Arató András: Vissza a jövőbe

Azt még nem tudom, hogyan hozom kontextusba a nyolcvanas évek szórakoztató filmtrilógiáját, de nem kell aggódni egy olyan országban, ahol minden lehetséges. Minden is.

Kiindulhatunk például abból, hogy az említett sci-fi amerikai. És hát, mint újra tudjuk, minden rossz forrása az USA.

Világháború küszöbén állunk, mert a Nyugat támogatja Ukrajnát. Nem azért állt elő ez a veszélyes helyzet, mert Oroszország megtámadta az ő hadseregével a szomszédját, azzal a békés és nemes szándékkal, hogy egyrészt tőle területeket kebelezzen be, másrészt megbuktassa a demokratikus választásokon győztes Zelenszkijt, hanem mert a Hanyatló fegyvereket, pénzt és bátorítást ad a honunk és a medve közé szorult kietlen mezőnek. 1956-ban is kis híján kirobbant a harmadik, akkor is a NATO-tagok voltak a hibásak, csak pont fordítva, minthogy nem segítették a magyar szabadságharcot.

A magyar polgárokat hitelesen, színesen és sokoldalúan tájékoztatják a lelkiismeretes médiamunkások az Origótól a nemzetünkről elnevezett betűhordozón át az állami harsonákig. Elég csak néhány címet magunkévá tenni, máris tudjuk, mi befolyásolja negatívan a jobb sorsra érdemes légy életkilátásait (ti. hogy mitől döglik):

„Megint lebukott Amerika: minden szövetségesét elárulja és hátba szúrja.”

„Itt a német döntés, ami miatt kitörhet a harmadik világháború.”

„Itt az ukránok újabb elképesztő terve - a magyarellenes ukrán külügyminiszter világháborús provokációja.”

„Háborús pszichózisba került a transzatlanti térség a KDNP szerint.”

Ha mégis akadna valaki a Kárpát-medencében, akit az említett köznevelési missziót betöltő médiumok elkerülnek, őt a kormányzat reklámmal segíti az eligazodásban:

„Brüsszel belesodorna minket a háborúba. Az Európai Parlament fegyvereket, harckocsikat, vadászgépeket és rakétarendszereket küldene a frontra. Ez világháborúhoz is vezethet… Magyarországon is vannak olyan politikusok, akik támogatják a fegyverküldést. De a kormány nem akarja, hogy Magyarország belesodródjon a háborúba… Csak az azonnali tűzszünet jelenti a megoldást. Békét és biztonságot akarunk!”

Szorgos kormányunk fáradságot és a pénzünket nem kímélve tesz meg mindent a tisztánlátásunkért.

Товарищи, конец! Ruszkik, haza! – micsoda korszerűtlenségek ezek a régmúltból, a három évtizeddel ezelőtti korból! Helyben is vagyunk, kapocsra leltünk: Marty McFly (Michael J. Fox) is éppen harminc évet abszolvált az x-tengelyen visszafelé az első utazása alkalmával.

Martynak a születése előtti években az a küldetése, hogy összehozza a szüleit, mert ha nem sikerül neki, meg sem születik, akkor pedig nem tud visszautazni a frigyet katalizálandó, és megint csak nem jön a világra, immár duplán. Izgulunk rendesen, de végül sikerül a bravúr, létrejön a lamúr, harminc év múlva újra meg lehet csinálni a filmet. Vagy egy másikat.

Zemeckis filmje leragad egy kis családi magánproblémánál, holott lehet a felvetésnek a történelmet alapvetően befolyásoló dimenziója is. Megy a küldött az időutazásba, feladatai vannak az emberiség múltjának boldogabbá tétele érdekében, találkozások a még pályájuk előtt állókkal, Hitler, Sztálin, Torquemada, Néró, Idi Amin Dada – igen ám, de ha elintézi ezeket a még ártatlanokat, súlyos és jogos büntetés vár rá.

Lássuk be, a múltra vonatkozóan még akkor sem találnánk morálisan és jogi szempontból is helyes megoldást, ha megvalósulhatna az időutazás. Mondhatnánk, „utólag már szabhatjuk”.

Na de a jelennel, azzal mi a helyzet?