Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Ne legyetek kecskék – Dési János jegyzete
8/04/2024 18:03
| Szerző: Dési János/Klubrádió
Néhány gyors gondolat a Magyar Péter-jelenség kapcsán.
Természetesen arra nem tudok, – miért, ki tud? – válaszolni, hogy Magyar Péter lesz-e az, aki megdönti végre az Orbán rezsimet, ahogy arra sem, hogy esetleg Magyar Péter lesz-e az, aki megmenti.
Akadnak pillanatok, amikor szkeptikus vagyok vele kapcsolatban. Amikor egy tróger náci költőcskét idézget, amikor a legyőzendők listája megáll Tóninál, Barbaránál és Ádámnál. Ám amikor meglátom a kormánypropaganda szenvedélyes mocskolódását vele kapcsolatban rögtön rokonszenv gyúl a keblemben iránta. Amikor az ellenzéki pártokat ekézi nagy erővel, akkor bizony elszomorodom. Mert lehet olyat mondani, hogy ők is a múlt részei, meg érdekeltek a fenntartásban, meg efféle strukturálatlan dolgokat, de ez mindegy is, akár igaz, akár nem. Számtanilag nem jön ki a rezsim leváltása, ha azok, akik belátták, hogy egy putyinista, Európa-ellenes, tolvaj csapattal a hatalomban nem jó tovább együtt élni, egymásnak esnek. A kölcsönös sérelmek, vádak és kritikák egy része nyilván megfontolandó, megvitatandó - ha már itt vannak a régen várt jobb idők.
És nagyon örülök, amikor azt látom, hogy igen régen nem látott lelkes és rokonszenves tömeg gyűlt össze most hétvégén is a Kossuth téren.
És azt is tudom, amikor ideérek majd e jegyzet felolvasásában jónéhány üzenetet kapok barátoktól és hallgatóktól. Közös jellemzőjük, hogy szinte mindegyik indulatos, bár kétségtelen egyik másik legalább ironikus. Viszonylag nagy számban emlegetik fel, hogy “legalább a gyűjtési héten nem kellene” – ami szép bizonyíték arra, milyen fontos és éltető szimbiózisban élünk a hallgatóinkkal. Tartalmuk szerint pedig két nagy, közel egyforma méretű csoportra oszthatóak az üzenetek.
Az egyik szerint Magyar Péter egy kókler, egy szélhámos, kártékony és ráadásul még a feleségét is bizonyára veri. Na nehogy már éppen mi vegyük komolyan. A másik szerint Magyar Péter jelenti most az esélyt, még akkor is ha a fideszes propaganda-gépezet megpróbálja besározni. Na nehogy már ne álljunk mellé.
Mind a két csoportba olyanok tartoznak, sőt, szinte csak olyanok, akiknek adok a véleményére, tisztelem őket, fontos számomra, hogy mit gondolnak a világról.
És még egy, bár nem túl eredeti megfigyelés. Akik otthonról, online stb. követték a legutóbbi tüntetést, azok inkább reagáltak kritikusan, ledorongolóan, cinikusan stb. a megmozdulásra. Akik maguk is elmentek, legalábbis azok, akikkel beszéltem, sokkal inkább lelkesedtek. A nagy tömeg láttán, a rokonszenves megjelen közönség miatt, azért mert valami remény mégiscsak felcsillanni látszik.
Ráadásul mindkét csoport tagjairól tudom, hogy rühellik azt a világot, ahol Orbán kinevezett strómanja egy elorzott lapnak adott PR interjúban fejtheti ki, hogy a szorgalom meghozza a maga gyümölcsét. Hogy valóban most már mindent visznek. Gyors léptekben haladnak a putyini úton, szélsőjobb és nacionalista internacionálét szerveznek, bedarálják a maradék színházakat és a könyvkiadást is igyekeznek teljesen a markukba szorítani. És akkor most várólistáról, egészségügyről, az oktatás lebutításáról szó se essék.
Mondom, nem tudom mi a megoldás, de hogy mi nem, abban elég biztos vagyok. Mondjam el újra a két kiskecske meséjét? Akik a keskeny pallón egymásnak feszültek, mindkettőnek végülis igaza volt. Úgyhogy nem tértek ki egymás útjából. Bele is estek a gyorsfolyású patakba és a farkasnak aznapra két kecske is jutott vacsorára.
Ne legyetek kecskék.
Dési János jegyzete az Esti gyors 2024. április 8-i adásában hangzott el.
