Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Gábor György: A Hamász barátai és a mi barátaink
10/10/2023 07:23
| Szerző: Gábor György
"Mindeközben Irán – izraeli katonai szakértők gyanúja szerint nem csekély orosz segédlettel – a Hamász legnagyobb fegyverszállítójává lett."
A sok nagyokossal ellentétben, akik elmeháborodott politikai fundamentalizmusukból fakadóan egészen biztosan tudni vélik, hogy az Izrael elleni támadásról kizárólag az izraeli ellenzék tehet, amely képes inkább odadobni az országot az önmagukat emberi lényeknek álcázó, gyermekek és idős emberek gyilkolására szakosodott és kifejezetten erre kiképzett kegyetlen terroristáknak, csak hogy megszabaduljanak végre Netanjahutól és kormányától, én most a hazai közvélemény figyelmét néhány összefüggésre szeretném felhívni.
De mindenekelőtt arra, hogy ami Izraelben történt, az nem zsidó belügy, az az egyetemes civilizáció ügye. Ki-ki vérmérséklete és meggyőződése alapján kritizálhatja az Izraelben hatalmon lévők, avagy az ellenzékiek politizálását, de ahol gyilkológépek gyermekeket, tizenéves bulizó fiatalokat vagy magatehetetlen idős embereket mészárolnak le, gyáván, aljas és barbár módon, ősprimitív, szadista kegyetlenséggel, ott az amúgy egyetemes méretekben is egyre vészesebben és reménytelenebbül visszaszoruló emberi civilizáció mellett kiállóknak, s az azt védelmezőknek kell (kötelező) konfrontálódniuk a civilizáción kívüli emberszabásúnak tűnő hóhérokkal, máskülönben nincs tovább.
Amúgy az alábbiakban szóba hozott tények nem biztos, hogy eljutottak a magyar olvasókhoz, annál is kevésbé, minthogy a mindent leuraló kormánypárti sajtó ezeket a tényeket nem szívesen hozza szóba. Helyesebben: egyáltalán nem.
Egyebek között például azt, hogy Lavrov orosz külügyminiszter az elmúlt időszakban meglehetősen sűrűn fogadott különféle Hamász küldöttségeket, s a hírek szerint többször is találkozott Iszmáíl Hanijével, a Hamász fundamentalista iszlám szervezet egyik vezetőjével, a Palesztin Nemzeti Hatóság – palesztinok körében is vitatott – miniszterelnökével. Árulkodó, hogy a terrorcsoport vezetőjét akkor kezdték el Moszkvába invitálni, amikor Moszkva és Jeruzsálem kapcsolata látványosan meggyengült, főként Oroszország ukrajnai háborúját követően. Izrael ugyan tartva – és joggal tartva! – Oroszország szíriai befolyásától, nem szállított Ukrajnába fegyvereket, de nyíltan és egyértelműen elítélte Oroszország Ukrajna elleni háborúját és az orosz csapatok embertelenségét, a civil lakossággal szembeni barbár fellépését. Lavrov egységbe szólította fel a Hamászt és a Mahmúd Abbász vezette Fatah szervezetét. A tárgyalásokon szó esett az „izraeli jogsértésekről” és azok mielőbbi orvoslásáról. Hanija mellett a Hamász küldöttség tagja volt a terrorszervezet helyettes vezetője, Saleh al-Arouri, a Hamász hadseregének alapító parancsnoka is, aki a mostani Izrael elleni terrortámadást követően azt nyilatkozta az Al Jazeerának, hogy „mindent elsöprő csatába kezdtünk… és készen állunk egy izraeli szárazföldi invázióra.”
Amúgy – és nem mellékesen – arról a Lavrovról van szó, aki 2022 júliusában egy moszkvai sajtótájékoztatón önfeledten azt találta mondani, ezzel diplomáciai vihart kiváltva, hogy Hitlerben zsidó vér folyt, meg azt, hogy a legnagyobb antiszemiták maguk a zsidók.
Közben a nemzetközileg egyre inkább elszigetelődő Oroszország igyekezett erősíteni a kapcsolatait megmaradt szövetségeseivel, elsősorban Iránnal. Irán pedig az oroszok iránt táplált háláját egyebek mellett az ukrajnai dróntelepítésekkel fejezte és fejezi ki, továbbá minden olyan katonai együttműködéssel, fegyverszállításokban való közreműködéssel, amellyel a nyugati világ és a Közel–Kelet destabilizációját képes előidézni. Oroszország – mint tudjuk – „legnagyobb tragédiájának”, elvesztett területei visszaszerzésének érdekében, Irán pedig érzékelve Izrael és több arab állam békekötési folyamatát, s azt, hogy épp küszöbön állt egy amerikai-izraeli-szaúdi atomprogram-megállapodás.
Közben Putyin, csatlakozva Lavrov bősz zsidózásához, a világpolitika kulcskérdését szintén a zsidó létformában ismerte fel: legutóbb Zelenszkij zsidó gyökereiről beszélt elítélően, miközben elégedetten jelentette be, hogy „nagyon jó kapcsolataink vannak Iránnal, és minden lehetséges módon erősíteni fogjuk azokat. Ezért mindent megteszünk az Iránnal való kapcsolatok fejlesztése érdekében, és ezt a jövőben is fenntartjuk.”
Mindeközben Irán – izraeli katonai szakértők gyanúja szerint nem csekély orosz segédlettel – a Hamász legnagyobb fegyverszállítójává lett. A fegyverek Iránból Jemenen és Szudánon, illetve Egyiptomon keresztül jutnak el a Gázai övezetbe, a Szuezi csatornán keresztül, békaemberek és a terepet kiválóan ismerő beduinok közreműködésével, azon a titkos és hatalmas kiterjedésű alagútrendszeren át, amelynek bonyolult struktúrája még az izraeli titkosszolgálat előtt sem ismert. Minderről mások mellett Mahmud Mardawi, a Hamász egyik katonai vezetője, az Izz ad-Dín al-Kasszám Brigádok (a Hamász fegyveres erőit tömörítő szerv) egykori parancsnoka számolt be az Al-Monitornak.
És orosz barátaink mellett ne feledjük el a kínai barátainkat sem, akik épp most tettek közzé egy nyilatkozatot, amely az érintett feleket higgadtságra és önmérsékletre szólítja fel, továbbá arra, hogy a felek haladéktalanul fejezzék be az ellenségeskedést. A kínai nyilatkozatban különösen megkapó, hogy a vasárnapi közlemény valamiért meg sem említi a Hamász fegyveres terrorista csoportot, mintha az nem is létezne.
Viszont aki a Hamászt tárgyaló partnernek tekinti, legyen az Oroszország, Irán vagy Kína, az egy terrorista bandával óhajt üzletelni és megállapodni. Ezt meg lehet tenni, ám ebben az esetben ők maguk saját magukat minősítik át terrorista bandáknak.
Ami Irán esetében már jó ideje adott, s Oroszország esetében sem nevezhető távoli célnak.
