Závada: Leckét kaptunk arról, hogyan kell ellenállni a hatalomnak

Annál magyarabb teljesítményt nehezen tud elképzelni, mint amit a Vidnyánszky Attila által "alaptalan, nagyon súlyos és zsidózó áthallással bíró" megjegyzésekkel illetett Karsai György, a Színművészeti doktori iskolájának vezetője letett az asztalra – mondta Závada Pál író. Az irodalmár arra reagált, hogy a szeptembertől a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) fölé helyezett kuratóriumot vezető Vidnyánszky első hivatali napján kijelentette, Karsai Györgynek sosem tudja elmagyarázni, mi a nemzet, a haza meg a kereszténység.

Még Závada előtt nyílt levélben több keresztény értelmiségi is kiállt Karsai mellett, amiről az író azt mondta, nagyon helyénvaló, ha türelemre intették Vidnyánszkyt, és szolidárisak voltak a megtámadottal.

Závada hangsúlyozta, majdhogynem az összes hazai színész, aki ma színpadon van, az európai hírű klasszika-filológus Karsaitól tanulta, hogyan kell görög drámát és latin nyelvű költészetet érteni. Vidnyánszky szavainak semmi köze ahhoz, ki és milyen fokon képviseli a magyar kultúrát és hogyan tanítja, érti azt az összes tradíciójával – közte a kereszténnyel és a zsidóval – együtt.

Az író szerint, ha valaki olyan fokon kezd el sértegetni egy másik embert, mint ahogy azt Vidnyánszky tette, akkor onnantól már szó sincs arról, hogy kinek van igaza, vagy hogy meg kellene fontolni a mondatai igazságtartalmát, amelyek Vidnyánszky esetében láthatóan mélységes sértettségből fakadtak. Závada hozzátette, ez hatalmi kérdés, és messze-messze nem arról van szó, hogy kinek milyen vízió vannak a magyar kultúráról, arról hogy milyen tradíciót érdemes folytatni, vagy szakmailag hogyan érdemes tanítani a fiatalokat az egyetemen. Ráadásul azt, hogy Vidnyánszkyék utóbbiról mit gondolnak, nem is tudjuk meg a megnyilatkozásaiból.

Az egész szakmában a legkevésbé szeretett figura

Závada arról is beszélt, a Vidnyánszky-féle kuratórium által autonómiájától megfosztani kívánt Színművészeti hallgatói fantasztikus példát mutatnak arra, hogyan lehet hosszú időn át felszínen tartani egy ügyet, illetve a kritikai szellemet, és azt még több emberhez eljuttatni. Arra szintén példát mutatnak, hogyan lehet nem megijedni és meghátrálni az első fenyegető szóra, és élni a jogokkal, demokratának lenni. „Ez nagyon sokunknak egy lecke, egy példa” – fogalmazott.

Persze – folytatta az író –, az egésznek az ébren tartásában a hatalom arroganciájának is nagyon nagy szerepe van, és nem csak Vidnyánszky arroganciájának, hanem azon legfőbb döntéshozóénak is, aki pont őt szemelte ki a feladatra, vagyis azt a személyt, aki az egész szakmában a legkevésbé szeretett, legkevésbé elfogadható figura.

Závada magyarázatként hozzáfűzte, Vidnyánszky szerinte már legalább két ízben bebizonyította, milyen módszerekkel dolgozik. Egyrészt, amikor igazgatói kinevezésekor úgy vette át a Nemzeti Színházat, hogy mindent lesöpört és felégetett, ami előtte létezett Alföldi Róbert igazgatása alatt, másrészt amikor. bár más módszerrel, de letarolta a Kaposvári Egyetem színművészeti szakát. Utóbbinál nem az azonnali felégetést választotta, hanem azt a módszert, amivel most is próbálkozik, az SZFE esettében, amikor azt állítja, ő csak bővíteni akar, több lehetőséget, hogy ne csak az legyen, amit mások beszélnek. Aztán Kaposváron az történt, hogy egy darabig foglalkoztatta a színházi tanszék vezetőjét, Csáki Juditot és az ott dolgozó rendezőket és tanárokat, majd sorban kirúgta őket, merthogy a céljait mégiscsak el akarta érni. Az eredmény pedig az lett, hogy a tanszék mostanra teljesen kivérzett.

Egyszerűen hatalmi helyfoglalás történt, ahogy most is. Ekkora hatalmat adni egy kegyenc kezébe, valóban vérlázító és gyomorforgató eljárás az őt kinevezők részéről is. Ez ugyanaz a módszer, amit pár évvel korábban alkalmazott a hatalom, amikor Demeter Szilárdot tudta kiválasztani a sok-sok lehetséges jelölt közül a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójának, majd kinevezni irodalmi, könyvszakmai és könnyúzenei ügyekben is illetékes miniszteri biztosnak. (Demeter több hírhedté vált nyilatkozatot is tett a kultúrharcról, magát pedig megveszekedett orbánistának minősítette.)

Nyilván baromi fontosnak érzi a magasról jött fölkérést

Arról, hogy a színházi élet több kulcspozíciója mellett Vidnyánszky az SZFE vezetését is magává tette, Závada azt mondta, ez már nem művészi alkotásvágy, hanem egészen perverz hatalomvágy, hiszen annyi pozíciót, amennyi neki van, nem lehet ellátni, ezek mellett szerinte rendezni sincs ideje. „Nem tudom, miért nem becsüli magát többre, hogy fantasztikus rendezéseivel akarjon kitűnni. Nyilván baromi fontosnak érzi azt, hogy valami egészen magasról jött egy fölkérés biztosan hatalmasan fontos feladatra, amire egyedül ő alkalmas.”

Závada szerint ilyen viselkedést például az válthat ki, ha valaki úgy érzi, eddig hiába beszélt, nem tudta elég erősen megjeleníteni a nézeteit, szakmai törekvéseit, ezért úgy gondolja, muszáj, hogy az ő gyenge hagját felerősítse a kultúrpolitika, hiszen maga eddig nem volt elég hangos. Holott ilyen helyzetekben inkább arról van szó, hogy az illető nem volt elég tehetséges, átütő, eredeti, és úgy gondolja, ha van egy kultúrpolitika, amire hivatkozni lehet és abban funkciót vállal, akkor majd talán jobban megtudják a nevét.

A beszélgetést a fenti lejátszóra kattintva hallgathatja meg!