Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Langyos a sör, de nekünk így is jó – Dési János jegyzete
25/03/2024 18:06
| Szerző: Dési János
Jön az elvtársi tulajdonos. Vacakabb szolgáltatás, magasabb árak, több rohadt paradicsom és büdös tojás, kisebb választék, rosszabbul fizetett, undok eladók, korábbi zárás. De sebaj, mert ha mindenhol kifolyik a tej a zacskóból és száraz a kifli, akkor nem fogsz válogatni, és a minden ízében hazait választod. Mert eszi, nem eszi, nincs más.
Ugyanis itt az a rend – mert rendnek muszáj lennie –, hogy akit megzsarolnak az önként és örömmel adja oda a Balaton partját, a Fertő tavát, a repülőterét, a telefonos cégét, a vendéglőjét, a hulladékfeldolgozó vállalatát, de még az iskoláját és a színházát is. A Spar is jobban tenné, ha most térden állva csusszanna a legfőbb urak elé, bársonypárnán átnyújtva a mirelitdobozba csomagolt üzletláncot és kész. Hiszen megmondta Nagy testvér, hogy különben lecsapnak a következmények.
Ezeket mi is ismerjük. Jön az elvtársi tulajdonos. Vacakabb szolgáltatás, magasabb árak, több rohadt paradicsom és büdös tojás, kisebb választék, rosszabbul fizetett, undok eladók, korábbi zárás. De sebaj, mert ha mindenhol kifolyik a tej a zacskóból és száraz a kifli, akkor nem fogsz válogatni, és a minden ízében hazait választod. Mert eszi, nem eszi, nincs más.
Amikor a nyolcvanas évek legelején először jártam Ausztriában, döbbenten néztem, hányféle joghurtból lehet választani. Percekig nem tértem magamhoz, hogy ilyesmi létezik. Az új generációknak érdemes szólni, hogy amíg lehet, nézzenek körül pár bécsi boltban, mert egy darabig olyasmit errefelé megint nem fognak látni. Minek is? Langyos a sör, de nekünk így is jó – énekelte akkoriban Zorán, és tessék, örökérvényűt alkotott.
Itt jegyzem meg, Magyarországon több osztrák vagy akár más nemzetiségű céget is megzsaroltak, megfenyegettek. A legtöbb persze hallgatott vagy gyorsan kiszállt a boltból, a verőembernek gyakran egyszerűbb engedni. Meg is értem. Csak azt nem, hogy ezek a nagy cégek miért nem próbáltak együtt fellépni a jogtalanság, az önkény ellen? Miért nem álltak közösen a nyilvánosság elé, fordultak uniós fórumokhoz, miért nem adták ki közösen az útját a verőlegényeknek?
Vagy a magyar piacért lassan már nem kár? Fulladjon itt meg mindenki keserű levében – megjegyzem a keserű lé céget is nyilván most viszi haza valamelyik vő vagy zseb, abból is csak ők keresnek.
Dési János jegyzete a 2024. március 25-i Esti gyorsban hangzott el.
