Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Pofon és politika – Selmeci János jegyzete
22/03/2024 18:02
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nem zárhatjuk ki, hogy a választók júniusban átírják a következő két év eddig kiszámíthatónak tűnő forgatókönyvét.
Előfordult már, hogy azt hittük a semmiről, hogy valami, a majdnemről, hogy tényleg, és lehet, hogy az elmúlt hetek történéseivel kapcsolatban is rájövünk majd, hogy a lájk csak lájk, a változás lehetősége pusztán látszat, a lelkesedés pedig vagy indokolatlan, vagy csak a mi szűk köreinkben létezik.
Az biztos, hogy az elmúlt néhány napot végigpolitizáltam olyan barátaimmal, akikkel nem szoktunk ilyesmiről sokat beszélni, a barátnőmmel talán többször hangzott el köztünk Vitézy Dávid neve, mint a kutyáé. Néhány héttel ezelőtt 150 ezer ember megmutatta, hogy ha van miért és van kivel, hajlandó a magyar tüntetni, nem sokkal később pedig kiderült, hogy egy jól beszélő, az elmúlt évtized kétharmadainak onnansó oldaláról érkező újpolitikus képes tízezreket az utcára szólítani, talán éppen azzal (is), hogy nem volt az innenső oldalon.
Politikával foglalkozó újságíróként nagyon szoktam várni, hogy bukjon már meg a szlovák kormány, mert itthon szinte minden kiszámítható, minden politikusi és elemzői nyilatkozatot hallottál már, előre megmondod, hogy mit gondol valamiről az egyik vagy a másik párt, és persze azt is tudni lehet előre, hogy mi lesz a választás eredménye. Most abban sem lehetünk biztosak, hogy ki lesz a főpolgármester, pedig ezt még múlthéten is tudni véltük.
Őszintén aligha hiszi már el bárki, hogy ugyanazok, ugyanazzal stratégiával és mondanivalóval, kicsit változó formációban majd más eredményre jutnak, mint korábban mindig, érett már a pofon mindenkinek.
Még a kormánypártok hívei sem gondolhatják, hogy a kegyelmi ügy és 2023 gazdasági katasztrófája után átütő győzelmet érdemelnének, legyen csak kevesebb képviselőjük az EP-ben, a Budapest visszafejlesztéséért cserébe pedig megérdemlik, hogy a harmadik helyre csússzanak (vagy még nagyobb szégyen, visszalépésre kényszerüljenek) a főpolgármester választáson.
Az összefogós ellenzék maradékát és a róluk leválókat persze még ez a formán kívüli Fidesz is agyonverné, és lássuk be, nincs még egy olyan munkahely, ahol egy évtized borzalmas teljesítménye után ilyen stabilan pozícióban maradhat az ember. Szerintem már tényleg nincs a tagságon kívül senki, aki könnyeket hullatna a szavazók nélküli formációkért, az eddigi status quo fenntartása pedig csak a saját és persze a Fidesz érdeke.
Ha csak picit hiszünk a kiszivárgott méréseknek, a Magyar Péter-hype valóságosságának, akkor bizony nem zárhatjuk ki, hogy a választók júniusban előre átírják a következő két év eddig kiszámíthatónak tűnő forgatókönyvét (értsd: látszólagos ellenzéki siker '24-ben, összefogás '25-ben, kétharmad '26-ban).
De most őszintén, ki lenne kíváncsi ebből a filmből egy újabb részre?
Önmagában ebből persze még nem következik érdemi változás. Egyáltalán nem biztos, hogy ebben a rendszerben lehet más a politika.
De legalább lehet politika.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. március 22-i adásában hangzott el.