Vásáry Tamás biztosan állítja, nem egyszer élünk

Azt mondja, a nők kiszámíthatatlanok és illogikusak, de ez azért van, mert ők az érzelmeik után mennek, amit a férfiak sokszor nem értenek, mert ők az értelemnek hisznek. Pedig a kétszer kettő nem mindig négy, és a nagy felfedezések kilencven százaléka is a véletleneknek köszönhető. Vásáry Tamásnak is nagyon sokszor később jött a konklúzió az életében, hogy miről volt szó az adott történetben.

Amikor a könyvet írt a zenetörténet tizennégy nagyságáról, akkor azt hitte, csodálatos életekkel fog megismerkedni, de ehhez képest nyomorúságosabbnál nyomorúságosabb történetekkel találkozott. Szerinte minél érzékenyebb valaki, annál sebezhetőbb is. Vallja, néha kell a sikertelenség, ami letarol minket, hogy megértsük, sokkal többet kibírunk, mint gondolnánk. Persze, ne gondoljuk, hogy mindenki kibír minden próbatételt, lesz, aki összeroppan.

Élete legnagyobb tanulsága és felfedezése, hogy nem egyszer élünk, annak a biztos tudatában él, hogy valahol folytatódik az élet. Nem kell ezt elhinni, először meg kell tapasztalni. Ő azért jelenti ki magabiztosan, mert neki módjában állt ezt bizonyítva látni, amikor elhunyt feleségével beszélgetett egy médium által.  Aki azt mondta neki: „Ne ragaszkodj semmihez, de ne engedj el semmit!”. Ezt úgy értelmezte, ha valamihez túlzottan ragaszkodunk és képtelenek vagyunk a hiányát elviselni, akkor boldogtalanok leszünk. Pedig szerinte az, hogy most nem kapjuk meg amire vágyunk, nem jelenti azt, hogy sose teljesedik be a kívánságunk, talán egy másik életben lesz rá lehetőségünk. Persze, azért arról sem kell lemondani, hogy még itt a Földön megkapjuk, amire vágyunk, mert az utolsó pillanatban is történhet változás.

A kezdeti hatalmas depresszió után szépen megerősödött, és megértette, hogy felesége üzenetében az is benne volt, hogy nem függhet semmitől, még tőle és az emlékétől se. Azt mondja, mi emberek, úgy vagyunk „megszerkesztve”, hogy szükségét érezzük egy partnernek, neki is érkezett még szerelem az életébe. Ugyanakkor azt is vallja, hogy igazán mindenki egyedül tudja megélni a boldogságot. Ameddig attól félünk, hogy elveszíthetünk valakit vagy valamit, amit megszereztünk, addig a félelem irányít minket, és nem tudunk teljesen boldogok lenni.

YouTube-csatornánkon vissza is nézheti a beszélgetést. Feliratkozott már rá?

Feltétel nélkül szeretni nem olyan régen tanult meg. Számára ez azt jelenti, hogy annak örül, ha a másik boldog, ha azt érzi, hogy boldoggá tette a másikat. Tudja, hogy meghaladni önmagunkat talán az egyik legnehezebb dolog, és a legnagyobb bölcsek is ebbe buktak bele. Ezt a felülemelkedett szemléletet régebben ő sem tudta volna megélni, de nem lehet sürgetni ezeket az érzéseket, ez egy lassú folyamat, és a szellemünk lassabban érik, mint a testünk.

Szerinte nem kell a múlt történésein rágódni, felesleges feltenni azt a kérdést, hogy mi miért történt, hiszen azért alakultak így az események, hogy oda eljussunk, ahol vagyunk. Az életnek az az értelme, hogy le kell élni. Nem bánja, hogy hogyan tudott eljutni ide, hiszen sokszor a szenvedés a lélek leggyorsabb paripája.

A beszélgetést a cikk elején, a lejátszás ikonra kattintva hallgathatják meg.