Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Nőnap, illetve dolgok, amiket nem tudok – Selmeci János jegyzete
8/03/2024 18:03
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nem tudom, hogy milyen érzés, amikor hosszú percekig bámulnak a villamoson, amikor hozzád ér egy idegen, hogy aztán hazáig kövessen a sötét utcán, miközben te magadban imádkozol, hogy ne bántson. Nem tudom, mekkora bátorság kell az ágyban fekve nemet mondani valakinek, akit lehet, hogy alig ismersz és sokkal erősebb nálad. Nem tudom, milyen félni attól, hogy megint megver a férjed. A nők tudják, elmondják, ha kérdezzük.
Egyszer a Me Too-mozgalom hatásairól vitatkoztunk egy barátommal (ő egy nő), felmerültek a szokásos kritikák, az elit színésznő és a falusi takarítónő helyzete közötti ordító különbség, meg hogy az emberi kapcsolatok, az egymáshoz való közeledés területén sem objektív szabályrendszer, sem a tökéletes biztonság nem teremthető meg, azt pedig, hogy mi a zaklatás, talán nem lelkes aktivistáknak kellene meghatározniuk. A beszélgetés egy pontján elhangzott tőlem, hogy egyes országokban a férfi vezetők állítólag már félnek kettesben maradni nőkkel, nehogy félreértésből rájuk fogjanak valamit, erre mondta az én barátom, hogy na pont ez az a félelem, amit egy nő mindig érez. Mindig.
Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, milyen nőnek lenni.
Nem tudom, hogy milyen érzés, amikor hosszú percekig bámulnak a villamoson, amikor hozzád ér egy idegen, hogy aztán hazáig kövessen a sötét utcán, miközben te magadban imádkozol, hogy ne bántson. Nem tudom, mekkora bátorság kell az ágyban fekve nemet mondani valakinek, akit lehet, hogy alig ismersz és sokkal erősebb nálad. Nem tudom, milyen félni attól, hogy megint megver a férjed.
A nők tudják, elmondják, ha kérdezzük.
Nemrég a barátnőmmel beszélgettünk az egyetemi éveiről; a híres professzorok nagy része férfi volt, mert alig vesznek fel olyat, akinek nincs több oldalas publikációs listája, márpedig a nőknek kimaradnak a gyereknevelős évek. Apropó gyerekek; egy amerikai kutatás szerint az egyedülálló gyermektelen férfiak és gyermektelen nők éves jövedelme között alig van különbség, a gyermekét egyedül nevelő nő viszont annyival szegényebb mindenkinél, hogy alig látszik a grafikonon.
Az elmúlt évtizedekben szinte minden egyes év az emberiség legjobb éve volt, gazdagabbak és szabadabbak lettünk, így aztán nőnek is sokkal jobb lenni, mint valaha volt, legalábbis a világnak ezen a felén. A jogegyenlőség megvalósult, az esélyegyenlőség viszont nem; a különbségek árnyaltabbak és finomabbak annál, hogy a női kvóta, meg a "legyen jogszabály egyenlő bérekről"-szerű kamu megoldásokkal, vagy Angela Merkel, Ursula von der Leyen vagy Karikó Katalin emlegetésével ezt el lehessen intézni.
De nem tudom mivel lehetne, hiszen fogalmam sincs, milyen nőnek lenni.
Azt viszont tudom, hogy minél kevesebb nőnek kell félnie a villamoson, annál jobb lesz mindannyiunknak. Bár a biológiából fakadó különbségeket (a férfiak erősebbek lesznek és a nők fognak szülni) megváltoztatni nem fogjuk tudni, azokkal a hátrányokkal viszont, amiket mi magunk kreálunk akár a tudtunkon kívül, akár azzal, hogy pofátlanul alulfizetjük a főleg a nők által végzett munkákat, akár pedig azzal, hogy semmit sem mondunk az iskolában a fiúknak a lányokról és fordítva, tudunk mit kezdeni.
Beszélgetnünk kell egymással, értenünk kell egymást. Férfiak a nőket, nők a férfiakat, emberek az embereket. Nőnapon, és azon kívül is.
Például virágot adni szerintem remek dolog annak, aki szereti. Annak pedig nem, aki nem szereti – mert ez ugye róla szól. Nem csak ma, de ma főleg.
Boldog nőnapot mindenkinek.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. március 8-i adásában hangzott el.
