Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Pofon és politika – Selmeci János jegyzete
22/03/2024 18:02
| Szerző: Selmeci János/Klubrádió
Nem zárhatjuk ki, hogy a választók júniusban átírják a következő két év eddig kiszámíthatónak tűnő forgatókönyvét.
Előfordult már, hogy azt hittük a semmiről, hogy valami, a majdnemről, hogy tényleg, és lehet, hogy az elmúlt hetek történéseivel kapcsolatban is rájövünk majd, hogy a lájk csak lájk, a változás lehetősége pusztán látszat, a lelkesedés pedig vagy indokolatlan, vagy csak a mi szűk köreinkben létezik.
Az biztos, hogy az elmúlt néhány napot végigpolitizáltam olyan barátaimmal, akikkel nem szoktunk ilyesmiről sokat beszélni, a barátnőmmel talán többször hangzott el köztünk Vitézy Dávid neve, mint a kutyáé. Néhány héttel ezelőtt 150 ezer ember megmutatta, hogy ha van miért és van kivel, hajlandó a magyar tüntetni, nem sokkal később pedig kiderült, hogy egy jól beszélő, az elmúlt évtized kétharmadainak onnansó oldaláról érkező újpolitikus képes tízezreket az utcára szólítani, talán éppen azzal (is), hogy nem volt az innenső oldalon.
Politikával foglalkozó újságíróként nagyon szoktam várni, hogy bukjon már meg a szlovák kormány, mert itthon szinte minden kiszámítható, minden politikusi és elemzői nyilatkozatot hallottál már, előre megmondod, hogy mit gondol valamiről az egyik vagy a másik párt, és persze azt is tudni lehet előre, hogy mi lesz a választás eredménye. Most abban sem lehetünk biztosak, hogy ki lesz a főpolgármester, pedig ezt még múlthéten is tudni véltük.
Őszintén aligha hiszi már el bárki, hogy ugyanazok, ugyanazzal stratégiával és mondanivalóval, kicsit változó formációban majd más eredményre jutnak, mint korábban mindig, érett már a pofon mindenkinek.
Még a kormánypártok hívei sem gondolhatják, hogy a kegyelmi ügy és 2023 gazdasági katasztrófája után átütő győzelmet érdemelnének, legyen csak kevesebb képviselőjük az EP-ben, a Budapest visszafejlesztéséért cserébe pedig megérdemlik, hogy a harmadik helyre csússzanak (vagy még nagyobb szégyen, visszalépésre kényszerüljenek) a főpolgármester választáson.
Az összefogós ellenzék maradékát és a róluk leválókat persze még ez a formán kívüli Fidesz is agyonverné, és lássuk be, nincs még egy olyan munkahely, ahol egy évtized borzalmas teljesítménye után ilyen stabilan pozícióban maradhat az ember. Szerintem már tényleg nincs a tagságon kívül senki, aki könnyeket hullatna a szavazók nélküli formációkért, az eddigi status quo fenntartása pedig csak a saját és persze a Fidesz érdeke.
Ha csak picit hiszünk a kiszivárgott méréseknek, a Magyar Péter-hype valóságosságának, akkor bizony nem zárhatjuk ki, hogy a választók júniusban előre átírják a következő két év eddig kiszámíthatónak tűnő forgatókönyvét (értsd: látszólagos ellenzéki siker '24-ben, összefogás '25-ben, kétharmad '26-ban).
De most őszintén, ki lenne kíváncsi ebből a filmből egy újabb részre?
Önmagában ebből persze még nem következik érdemi változás. Egyáltalán nem biztos, hogy ebben a rendszerben lehet más a politika.
De legalább lehet politika.
Selmeci János jegyzete az Esti gyors 2024. március 22-i adásában hangzott el.