Lehetett volna ezt máshogy? - Selmeci János jegyzete
Az a kérdés, hogy lehetett volna ezt máshogy, jobban, élhetőbben csinálni, vagy az ország történelméből, társadalmi viszonyaiból nem következik más, csak a stagnálás, és az a hatalmi berendezkedés, mint az ország kormányzásának egyetlen működő, ám de leginkább a semmibe vezető módja, ami az elmúlt tizennégy évben kialakult, megszilárdult, és sajnos legitimációt is nyert?
Bort, búzát, akkumulátort - Rózsa Péter jegyzete
Az egyik csúsztatás a mai orbáni definícióban, hogy a forint árfolyama és a magyar gazdaság állapota között különbséget téve, a pénzromlásért a spekulánsok felelnek. És a magyar gazdaság egyre romló eredményeiért vajon ki, vagyis, hogy az 2022-es gazdasági teljesítményéhez szinte képest minden szektor alulmarad, az autóiparra épített orbáni csoda finoman szólva is halványulóban van, a visszafogott állami beruházások mellett gyárleállás, létszámcsökkentés egyre-másra, és persze az élelmiszerinfláció megint kúszik felfelé.
Mission Impossible - Szénási Sándor jegyzete
Ukrajna döntést hozott Orbán és az ő egójának nélkülözéséről az eljövendő tárgyalásokon, s bár Trump a hírek szerint adna neki szerepet, Kijev annyira gyenge sosem lesz, hogy a magyar kormányfő Ukrajnát überelhesse.
Miért most hagynák a fosztogatást? – Kárpáti Iván jegyzete
Nincs pénz a pályaudvarok rendbetételére – szólt a meglepően őszinte üzenet. Semmi gond, lovak közé dobják a gyeplőt, így aztán XXI. századi plázába futhat majd be az ötven éves szerelvény.
Se nem béke, se nem misszió - Hardy Mihály jegyzete
Az égvilágon senki és semmi nem hatalmazta vagy kérte fel Orbán Viktort vagy Szijjártó Pétert, hogy közvetítsen Kijiv és Moszkva, a Vatikán és Mar a Lago vagy Isztambul között.
Schengen - Józsa Márta jegyzete
Józsa Márta jegyzetében felidézi, hogy 2007. december 21-én ott volt az ünnepen, amikor Sátoraljaújhely egyik utcájának két országban élő lakói egymás nyakába borultak, jöttek-mentek a korábban sorompó-őrizte Ronyva-hídon ide-oda, mintha nem volna holnap. Holnap is szabad. Feltehetően hasonló jelenetek játszódnak majd le január elsején a román-magyar, meg a bolgár-román, meg a bolgár-görög határon is, ekkor léphet be végre e két ország a schengeni övezetbe.
Pékárú – Rózsa Péter jegyzete
Orbán látványpékségéről, és annak lehetséges alternatíváiról a Hetes Stúdió műsorvezetője, Rózsa Péter.
A szegények is esznek csokit – Selmeci János jegyzete
A kasszánál egy férfi fizet és közben a feleségét szidja, "huszonkétezer forint hallod, neked meg még kellett az a rohadt arckrém" – mondja neki "mások bezzeg a dubai csokit is meg tudják venni" tromfol a nő, és egyikük sem látja, ahogy a kasszás hang nélkül eltátogja, hogy a szegények.
Gábor György: Oh, Kádár-rendszer!
1/03/2023 09:34
| Szerző: Gábor György
Nagy úr ma olajosnak lenni, annyi szent, az univerzális nemtudáshoz vezető út büszke egyengetőinek tudni önmagukat.
ad notam: Those were the days my friend / We thought they'd never end – Azok voltak a (szép) napok / Azt hittük, sosem érnek véget)
Mert abban az időben még szegény Gyuszinak is rendesen meg kellett írnia ugyanazt az egyetemi felvételi tesztet, amit mindnyájunknak, neki is várakoznia kellett órákon át a folyosón, hogy végre bemehessen szóbelizni, neki is végig kellett szenvednie a felvételi bizottság kellemetlen kérdéseit, neki is erőlködnie kellett, ráncolnia a homlokát, kipréselni magából néhány mondatot. Aztán persze, hogy alulteljesített, még szép, nem kicsit, nagyon, és aztán persze hogy mégis felvételt nyert, mert a papának volt plecsnije a Szocialista Hazáért vagy a Munkás-paraszt Hatalomért vagy mi a frászért. Aztán szeptemberben Gyuszi is ott volt a beiratkozáskor, pedig azt mesélték róla, hogy arra a kérdésre, hogy nevezzen meg egy Beckett-drámát, azt válaszolta, hogy Gogolra várva, s arra, hogy nevezzen meg egy munkát a königsbergi remetétől, azt mondta, hogy de hiszen ő ateista, egyházi emberekkel, szerzetesekkel nem kíván foglalkozni.
