Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
A narancsfront – Szénási Sándor jegyzete
17/07/2024 18:03
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
A magyar kormány Fanta-fronton győzni fog. Mint mindenben. Kivívja a spanyol 6 százalékot, és reményei szerint ezzel bevonul a történelembe. A hozzá hű nemzetrész zászlaját lobogtatja.
Kiderült, hogy az olasz Fantában kétszer annyi narancslé van, mint a magyar változatban, ám ez semmi, a görög verzió négyszer annyi gyümölcsöt lát, mint a kettős mérce alatt szenvedő magyar fogyasztó itala. Ez természetesen az égre kiáltana, ha már ezer éve nem lennénk tisztában a Nyugattal, és nem ismernénk a másodosztályú létezés megalázottságát.
Ezzel együtt meg vagyok lepve, nem hittem volna, hogy a Fantában egyáltalán van gyümölcs.
Márpedig kell neki lennie, mert a vizsgálatok szerint a nyugati Fantának nemcsak a színe, de az íze is más, és ennek oka a narancs eltérő mennyisége. Hogy okosabb legyek, Fanta-ügyben mindenféle kérdést beütöttem a neten. A válaszok szerint ez az italszerűség vizet tartalmaz, fruktóz-glükózszirupot, szén-dioxidot, természetes aromákat, sárgarépa és almasűrítményt, étkezési savakat, savanyúság-szabályzót, tartósító-és édesítőszert.
Hol van itt a narancs? És hogy jön ide a répa, és az alma?
Mondjuk a természetes aroma gyanús, de mérsékelten, ám ott van még a fruktóz-glükózszirup is. Mármost az utóbbi alapvetően kukoricakeményítőből készül, a keményítőből glükóz lesz, vagyis szőlőcukor, ennek egy részéből fruktóz, ami szintén gyümölcscukor, a legédesebb fajta, a gyümölcsökben mondhatni alapvető, de amiból lesz, az a kukoricaizé a legnagyobb jóakarattal sem nevezhető naranja-nak, arancia-nak, orange-nak, apelszín-nek, orangen-nek, burtukal-nak, ami az arab neve, vagy lalanjé-nek, ami nyandzsa nyelven van 11 millió beszélővel Afrikában.
Mi körül folyik itt a harc? Hol van az az átkozott narancs?
Egy másik cikkből persze kiderül, amit az átlag Fanta-összetételébe máshol be se írnak, hogy tudniillik a magyar termékben 5 százalék a természetes gyümölcsarány, Görögországban ez 20 százalék, Franciaországban 12 százalék, de már a narancsnagyhatalom Spanyolországban is csak 6 százalék, ami már majdnem öt ugye, Angliában viszont csupán 3,7 százalék, Németországban pedig kerek 3 százalék. Vagyis vagy az van, hogy a Nyugat ennenmagára támadván, hű atlantista országokat is meglop narancsilag, vagy pedig a gyártó cég gyilkos piaci logikája működik.
De hát ez mindegy is. Tizenkét százalék, vagy öt, ez annyit számít, mint a lecsóba negyed maréknyi paprikát, paradicsomot tenni. A többi aroma, kukorica, répa és alma, étkezési sav lenne. Ettől is, attól is fel lehet fordulni, amint azt az orvosok a fruktóz-glükóz mennyiség eltúlzása ügyében már mondanak is. A mű-lecsó még nem került elébük.
A magyar kormány Fanta-fronton győzni fog. Mint mindenben. Kivívja a spanyol 6 százalékot, és reményei szerint ezzel bevonul a történelembe. A hozzá hű nemzetrész zászlaját lobogtatja.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. július 17-i adásában hangzott el.
