Igazság a paywall mögött (sincs) – Selmeci János jegyzete
Az igazság persze egy, sőt tíz másodpercben sem mondható el, néha egy kiváló újságíró hosszú cikke vagy riportja, és három megszólaltatott szakértő is kevés ahhoz, hogy bármire is jussunk egy bonyolult kérdésben, amiről egy narancsszínű politikus, államilag széttámogatott kormány-progapandista vagy egy mezei tiktokker tíz másodperc alatt világgá üvölti a maga igazságát.
Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Hajtány – Józsa Márta jegyzete
24/03/2024 12:00
| Szerző: Józsa Márta/Klubrádió
Az erdélyi magyar iskolák közül sokba megérkezett az ukáz, hogy kötelező elmenni – persze saját költségre – megnézni a Petőfi-filmet.
Réges-régen volt napközis nevelő koromban kellett megismerkednem azzal a nem várt helyzettel, hogy november hetedikén szovjet filmet kellett kötelezően megnézniük az iskolásoknak.
Magam, aki másfajta kötelezőkön nőtten fel, kíváncsian vittem el a nebulókat a partizánfimre. Melyből egyetlen jelenetre emlékszem. Midőn a hős partizánlány egy kézi hajtású vasúti hajtánnyal megelőzi a gőzmozdonyt. Úgy, hogy kézigránátokat dob át fölötte azok a mozdony előtt felrobbannak, a jármű darabokra hullik, és a lány a hajtánnyal átsuhan az izzó vasdarabok és mozdonymaradványok között. Ő is győzött, gondolom az ügy is, és azt is régóta tudjuk, hogy a filmművészet régóta a propaganda legjobb szolgálólánya. Ez olyan gyönyörű volt – mondta egy lelkes harmadikos kislány – hogy még az E.T.-nél is jobban tetszett nekem, örültem, hogy véletlenül sikerült örömet okoznom neki. Azt hiszem az első szovjet film volt amit láttam életemben, abban az országban, amelyből akkoriban menekültem másfajta árnyalata volt a propagandának. Akkor még.
Most meg az a nagy helyzet, hogy az erdélyi magyar iskolák közül sokba megérkezett az ukáz, hogy kötelező elmenni – persze saját költségre – megnézni a Petőfi-filmet.
Felháborodott szülők hívták a nagyon kevés megmaradt erdélyi független lapok egyikét, a Transtelexet, mondván, hogy elszoktak már a „kötelező” szótól. Azonban kiderült az is, hogy jóllehet, valóban fizetni kell a mozizásért olyan településeken is, hol egyáltalán nincs is mozi, bizonyára levetítik ott az ablakra feszített vászonra. De nem járnak ezért rosszul az ottani nebulók az importált propagandára szentelt kötelező két órával: kapnak egy tízes osztályzatot ajándékba magyarból, ott ugyanis ez a legmagasabb érdemjegy.
Hurrá, remélem ezt az onnan nézve anyaországnak nevezett NER-birodalomban is bevezetik, ha én szervezném úgy intézném, hogy csak az kaphasson ötöst, aki pozitívan értékeli a filmet, elnézve a reakciókat ez rá is férne. És igazán csak kötözködés az is, hogy akadt iskola, ahol reggel hétkor kezdték a napot, hogy beleférjen a mozizás is, meg az aznapra ütemezett, kötelező kompetenciafelmérés.
Amiatt azonban megnyugodhatnak a diákok: aligha fogják őket mostanság operába kényszeríteni, már csak azért sem, mert ott legalább tanulhatnának valamit. Mondjuk azt, hogy a ház dolgozói szerint mégsem a büfé visz mindent, és sokan sztrájkba léptek. A minap például a díszletmunkások, akik helyett az igazgató az irodai dolgozókat akarta beállítani díszletet pakolni. Pedig amúgy szűlátókörűség, hogy éppen ezt megnézni nem kötelezik a diákokat. Mert megérthetnék, hogy manapság a magyarságteljesítmény egyik csúcsa, ha sztrájk miatt még a Hunyadi Lászlót is a Don Giovanni díszletei előtt játszották a művészek. Ki tudja, még az is kiderülhetne, hogy Mozart magyar volt.
Nyomatékul a szünetben elszopogatnának, kizárólag a tánckar fenntartási költségeire való tekintettel – egy Mozart-golyót.
Józsa Márta jegyzete az Útszélen március 21-i adásában hangzott el.