Szóval bekerült, el is végezte, azóta sem tudok felőle semmit. Nyilván méltán.
Ma ez nem így megy. Hol van már a Szocialista Hazáért elnevezésű, mindenhová belépést és zöld utat biztosító szabadkártya, ma egészen más idők járnak. Például olyan idők, amelyek, még ha tök hülye is vagy, megkövetelik, hogy legyen egy érdemi Mol-részesedéssel rendelkező apukád és anyukád, az már a Fidesz-KDNP biztosította feltámadásodhoz is bőven elegendő lesz. Nem úgy, mint az átkos Kádár-rendszer egypárti diktatúrájában, a mostani egypártrendszerben, ha Mol-os vagy, elkülönítenek a többiektől, lediktálják előre a válaszokat, a kérdéseket meg sem kapod, minek az, körbeudvarolnak, könnyedén bemérhető és valorizálható személlyé avanzsálsz. Elvégre a Mol pénzeli az autonóm egyetemedet, elvégre maga a Mol elnök-vezérigazgatója az egyetemed kuratóriumának az elnöke, elvégre ő ott a főmufti, és ha már így alakult, ki nem szarja le, hogy milyen hallgatók juthatnak diplomához, milyen protekcionista rendszerrel helyettesíti a megszüntetett egyetemi autonómiát a Mol-nak a Várhegy magasságáig terjedő independens zsánere, érinthetetlensége és az egyetemi világot iriggyé tevő, középkorból eredeztethető olajos autonómiája.
A Mol-t annyira izgatja a magyar felsőoktatás, amennyire e sorok íróját izgatják mondjuk a Mol elnök-vezérigazgatójának étkezési vagy tisztálkodási szokásai. Azaz semennyire. Én nem is szólok bele abba, hogy milyen kiszerelésben vegye magához – ha egyáltalán – reggelente a főtt tojást, s abba sem szólok bele, hogy naponta hányszor álljon – ha egyáltalán – zuhany alá Hernádi vezérigazgató. A Mol viszont szeret beleszólni a felsőoktatásba, ott érzi jól magát, ahol amúgy semmi keresnivalója nincs, de a saját érdekei mentén visszaélésre, gazemberségre, a magyar felsőoktatás megcsúfolására annál több a lehetősége.
Mert azt se feledjük, hogy ugyanez a felhőkarcolóba bújtatott, Budapest minden pontjáról, beleértve még a lichthof ablakát is, önmaga láthatóságában pöffeszkedő, Mol névre hallgató jellegzetes kelet-európai vegyesműfajú csalamádé (amelynek előképét talán épp a 200 éve született Petőfi Sándor énekelhette meg a János vitéz egyik fejezetében), nos ugyanez az olajos népség ültetett be a Színház- és Filmművészeti Egyetem pártállamilag lenyúlt intézményének kuratóriumába nem is egy, mindjárt két olajos szakit, hadd legitimálják az autonóm Mol-osok a legitimálhatatlan gazemberséget.
Nagy úr ma olajosnak lenni, annyi szent, az univerzális nemtudáshoz vezető út büszke egyengetőinek tudni önmagukat.
A párkák, a végzet istennői sorába triumfálódott Hernádi Zsolt-féle Mol-os apoteózis még hatalmas lehetőségeket rejt magában: fognak itt nagyothalló zenekritikusok kikerülni a zeneművészetiről, gyengénlátó művészettörténészek a bölcsészkarról, a matematikai alapműveletekkel megbirkózni képtelen matematikusok a TTK-ról, analfabéta pedagógusok az irodalom szakokról, animista sámánok a katolikus teológiáról, a mandulát a prosztata helyén keresgélő fül-orr-gégészek az orvosiról, s az ítéletet már jóval a tárgyalás megkezdése előtt memorizáló leendő fideszesek a jogi karról.
Mert itt azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sejh, ma nem azzal kellene, hogy honnan jössz, hanem azzal, ecsém, hogy mennyi a Mol-részvényed! (Utólagosan is Illyés Gyula szíves elnézését kérve!)
