Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Gábor György: Lehet-e egy fideszesből nárcisz, babérfa vagy két egymásra hajló lombozat?
28/02/2023 12:42
| Szerző: Gábor György
Megannyi súlyos és tanulságos átváltozás, amelyek mögött kivétel nélkül érzékelhető az állandóság, az átváltozáson átesett korábbi önmagával való megváltoztathatatlan azonosság.
A mitológiai átváltozásokra az a legjellemzőbb – s ezekről pontosan számolt be az Átváltozások című művében a nagyszerű Ovidius, közel kétezer évvel Freud zsenijét megelőzve –, hogy bármivé is változzon át az érintett személy, az átváltozás végeredménye megőrzi vagy szimbolikusan kifejezi, tartalmazza vagy hordozza eredeti énjének leglényegét.
Így például az önmagát imádó, s saját magába beleszerelmesedő Narcissus a végén az önimádat jelképének számító sárga szirmú virággá, nárcisszá változott át. De felhozható Daphné esete is, aki az őt erőszakos vágyával és szerelmével üldöző Apollón érintésétől babérfává változott, azaz a dicsőség és az érdem jelképévé, hiszen még az isteni közeledésnek is képes volt ellenállni a csodálatos nimfa. Vagy ott volt Philemon és Baucis, az egymást egész életen át szerető és egymáshoz ragaszkodó szerelmespár, akik az istenek ajándékaként egy-egy lombos fává változtak, hogy az egymásba fonódó és egymást átölelő ágak és lombkoszorúk örök időkre hirdessék a csodás pár együvé tartozását és elválaszthatatlanságát.
Vagy hogy a legújabb időkhöz igazodva is szolgáljunk meglehetősen aktuális példával az átváltozásra, annál is inkább, mert magunk is a legújabb időkről kívánunk szólni, a zseniális Kafka Az átváltozás című novelláját kell megidézni, amelyben Gregor Samsa válik egyik pillanatról a másikra féreggé, s féreg létmódjában teljesedik ki emberibb léte, ám éppen így lesz családja és környezete számára elviselhetetlenné.
Megannyi súlyos és tanulságos átváltozás, amelyek mögött kivétel nélkül érzékelhető az állandóság, az átváltozáson átesett korábbi önmagával való megváltoztathatatlan azonosság.
Apropos, Kafka!
Az alapítványi egyetemi kuratóriumokba delegált megbízható fideszes kurátorok most a mitológiai átváltozás mellett döntöttek, csak éppen nem olvastak egy sort sem Ovidiustól, sem Kafkától: miután a miniszterek távozni voltak kénytelenek, az ott maradt államtitkárok, helyettes államtitkárok, miniszteri biztosok és kormánybiztosok közül többen úgy döntöttek, hogy inkább lemondanak kormányzati megbízatásukról, hogy megtarthassák kuratóriumi tagságukat.
A döntés teljesen érthető, miután kormányzati megbízatásuk időtartama csak a Várhegy legfényességesebb oromzata előtt nem titok, de legkésőbb az Orbán-kormány bukásával garantáltan véget ér, ám az eddig élethossziglan gyakorolható kurátorság, amely az új ötletelés szerint is kétszer hat éven át fenntartható, azaz összesen tizenkét éven át, gazdagon fial a kurátori számlaszámon.
Csakhogy miért változna meg a korábbi megbecsült és minden jóval elhalmozott Fidesz-potentát azzal, hogy lemond a bizonytalanabb anyagi megbecsülésről, s választja helyette a sokkal biztosabb kurátori javadalmaztatást? Egy hétfőn még kormánybiztosként elkötelezett, a Párthoz sírig hű ágens mitől lenne más, ha ugyanannak a Pártnak a kinevezettjeként, s annak végtelen bizalmát élvezve kedden kormánybiztosból kurátorrá változik át? Máshogy látja majd a döntésekre rásegítő ásványvizet és sajtos pogit? Máshogy hallja a pénz csörgését? Más hangnemben fogja fel füleivel a Várhegy rettentő csúcsain székelő elme utasításait és elvárásait?
Dehogy lesz ő más: ugyanaz az uniformizált Fidesz-fej, has, láb és talp ül amott is, ahol emitt is, ugyanazoknak a bizalmát élvezve, s ugyanazoknak a bizalmát meghálálva.
Mert ugyebár, ha nem volnának képesek ezt felfogni, az igazi probléma nem az, hogy ki-ki mennyire képes váltogatni saját identitását hétfőről keddre, aztán keddről szerdára és így tovább (a hétvégi pihenőnap a személyátalakításokra is vonatkozik), az érintett Szili Katalin például mély lélegzetet véve, egyenletes tempóban, kiegyensúlyozott, nyugodt ritmusban pazarul, hanem az, hogy az alapítványi egyetemek kurátorainak személyéről ne a Várhegy bércein döntsön a haza agyveleje, s ne a Párt hátsó homokozójában találják ki azt, hogy holnaptól melyik haver diszponáljon az EU-s pénzek felett, s még az sem érdekes, ha az illető valamivel kevesebbet tud az érintett egyetemeken oktatott diszciplínákról, mint egy fejlődésében némileg visszamaradt csimpánzbébi, hanem az egyetemi autonómia szellemiségének megfelelően döntsön a szenátus, az egyetem szakmai testületeinek, tudós fórumainak, oktatóinak és hallgatóinak véleményét is mérlegelve.
Balzac nagy regényfolyamában, ahol sokféle kipróbált gazemberrel és szélhámossal, embereket megvezető cinikus érdekemberrel találkozni, sehol sem olvasható efféle alakokról. Mert most ezzel az ócska csellel próbálják meg átverni az EU-t, s ha ez sem jön be, lesz még másik, amennyi csak beléjük fér, s ne tévedjünk, rengeteg fér beléjük, egyszerűen kiapadhatatlanok, perpetuum mobilék mind, gigászi étvággyal, felül be, alul ki, aztán megint elölről a végtelenségig.
A régi idők, derék, megszokott, s Európa-szerte is méltán számontartott néhai magyar szélhámosok a csencselés során mindig adtak vagy ígértek valamit cserébe a kicsalt és bezsebelt összegekért! Volt, aki a Lánchidat, volt, aki a Nyugati pályaudvart, s akadt, aki a Balaton jegét kínálta örök megvételre. Mai tanítványaiknak már eszükbe sincs ígérgetni: ti hülyék vagytok, leépült idióták, nektek nem jár semmi – mondogatják megállás nélkül, az EU-ra mutogatva. Adjátok a pénz, öntsétek a lét, mi meg szépen odatartjuk a zsebünket, aztán köszönjétek meg nekünk, végezetül pofa be, kuss nektek és húzzatok a vérbe.
Seggfejek! – teszik még ilyenkor hozzá békülékenyen, kollegiális nyájassággal, bensőséges familiaritással, Arany János nyelvén fickándozva, amint arra nem középiskolás fokon, inkább kiegészítő alsó tagozatos módján tanítgatja nekik egy Szijjártó nevű tánc- és illemtanár.
De ne adjuk fel: ha eddig még nem, most talán lesz rá érkezésük, s elolvassák végre a Gregor Samsából szörnyű féreggé átváltozó szereplő történetét.
Nehéz lesz nem megérteniük.
Címlapi fotó: Flickr