Most már látszik az Orbán család zöldprogram melletti elkötelezettsége: Hatvanpusztán József főherceg egykori majorsága, a Turai Kastély, a Balaton melletti telkek mind azt jelzik, gazdái szeretik a zöldet, a természetet, különösképpen, ha ezeken a területeken a saját ingatlanjaik és üzleti érdekeltségeik működhetnek. 

Egyszer, még Orbánnak is szüksége lehet az összes segítő kézre, hogy kihúzzák a bajból. Ő viszont ezt meg sem várva, ellentmondást nem tűrve leordítja, vagyis pontosabban lenyomja a leendő segítők egy részét. Csakazértis, mert ő egy ilyen kemény legény.

Érthető, hogy nem is akad már fent senki azon, hogy a stadionokban szétfütyülik egymás himnuszát a felek. Mert már szinte egy rövid hírt sem ér meg, ha a meccsek után elagyabugyálják egymást a drukkerek.

A rendszeresen a befogadó klub fényes parkettájára köpködő figura lassan kezd kiszorulni a tánckörből, és ez akkor is így van, ha a következő félévben a magyar képviselőcsoport tölti be a soros EU elnökség szerepét.

Magyar–kínai két jó barát – jól hangzik. Miközben szegény Deutsch Tamás éppen most azzal riogat minket, hogy a brüsszeli globalisták veszélyeztetik a mi nemzeti szuverenitásunkat, addig Deutsch Tamás másik fele kínai rendőrök felügyeletére bízza ezt a szuverenitás ügyet.

Az új köztársasági elnök már eddigi munkája során is mindenben megfelelt a központi akaratnak, alkotmánybíróként is a vezér akaratával egyezően csapott el népszavazást, ellenzéki beadványt és mindent, a helyére lépő jogtudós pedig szintén a vezért és kormányát szolgálata igen jó pénzért minden olyan ügyben, amikor jogvita támadt a nemzetközi porondon.

Nagytekintetű miniszterelnök úr, Ön egy kisujjnyi erkölcsi tartást nagyít fel ember méretűvé, hogy ezzel egy újabb trükköt produkáljon, hátha beveszi a többség. Egy kisujjnyi igazságot szokott ön óriásplakáttá, vagy hangos nemzeti szózattá nagyítani, de ezúttal melléfogott.

Bizalmi válság van magukban a hivatalokban, a vezérek alá tartozó apparátusban is, ahol nyilván becsületes szakemberek dolgoznak.