Kardos András: Gulyás és Kőszeg – Vita Gábor Györggyel

Gábor György barátom írt egy cikket a Partizán elhíresült Gulyás-Kőszeg csörtéjéről. Ha Gyuri írásának a lényegét tekintem csupán, és a hely kevés arra, hogy részletekbe bonyolódjam, szóval lényegét tekintve a neves Professzor (szeretetteli irónia) véleménye szerint Kőszeg Ferenc egy töprengő, igazi értelmiségi módjára lamentáló válaszadó volt, Gulyás Márton pedig agresszíven kérdezett, szakmai hibákat vétett, és ahelyett, hogy rákérdezett volna az életmű egészére – hiszen Kőszegnek, a neves ellenzékinek jelentős múltja van – ehelyett beszorította alanyát ebbe a szexuális és morális dilemmák özönét felvető  felnőtt – fiatalkorú közötti érzelmi-szexuális viszonyok boncolgatásába.

Gábor György sarkítva de mégis, úgy látja, hogy a jelentős és tiszteletet parancsoló múlttal rendelkező Kőszeg pozitív és rokonszenves magatartást tanúsított a beszélgetés során, míg Gulyás agresszíven viselkedett, szakmai hibák sorozatát követte el, és nem volt tekintettel Kőszegre.

Szögezzük le: Gábor György barátom értékelése a beszélgetésről egy fehér és egy fekete szereplőre bontja a látottakat, vagyis Gyuri egy szerintem képtelen redukciót hajt végre: egy ennyire bonyesz ügyet, mint ez a mostani, eleve lehetetlen fehér-fekete alapon megítélni, mert a dolgok, és ezt a remek filozófus Gábor Gyuri pontosan tudja, ennél sokkal árnyaltabbak és összetettebbek.

Akkor nézzük magát a dolgot. Összességében azt kell mondanom, hogy ez egy hibás, rossz anyag, súlyos kifogásaim vannak az ellen, hogy egy hétórás beszélgetés éppen ilyenre összevágott anyagát nyilvánosságra hozták. Első indulatomban ezt írta a Facebookra:  

"Engem ugyan senki nem kért ennek a Közleménynek a kiadására, de mégis:

Megnéztem Gulyás Márton rettenetesen hosszú interjúját Kőszeg Ferenccel. Elolvastam a Helsinki Bizottság rettenetesen rövid közleményét az interjúról.

Azt kell mondanom, hogy sokkal jobb lett volna, ha Gulyás nem kérdezi Kőszeget, Kőszeg nem ad interjút és ennek következtében a Helsinki Bizottság nem ad ki semmilyen semmit.

Mind a két médiaeseményt sajnálatosnak tartom, sokkal jobb lett volna, ha sem ez az interjú nem készül el, sem a Helsinki Bizottság nem pattog.

Nagyon szomorú ez az egész, úgy ahogy van."

Az a helyzet, hogy itt semmi sem fekete-fehér, hibázik, nem egyszer Gulyás, nem egyszer Kőszeg, de még a Helsinki Bizottság is. De, ami engem végleg földhöz csapott: a balról és jobbról is utált-gyűlölt-megtaposott liberális kommentelők hada pont úgy esett neki, főleg Gulyásnak, mint ahogyan a Fidesz vagy a DK rajongók szoktak a liberálisoknak.

Az ég áldja meg a világot: Mint sejthető én liberális ember vagyok, hozzám Kőszeg emberi jogi nézetei közelebb állnak, mint Gulyás baloldali antikapitalizmusa. De könyörgöm: itt nem a Fradi B közép küzd az újpesti B középpel! Mondjuk azt írta valaki, hogy Gulyás a Fidesz hatalmi módszereit alkalmazta, kikészítvén ezzel a fáradó Kőszeget. A helyzet az, hogy ezt a két órát nem lett volna szabad adásba adni, de ha mégis, akkor viszont, ha már véleményt alkotunk, ugyan ne kövessük már a szekták hangnemét. És főleg ne a Fidesz hatalmi módszereit emlegessük.

Én sem Kőszeg, sem Gulyás helyében nem engedtem volna nyilvánosság elé ezt az életútinterjúnak szánt töredékrémületet.

Még egy mondat előzetesen: Kőszeg Feri sehol nem védi a pedofíliát, tehát akik ezzel vádolják őt (Kubatov B közép) azok hazudnak. Ennek pompás bizonyitéka, hogy Gulyás egyszer, nagyon hibásan, úgy idéz egy Kőszeg-cikket, hogy azt a mondatot lehagyja, amikor Kőszeg mindenfelé szexuális abúzustól elhatárolja magát. Ezt fontos leszögezni, mert különben nem érthető semmi, csak hamisítható. Most idézek egy részt a beszélgetésből, melyből remélem az uszulók is megértik, hogy nem fekete-fehér a helyzet. Fontos: Gábor Gyuri cikke nem uszuló, csak véleménye nem egyezik az enyémmel. Az nagy különbség.

Szóval:  

"Gulyás Márton: Feri… Nem bántak igazságosan Sipossal, ezt állítod?

Kőszeg Ferenc: Annyi változata és alesete van az olyan kapcsolatoknak, amelyek helyteleníthetők, hogy nagyon óvatos lennék ennek az elítélésével, de nem is annyira az elítélésével, hanem inkább a nyilvánosságra hozatalával.

G.M.: Ne haragudj, Feri, segíts megértenem: abban, hogy valaki a rábízott gyermekeket a táborozás során, vagy iskolai helyzetben a lakására hívja, vagy a táborban maszturbál velük, vagy illetéktelen módon csókolgatja őket, ez milyen dimenzióban merülhet föl, mint helyeselhető, vagy el nem ítélendő helyzet?

