Berendelve? :( – Selmeci János jegyzete
A francnak kellett most Moszkvába menni tényleg. (...) Miniszterelnök úr, kérem mondja meg, hogy ez miért jó nekünk!
A barna ötven árnyalata – Hardy Mihály jegyzete
Ehelyett a szomorú valóság: kénytelen a nagyok asztaláról lesöpört morzsák, a padlón összegyűlt politikai hulladék között szemezgetni, amikor új koalíciót próbál összekovácsolni. Neki szinte mindegy, hogy kire vagy kikre építi új, meglehetősen vékonyka hatalmi bázisát. Lehetnek köztük akár neo- vagy kripto-nácik, barna- és feketeingesek, a német újfasiszta alternatívától kezdve az osztrák, a szlovák és az olasz nacionalisták, a lényeg, hogy szóba álljanak vele.
Orbán Kijevben – Kárpáti Iván jegyzete
Az uniós elnökség és az EP-frakció építése már elkerülhetetlenné tette a vizitet, bár nyilván Orbán szívesen kihagyta volna.
Gólérzékeny csatár – Józsa Márta jegyzete
Mintha újrajátszanák a német utcákon, kocsmákban és stadionokban Jugoszlávia széthullását, pedig szólhatna a dolog másról.
A magyar futballszurkoló dilemmája – Neuman Gábor jegyzete
Voltak olyanok, akik a magyar csapat ellen drukkoltak, Orbán miatt. Mert nem akarták, hogy Orbánnak jó legyen. Köztudomású, hogy Orbán a világ legnagyobb focidrukkere, és a felcsúti stadiont is a kertje végébe építette.
Bevallom, miattam van még hatalmon a Fidesz – Selmeci János jegyzete
Hiába is tagadnám, a független sajtó jelentős részével együtt a hatalomgyár és a status quo fenntartásában vagyok érdekelt. Elsősorban azért, mert imádok szarul élni, plusz munkát, másodállást vállalni, hogy legalább ne keressek sokkal rosszabbul, mint a velem egykorú barátaim többsége.
Nagy hang, kisember – Rózsa Péter jegyzete
A rendszeresen a befogadó klub fényes parkettájára köpködő figura lassan kezd kiszorulni a tánckörből, és ez akkor is így van, ha a következő félévben a magyar képviselőcsoport tölti be a soros EU elnökség szerepét.
A fáradtak – Szénási Sándor jegyzete
3/07/2024 18:03
| Szerző: Szénási Sándor
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Putyin világossá tette, hogy másképp nem tárgyal, és miért is tárgyalna, látván a kókadt európai közvéleményt, de főleg azt, hogy míg ő évi 120 milliárd dollárt tesz bele a háborúba, a nyugati fél ennek a töredékét sem tudja/akarja/meri beletenni, márpedig a szakértők szerint ez alatt az összeg alatt nincs ukrán győzelem.
Az Európai Külkapcsolatok Tanácsának májusi felmérése szerint, amit itthon a 444.hu közöl, a kontinens 14 országában relatív többségben vannak a háborút tárgyalásos úton megoldani akarók. Magyarokat nem kérdeztek.
Ez ugye azt jelenti, hogy Ukrajna nem nyerhet, legalábbis ebben a többség nem hisz.
A cikk azt írja, hogy csak Észtországban mainstream nézet, 38 százalékkal, hogy az ukránoknak kedvezni fog a sors, az igazság istenasszonya, vagy éppen a történelem ura lesz hajlandó ezegyszer kegyes lenni, de az észtek mellett ott vannak a lengyelek, és a svédek is. Vagyis azok az országok, ahol a hangsúly nem a háború egyedül logikus befejezésén van, hanem a győzelem minden áron való kényszerén, ami kétségtelenül az előbbi attitűddel szemben maga lehet az irracionalitás.
Viszont lehet, hogy mégsem az. Az azonnali tűzszünet, a gyors békekötés a pillanatnyi helyzetet kétségkívül megoldja, és ennyiben az európai háborús fáradtságot is lazítja. Hogy másnap mi lesz Ukrajnával, azt nem tudja senki.
Hogy pontosítsunk, nem tudható, hogy a sebtiben lezavart béke mitől nem lesz szimpla orosz győzelem, nemcsak azért, mert Moszkva elvinné a megszállt keleti területeket, de vinné azokat is, amiket meg sem tudott szállni.
Putyin világossá tette, hogy másképp nem tárgyal, és miért is tárgyalna, látván a kókadt európai közvéleményt, de főleg azt, hogy míg ő évi 120 milliárd dollárt tesz bele a háborúba, a nyugati fél ennek a töredékét sem tudja/akarja/meri beletenni, márpedig a szakértők szerint ez alatt az összeg alatt nincs ukrán győzelem.
Orbán ezzel az orosz üzenettel és az ECFR nevű, már említett agytröszt felmérésével ment Kijevbe, de tegyük ide a Trump által azóta letagadott republikánus béketervet is, ami az orosz követelés sima klónja.
Az orosz/amerikai pakkban pedig a következő valóságdarab van szépen, többszörösen becsomagolva, beburkolva, és átkötve nemzeti kék-sárga szalaggal:
Amiért ebben a háborúban eddig legalább egy millió ember halt meg, vagy lett nyomorék, nem számít. Az, hogy az orosz orkok a földdel tették egyenlővé Ukrajna energetikai, oktatási, egészségügyi, szociális, közigazgatási struktúráját, káló, ami egy ilyen csetepatéval együttjár. Az, hogy ahol csak lehetett, felrobbantották, szétlőtték, felgyújtották vagy elrabolták az ukrán nemzeti tudat tárgyi kincseit, templomait, festményeit, történelmi épületeit, bagatell. Nem kell nyafogni sok tízezer elrabolt, és eloroszosításra, és szülővesztésre ítélt ukrán gyerek sorsa miatt, mert legalább élnek, és janicsárlét is lehet szép. Azt a falat Kijevben, ahová a hősi halált halt ukrán katonák neveit vésik fel, végül is el lehet bontani. A megerőszakolt nők majd felejtésátkot kapnak, mintha a Harry Potter-ben élnének, már ha az erőszaktevőjük a csíny végén agyon nem lőtte őket, mondjuk Bucsában.
Felejts és ne kérdezd, mivégre volt az egész.
A gyors béke után idővel azt kell kicsomagolni a béketervből, hogy mindez a nyomorúság, és pusztulás hiába volt, az oroszok így is, úgy is elviszik, amit akarnak, az ukránok magukra vessenek az ostoba dacoskodással. És magára vessen mindenki, aki még dacolni akar majd, ha a magát joggal győztesnek érző Moszkva új horizontokat és új területeket keres a katonacsizmák vonulásának.
Európa többi része csak a pillanatot ismeri, az észtek, lengyelek, svédek meg a történelmet. Az esztelen, mert végül mindig kipukkanó orosz birodalmi mániát, ami csak halált és vért hoz, életet soha.
És még valami. A felmérés azt is mutatja, hogy az ukrán győzelemben a leginkább az ukránok hisznek. Kevesebben, mint két éve, de hisznek.
Nekik is lehet itt szavuk. Talán a legerősebb.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. július 3-i adásában hangzott el.
