az Európai Unió válságáról. A magyar ügy ott tart, ahol volt? – kérdem Charles Kovácsot, a Lapcom igazgatótanácsának volt elnökét, a brit Global Research Partnership tanácsadóját, aki egyébként az Egyesült Államokban él.
2020. május 16. szombat 15:00
Riporter: Csernyánszky Judit
