Hősök és bolondok - Dési János jegyzete
A Somkuti Bálintoknak a maguk módján igazuk van. Ők lefeküdtek az erőnek, az orbáni hatalomnak, sokra viszik még – még ha tahók is. A tahóság kötelez.
Korruptopoly – Józsa Márta jegyzete
Indul az integritásérzékenyítés, először tanároknak, hogy aztán majd a gyerekek is játékos formában ismerhessék meg a korrupció társadalmi következményeit.
Mi marad utánuk? – Rózsa Péter jegyzete
Ennek a kurzusnak a jó törvények csak akadályt jelentenek önkényen alapuló kormányzásuk fenntartásában. Mégsem az a fő kérdés, vége lesz-e a rezsimnek belátható időn belül.
Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
A család az első - Dési János jegyzete
"Kedves Tiborcz/Orbán/Mészáros – örülök, hogy hozzájárulhattam a gazdagodásotokhoz."
Víz, villany – Józsa Márta jegyzete
Magyarországon százezrek küzdenek úgynevezett vízszorongástól. Ők azok, akik sokszor naponta órákat töltenek azzal, hogy vödrökben hazacipeljék a legközelebbi közkútról az ivásra, főzésre, mosásra, tisztálkodásra használható vizet.
Arató András: A kis MOK története
1/03/2023 16:05
| Szerző: Arató András/Klubrádió
A Magyar Nerköztársaság kormánya folyamatos túlteljesítésben van, mondhatni, lendülete akkora, hogy tér és idő a maga végtelenségével is lemarad mögötte. Noha minden jobban és demokratikusabban működik nemcsak a szükségesnél, hanem még a lehetségesnél is, ígérte volt, eztán a döntései előtt társadalmi egyeztetéseket folytat, más szóval kikéri az arra érdemtelenek véleményét, hadd lássa Brüsszel, mi még azokat is szeretjük, akiket utálunk, ám minthogy ránk szorulnak a pénzük miatt, sőt, végett, hát legyen. De hogyan egyeztessen, ha a másik fél egyszerűen fogja magát és megszűnik?
A Magyar Nerköztársaság kormánya folyamatos túlteljesítésben van, mondhatni, lendülete akkora, hogy tér és idő a maga végtelenségével is lemarad mögötte.
Ígérte volt, s most beteljesítené, társadalmi egyeztet a döntései előtt, ha van kivel.
Noha minden jobban és demokratikusabban működik nemcsak a szükségesnél, hanem még a lehetségesnél is, ígérte volt, eztán a döntései előtt társadalmi egyeztetéseket folytat, más szóval kikéri az arra érdemtelenek véleményét, hadd lássa Brüsszel, mi még azokat is szeretjük, akiket utálunk, ám minthogy ránk szorulnak a pénzük miatt, sőt, végett, hát legyen. Ha már egyszer a kereszténynél is keresztényebbnek teremtett minket az, aki teremteni szokott.
Nagyvonalú alkalmazkodásunk mellett is védekeznünk kell a mellékhatások ellen, amelyek veszélyeztetik hazánk töretlen fejlődését. Ha lankad az éberségünk, még a végén a közönség dönti el, melyik könyvet írta író, a tanárok beleugatnak a tananyagba, amit a főrendőr oly nagy gondossággal állíttatott össze, mi több, valami kis sebész kiveszi a szikét a törzsőrmester kezéből, holmi vakbélgyulladásra hivatkozva. Rémképként lebeg a szemünk előtt az a pillanat, amikor a piac beleszól az árakba, sőt, a sapkadivat diktálását is saját kezébe veszi.
Hanem végre honunk kormánya meggörbítette a teret, a jövőt a múlt mögé kényszerítette, mert fontos az ígéretek betartása, még ha arra méltatlannak is tettük. Még ha arra méltatlannak tettük is. Tudomásul vettük minisztereink önfeláldozását, amikor önként lemondtak a kurálkodástól, nem megrettenve attól a szinte elkerülhetetlen tüntetés sorozattól, amelyben az egyetemista diákság egy emberként követeli vissza magának a Vakcina és Altatógép Cserkészt, a Csokos Asszonyt és a felsőoktatás többi derék szolgálóját. Talán lenyugszanak a kedélyek, ha megbizonyosodik a jövő nemzedéke arról, hogy Deutsch professzor nem vész el a tudás almafájáról.
Nem jó a háziorvosi ellátás akképpen, amiként most van – akad-e a honban bárki is, aki megkérdőjelezné e tézist? – így hát változtatni szükségeltetik a rendszeren. Ki más fejében lehet a tudás a megoldás módjára, mint azéban, akiében ott honol minden tudások alfája és ómegája, akinek nemcsak bölcsessége, hanem belügyminisztere is van a véghezvitelhez? Igen, Róla van szó. S midőn már éppen megkezdte volt a társadalmi egyeztetést, ott állt a tárgyalóterem ajtajában, mint Dugovics Titusz a vártán, hősiesen megvívandó az ő csatáját a betegek fő ellenségével, a kis MOK-kal, amikor váratlanul kiderült, nincs is orvosi kamara! Hát hogyan egyeztessen ő eltökélt szándéka ellenére, ha a másik fél egyszerűen fogja magát és megszűnik? De sebaj, segítségül hívhatja az ő hűséges bajtársát, a Nemzeti Konzultációt, Mister 97 %-ot. Tegyünk ízibe javaslatot a megfelelő kérdésre, nem mintha tanácsra szorulna, bármiben is:
AKARJA-E ÖN, HOGY AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS MÉG SZARABB LEGYEN?