K.F.: Kizárólag abban a dimenzióban, hogy akkor legyen ennek hatósági következménye, ha tényleg valami olyasmi történik, ami megengedhetetlen.

G.M.: De gyerekekkel együtt maszturbálni egy felnőttnek, ez hol megengedhető?

K.F.: (vonogatja a vállát, hosszan hallgat) Azt gondolom, hogy ennek a megtörténte még mindig kisebb baj esetleg, mint ennek a nyilvános leleplezése. Valószínűleg nincs igazam, nem tudom, hogy igazam van-e."

1.    A Sipos-ügyre adott válasza Kőszegnek szerintem elfogadhatatlan. Amennyire osztom liberálisként, a hatóságok ilyen ügyekben történő fellépésének a veszélyeit, annyira elfogadhatatlan, hogy Sipos ügye jobb lett volna ha a négy fal között marad. Továbbá, az is egy veszélyes terep, hogy mi kívülről megítéljük, hogy valakinek az életében mi okoz nagyobb traumát: A 16 éves kori együttmaszturbálás a tanárral eltitkolása, vagy az, hogy erről hol, mikor, kivel beszél.   

2.    A második, Gulyás által valóban durvább kérdésre Kőszeg válasza nekem megint nagyon problémás. Tanárral való közös maszturbálásáról van szó. Erre Kőszeg azt mondja, hogy csak akkor legyen ebből (hatósági) ügy "ha valami megengedhetetlen történik." A táborban vagy a tanár lakásán történő közös maszturbálás --- megengedhetetlen. Nem állítom, hogy fel kell mindjárt jelenteni a tanárt, de bizony, hogy ügyet kell belőle csinálni. Kamaszok lelke mehet erre rá, függetlenül attól, hogy ez nem pedofília. Hanem visszaélés a tanári hatalommal. Nem elég?

3.    Itt már megint baj van. Feri szerint nem a maszturbálás a nagyobb baj, hanem a nyilvánosság. itt van az a pillanat, amikor, ha visszanézték volna együtt a vágott filmet, a következő mondat miatt rá kellett volna döbbeni arra, hogy ezt a videót nem szabad nyilvánosságra hozni. Azt mondja Kőszeg: "Valószínűleg nincs igazam, nem tudom, hogy igazam van-e."

Kőszeg nyilván nagyon fáradt már, ez látszik. De ezek már olyan részek, amelyeknél észre kellett volna vennie azoknak, akik a vágott anyagot látták, hogy ez így kurvára nincs rendben. Gulyás is hibázik, Kőszeg is, és súlyos hiba volt kijönni ezzel a videóval.  

Pont akkor ütöttem le az utolsó betűt a klaviatúrán amikor értesültem Kőszeg Ferenc lánya, Kőszeg Fanni Facebook-kommentjéről. Úgy tartom korrektnek, hogy ezt teljes egészében idemásolom:

"Gulyás megmutatta apámnak a vágott anyagot, csak könyörtelenül nem volt hajlandó semmifajta változtatásra meg a félrevezető tények miatti jogi érvek alapján sem, bár, a kérelem miatt, kivett néhány egyértelmű ténybeli tévedést, amik rá vetettek volna (még) rosszabb fényt. A Gulyás és a Partizán főként azzal védik a módszerüket, hogy ők nem újságírók, hanem aktivisták, de párhuzamosan azt állítják, hogy a "hitelességük" és a "műfaj" miatt "nem lehet változtatni a felvett anyagon". Ez természetesen nevetséges, hiszen változtat a felvett anyagon minden egyes snittel ÉS magát érthető módon jogilag védhető helyzetben akarja tartani. Sajnos az igaz, hogy egy tanácsadóval kellett volna odamenni és a 7-8 órás interjú alatt egy, az interjúalany érdekeit védő személy, felléphetett volna. Így viszont a 6. órában kezdődő inkvizíció lett az interjú legfontosabb eleme és félrevezetően ezzel proponálta az egész interjút az Instagramon szenzációhajhász módon. De végül is minden ellenkező állítása ellenére a Gulyás egy nagy kapitalista média business-t épít...meg akkor is, ha szóban kommunista utópiát követel a műsorban megjelenőktől.

Még azt tenném hozzá, hogy mára már nem egy, hanem sok valódi újságíró dolgozik a Partizánnak, akiknek megvan mind a képzettségé, mind a képessége arra, hogy alapvető tényellenőrzést végezzenek, ily módon szinte sokkoló volt, hogy mennyire nem számít ez a műsornak. Ha például a New Yorker készít egy életútinterjút egy művésszel, politikussal vagy egyéb közszereplővel, hónapokig tartó fact-checking procedúra alatt megkeresik az emlegetett szereplőket, volt kollégákat és egyéb karaktereket, akik megerősíthetik vagy megcáfolhatják a velük kapcsolatos tényeket, vagy dönthetnek úgy, hogy nem akarnak reszt venni benne. A pár hét alatt, ami eltelt az interjú felvételé és közlése között a Gulyásnak és kollégáinak is volna módja legalább valami minimális tény ellenőrzésre – például a jelen esetben felhívhatták volna a sokat emlegetett öcsémet, aki ugye NEM közszereplő és személyiségi jogai is vannak – de mivel ők "aktivisták", akik újságírósdit játszanak úgy érzik, erre mind nincs szükség. A konkrét interjútól függetlenül is, ez egy veszélyes játék..."