Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
A híd túl messze van – Dési János jegyzete
30/05/2024 18:05
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Tegnap még közpénz volt, ma meg már nem. Coki, gyerekek, a választási vita alatt az ország kifosztása zavartalanul folyik tovább.
Mint az közismert, olyan erős 4 milliárd forintot dobtunk össze, mi itt együtt, közösen, egy hétszáz méter hosszú, a semmiből a semmibe vezető kötélhíd építésére Sátoraljaújhelyen. Nyilván népszerű látványosság lesz, szerencsére az erdők buta fái is kevéssé fogják zavarni a kilátást, azt ugyanis jó szakaszon kivágták. A Fidesz vircsaft fő ellensége a fa. Le vele.
A hídon az áthaladás fejenként ötezer forintba jön – ez nagyjából egy félhavi budapesti összvonalas bérlet ára, korlátlan metró, villamos, busz, troli használatba vételének lehetőségével, de kétségtelen kötélhíd az nincs benne. Ráadásul, ha 800 ezer ember átmegy a hídon (retúrjegy van?), akkor már be is jött az építésre befektetett pénz.
Ez persze csak a kicsik játéka, aprópénzzel való gurigálódzás, komoly ember ilyesmivel nem tölti az idejét. Mennyivel jobb mondjuk a pesti Városliget szélén megcsípni egy többhektáros telket és oda egy baromi méretű irodaházat építeni? Kétségtelen, az irodapiac manapság egyáltalán nem megy olyan nagyon jól. Jelentős a kockázat, mi van, ha ezt sem veszik meg, veszik ki. Ha a beruházó nyakán marad, évekig üresen pang, még rágondolni is rossz.
Élelmesebb hallgatóink itt már sejthetik a drámai fordulatot. Az úgynevezett fideszközeli vállalkozók, Garancsi és a Tiborcz féle csapathoz sorolt sikerkovácsok nagyjából már az első kapavágáskor tudták, hogy van ám itt vevő, csak semmi izgalom. Pénze is akad dögivel. Szokás magyar államnak is becézni, de a pénz persze a tiéd, meg a tiéd, meg a tiéd. Azt, hogy a négyzetméterenkénti kétmilliós ár elég profitot hoz majd az ügyes befektetőknek, persze nem tudjuk, még csak nem is sejtjük. És azt is csak olyan halkan súgja-búgja valami nekünk (nevezzük publicisztikai túlzásnak), hogy a várható nyereség egy része azért mégiscsak Orbán Viktor környékén csapódik le, valószínűleg nem is túl tág körben.
Van ilyen. Szintén Zuglóban a Bosnyák téren épült egy monstrum hasonló módon az úgynevezett állam gyorsan megvette 244 milliárdért. Na, mi van abban?!
Tegnap még közpénz volt, ma meg már nem. Coki, gyerekek, a választási vita alatt az ország kifosztása zavartalanul folyik tovább.
És azért azt se felejtsük el, hogyha mondjuk a kitűnő Nagy Márton miniszter vezette apparátus ide költözik, akkor a korábbi épületei, például, amelyik a budai Duna-part közelében, a Fő utcában van, könnyedén eladhatóvá válik. Gondolom, kis parkoltatás után nagy kedvezménnyel most miért ne landolhatna valamelyik havernál, aki esetleg az irodaház-építés biztos profitjából könnyed kézzel megveszi.
Mindez persze csak példálózó felsorolás abból az országból, ahol az államosított védőnői szolgálat nem tud a kismamák vizeletvizsgálathoz papírpoharat adni, ahol 4 hónapos az előjegyzés egy vacak ultrahang vizsgálatra, ahol a megyeszékhely kórházában szünetel a stroke-ellátás, ahol az állami iskolákban közölték, hogy ugyan sok a jó tanuló, de idén nincs pénz jutalomkönyvre és reggelig sorolhatnánk.
De miért is ne lenne így, ha a nép egy tekintélyes része türelmes és nem zavartatja magát az efféléktől, ahogy attól sem kap kaszára-kapára, hogy a magyar külügyminiszter egy véres diktatúra csalással megválasztott vezetőinek udvarolgat Minszkben most éppen, a Teherán, Moszkva, Peking körjárat letudva a héten.
Nemsokára szokatlan dolog következik, a lopott közpénzből fenntartott propagandaadón vitatkoznak majd az EU-választás listavezetői. Én mindenesetre annak drukkolok, aki a leghatározottabban, a leghihetőbben beszél majd arról, mikét lehet ezt a mocskot innen eltakarítani egyszer – és addig is mi lesz?
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. május 30-i adásában hangzott el.
