
Maffiaállam mozgalmas hétköznapjai - Kárpáti Iván jegyzete
Most, hogy Matolcsy ment és a belpolitikai helyzet is kiélezett, nem kizárt, hogy példát statuálnak velük, megmutatják, hogy üldözi a korrupciót a jó cár, akit átvertek a bojárok. A rendőrség mindenesetre nyomoz. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez nem egy tárgyalási stratégia része-e. Nyomásgyakorlás az állami szerveket felhasználva, hogy esetleg ebből az űrből is látható vagyonból, mennyi kerüljön át az uralkodó családhoz.

A zebra, a legerősebb állat - Dési János jegyzete
Nem véletlen, hogy a zebra annyira népszerű mostanában. Például a zebratartásra igencsak alkalmas klímájú Hatvanpuszta zsebdiktátora, esetleg magyar hangja és brieftaschnija – Mészáros – zebrákat tart. Mert a zebra menő. Annyit érsz, amennyi zebrád van.

Nőválasztás – Józsa Márta jegyzete
Az utált adófizetésnek volna egy nem gyakran hangsúlyozott eszmei tartalma is. A kincstárba befizetett összeg arra is jogosít, hogy beleszóljon az adófizető a közügyekbe. Na de aki nem fizet, az ne is kérdezzen – mondhatja később egy férj, főnök vagy épp az a Holdról is látszó alak, aki lassan egyszemélyben lesz megmondója annak is, hogyan főzzük a paprikás krumplit.

Fantázia-torna Matolcsyval – Dési János jegyzete
Matolcsy, a fia és barátai, rokonai, üzletfelei talán csak pár száz vagy pár ezer milliárdot tüntettek el a közösből. De Matolcsy nem szerelte le a kapcsolókat, és valószínűleg a Pride-ra sem látogat ki, nincs is semmiféle botrány. Jó, az ÁSZ munkatársai próbálkoznak, de valószínűleg ők sem fogják idén a prémium-feltételeket teljesíteni, ha még egy hiányzó százmilliárdos tételt találnak.

Nagyon nagy a baj – Selmeci János jegyzete a túlélési gyakorlathoz
Szó sincs arról, hogy mi újságírók valamiféle hősök lennénk, viszont egy jogállam, egy szabad társadalom elengedhetetlen részei. Normálisan megélni ebből a munkából már rég nem lehet – higgyék el, hogy az idősebb kollégáim a 2007-es fizetésükért dolgoznak – és újra meg újra felmerül bennünk, hogy ebben a rendszerben, meg a közösségi média korában egyáltalán meg tudunk-e felelni az újságírói minimumnak, tudunk-e kérdezni, tudjuk-e ellenőrizni még a hatalmat, tudunk-e igazat írni.

Állami vacak vs. túlélés - Rózsa Péter jegyzete
Magyar Villamos Művek 2023 elejétől 2024 októberéig nagyjából 8,5 milliárd forint értékben jelentetett meg hirdetéseket. Ami a lényeg, ennek az összegnek körülbelül a háromnegyede kifejezetten kormánypárti médiumokhoz ment. Ehhez képest a napi 150-200 ezres hallgatottságú Klubrádió félévente kénytelen gyűjteni.

Beszélgetés Vologyával - Szénási Sándor jegyzete
publiSok-sok jutifali jön még, amíg Putyin kegyesen beleegyezik abba, hogy csak nagyot nyerjen, de nem mindent, és Trump végre megengedi, hogy a Nobel-békedíj tiszteletét tegye a markában.

Poloskák, metaforák és hasonlatok - Kárpáti Iván jegyzete
Az államfői hivatalból nézve úgy tűnik, hogy Orbán politikája nem osztja meg a nemzetet, nem szólít fel kirekesztésre. Sulyok Tamás marad, ami eddig is volt: alázatos, üres öltöny.
A kisemberek védelmében – Rózsa Péter jegyzete
15/02/2024 18:02
| Szerző: Rózsa Péter
Bizalmi válság van magukban a hivatalokban, a vezérek alá tartozó apparátusban is, ahol nyilván becsületes szakemberek dolgoznak.
Legelőször is a Köztársasági Elnök Hivatala, egy pedofil bűnügyben elítélt ember, Kónya Endre kegyelmi ügye miatt. Másodszor az Igazságügyi Minisztérium, mert Varga Judit miniszter ennek a kegyelmi kérvénynek az ellenjegyzése miatt mondott le Novák Katalint követve. De ugyanezen minisztérium alatt ég a talaj a Schadl–Völner korrupciógyanús ügy miatt is. Maga a Végrehajtói Kamara pedig mindezek folyományaként benne van a buliban. A református egyház szintén a pedofil-ügy okán képbe került püspöke, Balog Zoltán miatt forrong. Egyelőre ne is menjünk tovább.
Ezen intézmények vezetői tehát egy-egy hibájuk, tévedésük, galádságuk okán bizalmi válságot okoztak. Nem csak az ún. nagypolitikában, ahol maga Orbán Viktor áll a porondon – vajon mit is kezd ezzel, vajon mit is készül mondani a szombati évértékelő beszédében –, bizalmi válság van magukban a hivatalokban, a vezérek alá tartozó apparátusban is, ahol nyilván becsületes szakemberek dolgoznak. Viszik hátukon azokat az ügyeket, amelyeket nem látunk kívülről, de e hivatalok működésének alapjait jelentik.
A szakapparátusról, a beosztottakról beszélek. Ők is átélik a válságot, őket is megcsapja e botrányok füstje, ha másként nem, de egymás előtt, ismerősi körben és a családban beszélniük kell erről. Hogy mit csinált a főnökük, és akkor ők most hová álljanak? Ők azok, akik tehetetlenül viselik el – mi mást tehenének – a főnökeik okozta, rájuk is hulló szégyent, esetenként népharagot, ők azok, akik akár arra is kényszerülnek, hogy eltitkolják olykor, hol is dolgoznak. Hol és hogyan függ az életük azoktól, akik egyébként egy-egy botrányuk után könnyű tánclépésekkel lebbennek egyik pozícióból a másikba, miközben beosztottjaik, alárendeltjeik ottmaradnak a feldúlt és hitelét vesztett intézményben. Pedig csak egyet kellene tenniük e fényes tekintetű vezetőknek, mielőtt távoznak vagy visszavonulnak: megköszönni, bocsánatot kérni és levenni a vállukról a válság terheit.
A válságét, amit maguk okoztak.
Rózsa Péter jegyzete a 2024. február 15-i Esti gyors adásában hangzott el.