Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Arató András: A kis MOK története
1/03/2023 16:05
| Szerző: Arató András/Klubrádió
A Magyar Nerköztársaság kormánya folyamatos túlteljesítésben van, mondhatni, lendülete akkora, hogy tér és idő a maga végtelenségével is lemarad mögötte. Noha minden jobban és demokratikusabban működik nemcsak a szükségesnél, hanem még a lehetségesnél is, ígérte volt, eztán a döntései előtt társadalmi egyeztetéseket folytat, más szóval kikéri az arra érdemtelenek véleményét, hadd lássa Brüsszel, mi még azokat is szeretjük, akiket utálunk, ám minthogy ránk szorulnak a pénzük miatt, sőt, végett, hát legyen. De hogyan egyeztessen, ha a másik fél egyszerűen fogja magát és megszűnik?
A Magyar Nerköztársaság kormánya folyamatos túlteljesítésben van, mondhatni, lendülete akkora, hogy tér és idő a maga végtelenségével is lemarad mögötte.
Ígérte volt, s most beteljesítené, társadalmi egyeztet a döntései előtt, ha van kivel.
Noha minden jobban és demokratikusabban működik nemcsak a szükségesnél, hanem még a lehetségesnél is, ígérte volt, eztán a döntései előtt társadalmi egyeztetéseket folytat, más szóval kikéri az arra érdemtelenek véleményét, hadd lássa Brüsszel, mi még azokat is szeretjük, akiket utálunk, ám minthogy ránk szorulnak a pénzük miatt, sőt, végett, hát legyen. Ha már egyszer a kereszténynél is keresztényebbnek teremtett minket az, aki teremteni szokott.
Nagyvonalú alkalmazkodásunk mellett is védekeznünk kell a mellékhatások ellen, amelyek veszélyeztetik hazánk töretlen fejlődését. Ha lankad az éberségünk, még a végén a közönség dönti el, melyik könyvet írta író, a tanárok beleugatnak a tananyagba, amit a főrendőr oly nagy gondossággal állíttatott össze, mi több, valami kis sebész kiveszi a szikét a törzsőrmester kezéből, holmi vakbélgyulladásra hivatkozva. Rémképként lebeg a szemünk előtt az a pillanat, amikor a piac beleszól az árakba, sőt, a sapkadivat diktálását is saját kezébe veszi.
Hanem végre honunk kormánya meggörbítette a teret, a jövőt a múlt mögé kényszerítette, mert fontos az ígéretek betartása, még ha arra méltatlannak is tettük. Még ha arra méltatlannak tettük is. Tudomásul vettük minisztereink önfeláldozását, amikor önként lemondtak a kurálkodástól, nem megrettenve attól a szinte elkerülhetetlen tüntetés sorozattól, amelyben az egyetemista diákság egy emberként követeli vissza magának a Vakcina és Altatógép Cserkészt, a Csokos Asszonyt és a felsőoktatás többi derék szolgálóját. Talán lenyugszanak a kedélyek, ha megbizonyosodik a jövő nemzedéke arról, hogy Deutsch professzor nem vész el a tudás almafájáról.
Nem jó a háziorvosi ellátás akképpen, amiként most van – akad-e a honban bárki is, aki megkérdőjelezné e tézist? – így hát változtatni szükségeltetik a rendszeren. Ki más fejében lehet a tudás a megoldás módjára, mint azéban, akiében ott honol minden tudások alfája és ómegája, akinek nemcsak bölcsessége, hanem belügyminisztere is van a véghezvitelhez? Igen, Róla van szó. S midőn már éppen megkezdte volt a társadalmi egyeztetést, ott állt a tárgyalóterem ajtajában, mint Dugovics Titusz a vártán, hősiesen megvívandó az ő csatáját a betegek fő ellenségével, a kis MOK-kal, amikor váratlanul kiderült, nincs is orvosi kamara! Hát hogyan egyeztessen ő eltökélt szándéka ellenére, ha a másik fél egyszerűen fogja magát és megszűnik? De sebaj, segítségül hívhatja az ő hűséges bajtársát, a Nemzeti Konzultációt, Mister 97 %-ot. Tegyünk ízibe javaslatot a megfelelő kérdésre, nem mintha tanácsra szorulna, bármiben is:
AKARJA-E ÖN, HOGY AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS MÉG SZARABB LEGYEN?
