Verve jó – Szénási Sándor jegyzete
20/11/2019 18:01
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
A gyerekbántalmazás tilalma mindössze 14 éves, és bár ebbe a pofon is beleszámít, a szülők jelentős része hiszi azt, hogy a rendszeresen, javító-nevelő célzattal kiosztott tasli csupán szelíd dorgálásnak számít.
Nemrég megtörtént az, ami hozzáértők szerint a legritkább esetben történik meg Magyarországon: két, otthon bántalmazott gyerek gyakorlatilag feljelentette az apját; konkrétan elmondták az iskolában, hogy félnek hazamenni.
A "ritka" jelző az erőszak kategóriájára utal: a gyerekeket az apa ugyan naponta verte, de arra vigyázott, hogy a sebeik nyolc napon belül gyógyuljanak. Mielőtt még bárki meghatódna ezen a relatíve humánusnak mondható bánásmódon – hiszen a szerető apa kórházi állapotokat is könnyen előidézhetett volna – igazából a súlyos testi sértés minősítést akarta elkerülni, ami az adott esetben öt év börtönt ér, szemben a könnyűvel, ami csak hármat.
Mindezt nem azért idézzük fel a gyerekek világnapján, mert ilyenkor páratlan és megrázó történetekkel szokás felrázni azt az izét, a társadalmi lelkiismeretet, vagy mit, nem, az előbbi történet az év bármelyik napján elmondható, mert az év bármelyik napján igaz. Nem mindenhol persze. Az ország pofontérképén vannak durva, lila foltok, vannak enyhébb színű területek, és vannak tiszta jelenű vidékek, ám az arányokhoz – mondjuk úgy – szó fér. Gyerekvédelmi statisztikák szerint évente húszezer gyerek szenved el fizikai, szexuális vagy lelki bántalmazást, ami nem pontos szám; az erőszak ugyanis ritkábban derül ki, mint hinnénk. Vagyis kerekíteni felfelé kell, mégpedig durván.
Ezzel együtt a gyerekbántalmazás tilalma mindössze 14 éves, és bár ebbe a pofon is beleszámít, a szülők jelentős része hiszi azt, hogy a rendszeresen, javító-nevelő célzattal ki osztott tasli csupán szelíd dorgálásnak számít. Ami meg a politika hisz, azt a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány írja le: az állam csak a nagy botrányok után hoz jogszabályi változtatásokat, vagy kockáztat eseti beavatkozásokat, egyébként a helyzetet jónak tartja, és csakugyan: az „Apák az igazságért” Közhasznú Egyesület honlapja szerint a gyerekvédelmi törvényünkre egész Európa büszke lehet.
Írva van tehát, hogy nem ütünk, felvilágosult európai polgárok, szelíd lelkű anyák és apák vagyunk.
Csak azok a rohadt vak komondorok ne kóborolnának seregestől a lábunk alatt.
Szénási Sándor jegyzete a 2019. november 20-i Esti gyorsban hangzott el.
