„Köszönjük
Publicisztika
Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete

A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
Publicisztika

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete

A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete

A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.

A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete

Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.

Csillag István: Futná mindenre

5/09/2023 13:39

| Szerző: Csillag István

Azért marad el a pedagógusok béremelése, mert „Brüsszel nem ad pénzt”, a meglehetősen bizonytalan működtetésű, lelassult futású Bécs-Budapest vasútvonal felújítására pedig az ezer sebből vérző MÁV pénzeszsákjából kellene előhúzni a szükséges 30 milliárdot. Hová lett a jól ismert jelenség; az ágazati miniszterek között saját ágazatuk boldogulásáért folytatott érdekharc? Képzeljük el, hogy egyszer arra a kútmérgezésre, ami a miniszterelnökségi kabinetirodában kitervelt propagandából árad nem jutna pénz.

Amikor olvasom az átlátszó érveléseket elcsodálkozom, hogy azért marad el a pedagógusok béremelése, mert „Brüsszel nem ad pénzt”, vagy hogy a meglehetősen bizonytalan működtetésű, lelassult futású Bécs-Budapest vasútvonal felújítására az ezer sebből vérző MÁV pénzeszsákjából kellene előhúzni a szükséges 30 milliárdot. Hová lett a jól ismert jelenség; az ágazati miniszterek között saját ágazatuk boldogulásáért folytatott érdekharc?

Ha van csoda, akkor az éppen az, hogy Orbán olyan kényúr, akinek egyetlen intésére stadionok bújnak ki a földből és százezrek panasza némul el. Pedig milyen egyszerű lenne a megoldás némi jószándék, a ’zemberek jóléte iránti elkötelezettség, vagy akár némi arányérzék esetében.

Képzeljük el, hogy arra a kútmérgezésre, ami a miniszterelnökségi kabinetirodában kitervelt propagandából árad nem jutna pénz. Az az évi 40 milliárd a pedagógusok 6-8 százalékos béremelésére biztosítana fedezetet, ugyanakkor nem kellene külön energiákat fordítani arra, hogy az uszító, háborús, oroszbarát, soviniszta propaganda súlyos lelki és együttélési viszonyokat roncsoló hatásait a lelkiismeretes pedagógusok ellensúlyozzák. Ha tovább bogarásszuk csupán ennek a tárca nélküli szervezetnek a költségvetését biztosan találunk még legalább 30 milliárdot, amiből a Bécs-Budapest vasútvonal felújítása megvalósítható és egyúttal nem érné veszteség a’zemberek biztonságát. Már csak azért sem érné kár a nemzetbiztonságot, mert már nem tudnák ebből a pénzből megfigyelni a tinédzser tanulókat, akik egyetemük, iskolájuk védelmében emeltek szót, vagy azokat a kritikus újságírókat, akik a nagy kormányzati csinnadrattával megvalósuló akkumulátorüzemek környezeti hatását mutatják be. A közel félezer civil telefonjára rátelepített Pegazus lehallgató-programra, vagy a legújabb QuaDream telepítésére se jutna pénz, amitől nem csak a magyar közélet tisztulna, de nem kellene a magyar igazságügyminiszternek uniós fórumok előtt beszámolnia a magyarországi demokrácia elleni újabb kormányzati támadásról.

 
Mérleg, 1949-ben.
 
Forrás:
 Fortepan/Kovács Márton Ernő
 

Ahogy nyilván Hitlert sem lehetett rábeszélni, hogy mondjon le balkeze, Goebbels kiemelt támogatásáról, éppígy Orbán se akarná elveszíteni „mágusának”, Rogánnak a szolgálatait, hiszen a mindennap elvégzett telefonos közvélemény-kutatásokban igazolódó „irokéz-közmondások” nélkül hogyan is boldogulna a nagy indiánfőnök. Honnét tehetne szert azokra az ismeretekre, hogy milyen lágy drogokkal lehet a magyar közvéleményt saját szövetségeink a NATO, vagy az unió, vagy éppen Ukrajna ellen hangolni, milyen stílusban kell az orosz propagandakiadványokat magyarra fordítani. Ezek egy diktatúrában elengedhetetlenül fontos szolgáltatások, és a’zemberek minden választás esetén vastagon meghálálják a gondoskodást, így maradhat fenn örökké a kétharmad. Pedig a propagandára, a lehallgatásokra, a kormányzati infokommunikációs szolgáltatásokra fordított százmilliárdokból futná a pedagógusok béremelésére, a vasútfelújításra, mi több még az elesettek támogatására is. De hát hiába sírunk ezeken a hasábokon, amikor a ’zemberek igénylik és óhajtják a hazugságot, nem sajnálják a saját megfigyelésükre elköltött tízmilliárdokat. Pedig másra is futná….

SZABADSÁG KLUB KOMMENT GOMB