Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.
Tervek jövőre – Szénási Sándor jegyzete
Az őszi hangulat beköltözése a NER-elitbe tagadhatatlan, mint ahogy az is, hogy a politikai évszakváltozás réme O.V. esetében dacot és nem beletörődést fog jelenteni, sőt.
Hatalmi térképészet - Kárpáti Iván jegyzete
A fővárost szétkapják, egymással semmilyen összefüggésben nem lévő területeket kötnének össze, és szervesen összetartozó városrészeket vágnának el egymástól politikai képviselet szempontjából.
Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.
Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.
Pénzen vett barátság – Neuman Gábor jegyzete
Vajon mennyit is ér Orbán és Trump barátsága. A Le Monde szerint több tízmillió eurót. Ez manapság átszámítva, minimum 10 milliárd forintot jelent, de lehet, hogy sokkal többet.
A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.
Videorodeo – Szénási Sándor jegyzete
Mint egy FSZB-tiszt mondta: keresd a nőt, és megvan a kompromat. Mi valahol itt tartunk most. Nők, ellenzék, a hatalmi elit kihívása.
Politikai feltámadás - Rózsa Péter jegyzete
20/03/2024 18:03
| Szerző: Rózsa Péter/Klubrádió
Keretszabály, keretlegény, politikai keretrendszer, rács mögé mindenkit, mit kell ezt szépíteni?! Aki állami pénzből működik, az az állam foglya. Vagyis nem, esetünkben az állam az maga, ő, a nagy vezér, nyilván szegény, egyre szürkülő, dakota mondásaiba belemerevedő miniszter-és pártelnökről, Orbán Viktorról beszél jegyzetében Rózsa Péter, a kulturális élet központi irányítás alá vonása apropóján.
Film, színház, muzsika és múzeum. Mindez hamarosan – 34 év után ismét – központi, állami irányítás alatt lesz. A készülő törvény az állami vagy megyei hatáskörbe tartozó színházakat, zenekarokat és múzeumokat egy-egy ember felügyelete alá vonja. A filmművészet már régen be lett darálva, azt tehát most és mindörökké hagyhatjuk. A készülő kulturális törvény célja az általános indoklás szerint a következő – idézem: „a teljes kulturális ágazat egységes rendszerbe helyezése, (…) az intézmény- és tevékenységrendszer, a támogatások és irányítási területeinek összehangolt és egységes keretszabályozása”.
Keretszabály, keretlegény, politikai keretrendszer, rács mögé mindenkit, mit kell ezt szépíteni?! Aki állami pénzből működik, az az állam foglya. Vagyis nem, esetünkben az állam az maga, ő, a nagy vezér, nyilván szegény, egyre szürkülő, dakota mondásaiba belemerevedő miniszter-és pártelnökről, Orbán Viktorról beszélek. Központosít, maga alá, vagy elvon mindent, amit ér. Pénzt, intézmény, jogköröket. A teljes kulturális élet központi irányítás alá vonásával nem tudni mit remél, mit is nyerhet, már azon a számára jó érzésen kívül, hogy ez is a kezében összpontosul. Bizsergeti a tenyerét a hatalom, Stimulálja. Az, hogy mit is kezd ezzel, nem számít. Kiszór hatmilliárd forintot egy Petőfi-torzót szülő filmre, az állami irodalmi- és zenei műhelyeket, illetve az élükön regnáló szolgáknak odaönti, az államtól független kultúrától pedig elvonja a pénzt. Ha ez sem elég, még meg is bünteti, vagy fenyegeti ezeket. Legjobb kisdiákja most az Operaház főigazgatója például szintén fenyegeti a dolgozókat. Az alacsony bérek és a megbecsültség hiánya miatt sztrájkoló énekesek és muzsikusok fején táncol. Tegnap pedig – alig két héttel a büfészünettel kettévágott Carmina Burana előadása után –a műszaki személyzet sztrájkja miatt az irodai dolgozókat zavarta fel a színpadra, hogy pakolják a díszletet. Közben fenyegetőzik, és lábbal tiporja a maradék sztrájktörvényt azzal, hogy nem is hajlandó tárgyalni az alkalmazottakkal.
Szóval, 34 évvel a rendszerváltás után szépen kialakul a 34 évvel ezelőtt éppen már meghaladott rendszer. A központosításra van egy javaslatom; ne szépítsük, ne erőlködjünk azzal, hogy egy letűnt kor intézményeinek új nevet adunk. Legyen csak nyugodtan ismét Hazafias Népfront, Központi Bizottság és annak sajtó- és kulturális osztálya, legyen a Belügyminisztériumban a III/III-as ügyosztály Operaházat megfigyelő alcsoportja is, legyen nyugodtan Egyházügyi Hivatal, és a többi elnevezést is ajánlom újra visszahozni. Felesleges az új név, ha a tartalom a régi. Éljen a múltba oltott jövő, hiszen látjuk, van feltámadás.
Rózsa Péter jegyzete az Esti gyors 2024. március 20-ai adásában hangzott el.