Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Akar-e ön jobb választási rendszert, ha az a kedvenc pártjának az rossz? – Selmeci János jegyzete
8/12/2023 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Hiába a jó cél, a választási törvényt módosítani mégis csak konszenzussal kellene, csakhogy ez a hajó is messzire úszott már azzal, hogy az ellenzék (meg amúgy a jogállamban és demokráciában mélyen hívő választók többsége is) részt vett a Fidesz által a Fideszre szabott választásokon.
Akarja-e ön, hogy a 2024-es fővárosi önkormányzati választást szinte bizonyosan alaptörvényellenes, a választók akaratát jelentősen eltorzító, a választójog egyenlőségéhez való jogunkat súlyosan sértő szabályok alapján tartsák meg?
Ha nem akarja, akkor ön bizony a tiszteletreméltó Velencei Bizottság álláspontját negligáló mihazánkos-fideszes!
Na jó, nyilván nem.
Komoly dilemmával szembesültek a demokrácia és a jogállam hívei, legalábbis az a részük, ami még kilát a törzsi adok-kapokból és a világot az Orbán-Gyurcsány tengelyen kívül kívánja értelmezni; a Mi Hazánk (vagy a nevében a Fidesz) választási törvénymódosítóját elvileg támogatni kellene, hiszen az egy arányosabb, a választók akaratát jobban tükröző választást eredményezne, és egy olyan közgyűlést, ahol azoknak a választóknak is lehetne képviselete, akik nem kívánnak a két nagy tömb egyikére voksolni.
Persze lehet amellett is érvelni, hogy listákra politikai alkuk alapján felkerülő pártkatonáknál még az összbudapesti érdeknél a saját kerületük boldogulását fontosabbnak tartó, de legalább közvetlenül választott, és a főváros egy kerületéért tényleg felelős polgármestereknél is jobb helyen vannak a budapestiek életét úgy-ahogy meghatározó döntések, csak hogy ez aligha vigasztalja azokat a választókat, akiknek a szavazata másokéhoz képest harmad- vagy negyedannyit ér.
Másrészt jogos érv lehet, hogy hiába a jó cél, a választási törvényt módosítani mégis csak konszenzussal kellene, csak hogy ez a hajó is messzire úszott már azzal, hogy az ellenzék (meg amúgy a jogállamban és demokráciában mélyen hívő választók többsége is) részt vett a Fidesz által a Fideszre szabott választásokon. Ráadásul míg a 2014-es önkormányzati választások szabályait egy negyven százaléknyi kétharmad írta át a saját kedvére, most a Fidesz- és a Mi Hazánk-szavazók együtt, ha tetszik, ha nem, nagyjából többség.
Harmadrészt azonban illúzió lenne abban hinni, hogy a kormánypártok az arányosabb választási rendszer megszavazása után akkor is megmaradnak annál, ha az érdekeik éppen mást diktálnak, ezért lehet, hogy akkor sem szabadna belemenni ebbe a játékba, ha most éppen jó irányba módosulnának a szabályok.
Végül nyilván azt is lehet mondani, hogy a mostani választási rendszer az én kedvenc pártomnak jó, ezért maradjon ez, és magasról leizélem a választójog egyenlőségét meg a fővárosi Kutyapárt és Mi Hazánk szavazók érdekeit, legyenek ők tíz, tizenöt vagy akárhány százaléknyian.
A dilemma és a megúszósan meg nem válaszolt kérdés után jöjjön valami konkrét; attól függetlenül, hogy hogyan választják majd meg őket, a polgármesterekre és fővárosi képviselőre is azért szavaznak az emberek, hogy képviseljék őket, nekik pedig ehhez épp úgy joguk van, mint a kétharmadnyi mindenható fideszes országgyűlési képviselőnek, ebbe pedig nem fér bele, hogy a kormány – akár bírósági védelem ellenére is – elvegye a pénzüket, vagy egy visszamenőleg hatályos rendelettel a maradék jogukat is arra, hogy beleszóljanak abba, mi épülhet a környékükön.
Jó volna – bár azt hiszem megint csak illúzió feltételezni, – ha a 24-es önkormányzati választás után a nép akaratát mindenki tiszteletben tartaná, akárhány harmaddal is lett megválasztva.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2023. december 8-i adásában hangzott el.
