Kockakő – Józsa Márta jegyzete
A kormánypárt tapasztalati tudatában van annak, hogy egy-egy szónak mekkora hatása van a hívekre, és mekkora vonzerőt képvisel a minden balhéban otthonos fociultrák számára. Nem mondhatja senki, hogy az ellenzék dehumanizálása nem jelent felhívást a keringőre. És a kockakövet nem csak az utca, a nemzetközi jogrendszer szereplői felé is elhajítja.
A néma kutya ugatása - Neuman Gábor jegyzete
Áprilisi tréfa áldozata lett Neuman Gábor: "felhívták a szomszédok", hogy zavarja őket a kutyája ugatása, pedig az említett eb néma, mármint csak szökőévente ugat. Erre ő elképzelte, mi lenne, ha – hasonlóan viccből – Donald Trump hívná fel Budapesten az Orbán-Netanjahu párost, miket mondana nekik.
Drog- és tüntetőmentes ország – Selmeci János jegyzete
Nehéz dolog a drog elleni harc, még ha csak egy elképzelt esetben is, amikor tüntetők foglalják el az Erzsébet hidat.
A problémamegoldás bajnokai – Herskovits Eszter jegyzete
Így megy ez, a kormány gondot észlel, jön, intézkedik, és minden problémánk elillan, igaz, jó mélyre besöpörve a szőnyeg alá, de akkor is.
Vészhelyzet, vagy amit akartok – Szénási Sándor jegyzete
"Szuverenisták" és "hígmagyarok" párbeszéde a rendeleti kormányzásról.
Sulyok Tamás a szívére vette - Kárpáti Iván jegyzete
Ha egy publicista kellemetlen szagú, légnemű anyagnak minősíti az államfőt, az nem az a kategória, mint amikor az államhatalom minden eszközét magának tudó politikus gerjeszt gyűlöletet emberek csoportjaival szemben.
Orbán = Le Pen - Dési János jegyzete
Marine Le Pen = közbűntényes sikkasztó. Vagyis ha Orbán = Marine Le Pen és Marine Le Pen = köztörvényes bűnözővel, akkor az annyi, mint Orbán = köztörvényes bűnöző.
Zoológiai minimum – Józsa Márta jegyzete
Egy skót újságíró, J. M. Ledgard a kétezres évek elején Afrikában volt külpolitikai tudósító. Ott bukkant rá a szocialista zsiráfok történetére.
Arató András: A kis MOK története
1/03/2023 16:05
| Szerző: Arató András/Klubrádió
A Magyar Nerköztársaság kormánya folyamatos túlteljesítésben van, mondhatni, lendülete akkora, hogy tér és idő a maga végtelenségével is lemarad mögötte. Noha minden jobban és demokratikusabban működik nemcsak a szükségesnél, hanem még a lehetségesnél is, ígérte volt, eztán a döntései előtt társadalmi egyeztetéseket folytat, más szóval kikéri az arra érdemtelenek véleményét, hadd lássa Brüsszel, mi még azokat is szeretjük, akiket utálunk, ám minthogy ránk szorulnak a pénzük miatt, sőt, végett, hát legyen. De hogyan egyeztessen, ha a másik fél egyszerűen fogja magát és megszűnik?
A Magyar Nerköztársaság kormánya folyamatos túlteljesítésben van, mondhatni, lendülete akkora, hogy tér és idő a maga végtelenségével is lemarad mögötte.
Ígérte volt, s most beteljesítené, társadalmi egyeztet a döntései előtt, ha van kivel.
Noha minden jobban és demokratikusabban működik nemcsak a szükségesnél, hanem még a lehetségesnél is, ígérte volt, eztán a döntései előtt társadalmi egyeztetéseket folytat, más szóval kikéri az arra érdemtelenek véleményét, hadd lássa Brüsszel, mi még azokat is szeretjük, akiket utálunk, ám minthogy ránk szorulnak a pénzük miatt, sőt, végett, hát legyen. Ha már egyszer a kereszténynél is keresztényebbnek teremtett minket az, aki teremteni szokott.
Nagyvonalú alkalmazkodásunk mellett is védekeznünk kell a mellékhatások ellen, amelyek veszélyeztetik hazánk töretlen fejlődését. Ha lankad az éberségünk, még a végén a közönség dönti el, melyik könyvet írta író, a tanárok beleugatnak a tananyagba, amit a főrendőr oly nagy gondossággal állíttatott össze, mi több, valami kis sebész kiveszi a szikét a törzsőrmester kezéből, holmi vakbélgyulladásra hivatkozva. Rémképként lebeg a szemünk előtt az a pillanat, amikor a piac beleszól az árakba, sőt, a sapkadivat diktálását is saját kezébe veszi.
Hanem végre honunk kormánya meggörbítette a teret, a jövőt a múlt mögé kényszerítette, mert fontos az ígéretek betartása, még ha arra méltatlannak is tettük. Még ha arra méltatlannak tettük is. Tudomásul vettük minisztereink önfeláldozását, amikor önként lemondtak a kurálkodástól, nem megrettenve attól a szinte elkerülhetetlen tüntetés sorozattól, amelyben az egyetemista diákság egy emberként követeli vissza magának a Vakcina és Altatógép Cserkészt, a Csokos Asszonyt és a felsőoktatás többi derék szolgálóját. Talán lenyugszanak a kedélyek, ha megbizonyosodik a jövő nemzedéke arról, hogy Deutsch professzor nem vész el a tudás almafájáról.
Nem jó a háziorvosi ellátás akképpen, amiként most van – akad-e a honban bárki is, aki megkérdőjelezné e tézist? – így hát változtatni szükségeltetik a rendszeren. Ki más fejében lehet a tudás a megoldás módjára, mint azéban, akiében ott honol minden tudások alfája és ómegája, akinek nemcsak bölcsessége, hanem belügyminisztere is van a véghezvitelhez? Igen, Róla van szó. S midőn már éppen megkezdte volt a társadalmi egyeztetést, ott állt a tárgyalóterem ajtajában, mint Dugovics Titusz a vártán, hősiesen megvívandó az ő csatáját a betegek fő ellenségével, a kis MOK-kal, amikor váratlanul kiderült, nincs is orvosi kamara! Hát hogyan egyeztessen ő eltökélt szándéka ellenére, ha a másik fél egyszerűen fogja magát és megszűnik? De sebaj, segítségül hívhatja az ő hűséges bajtársát, a Nemzeti Konzultációt, Mister 97 %-ot. Tegyünk ízibe javaslatot a megfelelő kérdésre, nem mintha tanácsra szorulna, bármiben is:
AKARJA-E ÖN, HOGY AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS MÉG SZARABB LEGYEN?
