Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Kinek az országa? – Szénási Sándor jegyzete
1/03/2024 18:04
| Szerző: Szénási Sándor/Klubrádió
Végignézve a lista nyilvánosságra került részét, a ráció, vagy nem vendégmunkásnyelven fogalmazva a józan ész szikrája nem feltétlenül villan fel, de lássuk be, a komikum mögött a magyar kormány féltő szeretete lapul, a hazai, kvalifikált munkahelyek védelme, leszámítva a honatyasági segédmunka érthetetlen tilalmát. És ezért hálásnak kell lennünk.
Az Ipsos tavalyi felmérésében, amely egyébként a populizmus gyors terjedését detektálta a világban, szerepel az az 52 százalékos magyar vélekedés is, hogy az ország helyzetét viharosan javítaná, ha betiltanák a bevándorlást. Ami egyébként nem létezik, tehát a kormány a nincs mit tiltaná be, leszámítva a saját mutyiját a letelepedési engedélyekkel, hiszen a szintén a kormány helyeslése mellett érkező vendégmunkások nem bevándorlók, és valószínűleg nem is lesznek azok, bár ki tudja.
Az ötvenes évek német hatóságai is gondoltak hasonlót a török munkavállalókról, azután persze másként alakultak a dolgok.
Hogy a hatalom mai esze szerint mi lehet egy vendégmunkásból Magyarországon, és mi nem, arról most jelentek meg kormányrendeletek. A dolog, mondhatni, mókás.
A vendégmunkás nem lehet törvényhozó, egy konzervgyárban működő kazah, mongol, vagy belorusz munkás tehát (ebből a három országból jöttek a legtöbben) nem kerülhet a parlamentbe, még akkor sem, ha a megfelelő gomb megnyomásához sem magyarul tudni, sem ébren lenni nem fontos. Sima betanított munka. Miniszter, vagy államtitkár sem lehet az idegen, viszont, az "ami nem tilos, az szabad" alapon osztályvezető, titkosügynök, vagy nemzetbiztonsági főtanácsadó nagyon is, utóbbira most keresnek embert. Hajrá macedónok.
Nem lehet pap sem, ami azért érdekes, mert az állam eddig sem egyházi címek, sem státusok ügyében nem döntött nyilvánosan, de például Balog püspök kormánytámogatta egyházi karrierje azt mutatja, ez is változhat. A vendégmunkás továbbá nem vezethet villamost, metrót, mozdonyt és trolibuszt, ám buszt igen. Úgy tűnik ez utóbbitól a magyarok szinte már vallásosan tartózkodnak, de hogy miért, az Turán sötét titka.
Végignézve a lista nyilvánosságra került részét, a ráció, vagy nem vendégmunkásnyelven fogalmazva a józan ész szikrája nem feltétlenül villan fel, de lássuk be, a komikum mögött a magyar kormány féltő szeretete lapul, a hazai, kvalifikált munkahelyek védelme, leszámítva a honatyasági segédmunka érthetetlen tilalmát. És ezért hálásnak kell lennünk.
Persze, mint már megjegyeztük, a világ változik, és előállhat az a helyzet, hogy egy ravasz, mondhatni furfangos vendégmunkás az ebédidő alatt orvul megtanul magyarul, Hamid, vagy Szaid nevét Taksonyra, illetve Örsre cseréli, betelepszik egy minisztériumba, és a munkaidő végén már nem vendégmunkásként, hanem helyettes államtitkárként távozik. Példáját ezrével követhetik a fülöp-szigeteki, bosnyák, indonéz és kirgiz szaktársak, és hamarosan kiszoríthatják az államigazgatásból az ernyedt, megfáradt, rémült magyarokat, és a friss ázsiai életerő és ambíció megtölti majd a dohos termeket, ahol a newborn Örsök, Zalánok, és Koppányok egymásnak osztogatják az állampolgárságot.
Mindez persze csak azért lesz így, hogy az Ipsos-nak nyilatkozó 52 százaléknyi magyarnak igaza legyen, és tényleg rettegnünk kelljen a bevándorló hordáktól. Különben azt kéne mondanunk, hogy a hülyék országa vagyunk.
Szénási Sándor jegyzete az Esti gyors 2024. március 1-i adásában hangzott el.
