Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Tények nélküli világ – Kárpáti Iván jegyzete
Mindenki abban hisz, amiben akar, szabadon döntheti el. Egyre kevésbé kiszámítható, hogy egy nyilvánosságra kerülő információ milyen hatást vált ki, így pillanatokon belül elveszti jelentőségét.
Örökbe adnám a magyar államot – Selmeci János jegyzete
12/07/2024 18:04
| Szerző: Selmeci János
| Szerkesztő: Ivánkai Márk
Pedig még a matekból hármas Pisti sem költségvetési hiány idején akarna magának saját kormányzati negyedet és még milliárdosabb rokonokat, Viktornak viszont az sem elég, hogy a repülőgépekkel tud játszani, úgyhogy szénné adóztat minket továbbra is.
Amikor az ember gyermeket vállal, elfogadja, hogy cselekedeteiért egy jó ideig felelős lesz; ha a gyerek valami kárt csinál, például kilyukasztja az óvoda összes labdáját, azt bizony a szülei fogják kifizetni, azért az örömért cserébe, amit a gyermekáldás egy életen át jelenthet.
A drága és ostoba magyar államot viszont nem én vállaltam, csak úgy kaptam a nyakamba, sőt a főnökük, a megrendelőjük vagyok elvileg, nem pedig az apjuk, szülőtársaimmal, a magyar adófizetőkkel mégis mi járulunk a kasszához minden baromsága után.
A miniszterelnök világjáró turnéja (ami amúgy szintén uniós euró milliókba kerülhet, és szintén nekünk) kissé elterelte a figyelmet a hétfőn bejelentett 400 milliárd forintos megszorításról, amire azért van szükség, mert a kormány elszórta a pénzünket marhaságokra. Nem véletlen, hogy a szülők havonta csak meghatározott összegű zsebpénzt adnak a gyereknek, azon felül, ha mondjuk jó jegyeket hoz haza, kaphat egy focicipőt vagy egy telefont, de egész biztosan nem repteret, és pláne nem vágunk hozzá egy végtelen keretű hitelkártyát, hogy telefon helyett telekommunikációs céget vegyen, majd átpasszolja a háromnegyedét egy haverjának, akit a sulis menzáról ismer.
A jövőre is gondoló szülők jól tudják, de még a legtöbb gyerek is meg tudja érteni, hogy a hatalmas, több százezer forintba kerülő Lego-csillaghajót nem akkor vesszük meg, amikor apu éppen munkanélküli, meg amúgy is fel kell újítani a lakást, a magyar állam viszont tudjuk kinek a jövőjére gondol, amikor 500 milliárdért vesz irodákat a haveroktól a tök üres kasszából.
Pedig még a matekból hármas Pisti sem költségvetési hiány idején akarna magának saját kormányzati negyedet és még milliárdosabb rokonokat, Viktornak viszont az sem elég, hogy a repülőgépekkel tud játszani, úgyhogy szénné adóztat minket továbbra is, kedves gyerekek, aki a legszebben mondja ki, hogy pénzügyi tranzakciós illeték, az ötös mellé egy csokit is kaphat, aki pedig elhiszi, hogy a cégek nem hárítják át az adót az emberekre, amikor nagy lesz, akár még államtitkárként is dolgozhat majd Márton bácsi minisztériumában.
A szülők tudják mit vállalnak, lehet, hogy Pisti csak hármas matekból, de a verseket gyönyörűen meg tudja tanulni, és egy kisebb legóval is megelégszik, Julcsi pedig még akkor is baromi aranyos volt, amikor éppen kilyukasztotta azokat a bizonyos labdákat.
Az ostoba és egyáltalán nem cuki magyar államot viszont szeretném örökbe adni.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. július 12-i adásában hangzott el.
