És majd elérnek a hídhoz - Szénási Sándor jegyzete
A biznisz az biznisz. Orbán Viktor meg barát, akinek csak a felemelt hüvelykujj jár biztosan.
Nincsenek csodák - Orbán és az amerikai elnökválasztás
Az egész ügy nem olyan egyszerű, mint ahogy az Orbán retorikájában megjelenik. Nem lesz például "egy nap alatt béke" Oroszország és Ukrajna között. Nincsenek csodák, csak halandó és gyarló emberek.
Hősök és bolondok - Dési János jegyzete
A Somkuti Bálintoknak a maguk módján igazuk van. Ők lefeküdtek az erőnek, az orbáni hatalomnak, sokra viszik még – még ha tahók is. A tahóság kötelez.
Korruptopoly – Józsa Márta jegyzete
Indul az integritásérzékenyítés, először tanároknak, hogy aztán majd a gyerekek is játékos formában ismerhessék meg a korrupció társadalmi következményeit.
Mi marad utánuk? – Rózsa Péter jegyzete
Ennek a kurzusnak a jó törvények csak akadályt jelentenek önkényen alapuló kormányzásuk fenntartásában. Mégsem az a fő kérdés, vége lesz-e a rezsimnek belátható időn belül.
Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
Pofon és politika – Selmeci János jegyzete
22/03/2024 18:02
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nem zárhatjuk ki, hogy a választók júniusban átírják a következő két év eddig kiszámíthatónak tűnő forgatókönyvét.
Előfordult már, hogy azt hittük a semmiről, hogy valami, a majdnemről, hogy tényleg, és lehet, hogy az elmúlt hetek történéseivel kapcsolatban is rájövünk majd, hogy a lájk csak lájk, a változás lehetősége pusztán látszat, a lelkesedés pedig vagy indokolatlan, vagy csak a mi szűk köreinkben létezik.
Az biztos, hogy az elmúlt néhány napot végigpolitizáltam olyan barátaimmal, akikkel nem szoktunk ilyesmiről sokat beszélni, a barátnőmmel talán többször hangzott el köztünk Vitézy Dávid neve, mint a kutyáé. Néhány héttel ezelőtt 150 ezer ember megmutatta, hogy ha van miért és van kivel, hajlandó a magyar tüntetni, nem sokkal később pedig kiderült, hogy egy jól beszélő, az elmúlt évtized kétharmadainak onnansó oldaláról érkező újpolitikus képes tízezreket az utcára szólítani, talán éppen azzal (is), hogy nem volt az innenső oldalon.
Politikával foglalkozó újságíróként nagyon szoktam várni, hogy bukjon már meg a szlovák kormány, mert itthon szinte minden kiszámítható, minden politikusi és elemzői nyilatkozatot hallottál már, előre megmondod, hogy mit gondol valamiről az egyik vagy a másik párt, és persze azt is tudni lehet előre, hogy mi lesz a választás eredménye. Most abban sem lehetünk biztosak, hogy ki lesz a főpolgármester, pedig ezt még múlthéten is tudni véltük.
Őszintén aligha hiszi már el bárki, hogy ugyanazok, ugyanazzal stratégiával és mondanivalóval, kicsit változó formációban majd más eredményre jutnak, mint korábban mindig, érett már a pofon mindenkinek.
Még a kormánypártok hívei sem gondolhatják, hogy a kegyelmi ügy és 2023 gazdasági katasztrófája után átütő győzelmet érdemelnének, legyen csak kevesebb képviselőjük az EP-ben, a Budapest visszafejlesztéséért cserébe pedig megérdemlik, hogy a harmadik helyre csússzanak (vagy még nagyobb szégyen, visszalépésre kényszerüljenek) a főpolgármester választáson.
Az összefogós ellenzék maradékát és a róluk leválókat persze még ez a formán kívüli Fidesz is agyonverné, és lássuk be, nincs még egy olyan munkahely, ahol egy évtized borzalmas teljesítménye után ilyen stabilan pozícióban maradhat az ember. Szerintem már tényleg nincs a tagságon kívül senki, aki könnyeket hullatna a szavazók nélküli formációkért, az eddigi status quo fenntartása pedig csak a saját és persze a Fidesz érdeke.
Ha csak picit hiszünk a kiszivárgott méréseknek, a Magyar Péter-hype valóságosságának, akkor bizony nem zárhatjuk ki, hogy a választók júniusban előre átírják a következő két év eddig kiszámíthatónak tűnő forgatókönyvét (értsd: látszólagos ellenzéki siker '24-ben, összefogás '25-ben, kétharmad '26-ban).
De most őszintén, ki lenne kíváncsi ebből a filmből egy újabb részre?
Önmagában ebből persze még nem következik érdemi változás. Egyáltalán nem biztos, hogy ebben a rendszerben lehet más a politika.
De legalább lehet politika.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. március 22-i adásában hangzott el.
