És majd elérnek a hídhoz - Szénási Sándor jegyzete
A biznisz az biznisz. Orbán Viktor meg barát, akinek csak a felemelt hüvelykujj jár biztosan.
Nincsenek csodák - Orbán és az amerikai elnökválasztás
Az egész ügy nem olyan egyszerű, mint ahogy az Orbán retorikájában megjelenik. Nem lesz például "egy nap alatt béke" Oroszország és Ukrajna között. Nincsenek csodák, csak halandó és gyarló emberek.
Hősök és bolondok - Dési János jegyzete
A Somkuti Bálintoknak a maguk módján igazuk van. Ők lefeküdtek az erőnek, az orbáni hatalomnak, sokra viszik még – még ha tahók is. A tahóság kötelez.
Korruptopoly – Józsa Márta jegyzete
Indul az integritásérzékenyítés, először tanároknak, hogy aztán majd a gyerekek is játékos formában ismerhessék meg a korrupció társadalmi következményeit.
Mi marad utánuk? – Rózsa Péter jegyzete
Ennek a kurzusnak a jó törvények csak akadályt jelentenek önkényen alapuló kormányzásuk fenntartásában. Mégsem az a fő kérdés, vége lesz-e a rezsimnek belátható időn belül.
Péter a rengetegben - Hardy Mihály jegyzete
Ez a külügyminiszteri látogatás minden elemében súlyos diplomáciai katasztrófa. Magára valamit is adó európai vagy nyugat-európai politikus az elcsalt 2020-as választások és a vérbefojtott belarusz tüntetések óta be sem teszi a lábát Minszkbe.
Min-Ho nem Ryan - Szénási Sándor jegyzete
"Amikor neked, katona, azt parancsolják, hogy tüzelj, nem azt válaszolod, hogy igenis, parancsnok elvtárs. Te a politikai tiszthez fordulsz, és megkérdezed az elvtársat hogy jóváhagyja-e a másik elvtárs utasítását. Ha igen, lőhetsz."
Orbán Lenin-rendje - Kárpáti Iván jegyzete
Magyarország kormánya jelenleg hatékonyabban képviseli Oroszország érdekeit, mint maga a moszkvai külügyminisztérium, már ha elfogadjuk azt a jóindulatú feltételezést, hogy Orbán Viktor egyáltalán magyar miniszterelnök és nem osztályvezető Szergej Lavrov hivatalában.
Privát, katt – Szénási Sándor jegyzete
21/03/2024 18:02
| Szerző: Szénási Sándor
Sem a rendőrségnek nem volt joga kiadni a jelentést, sem az újságírónak egy percet is foglalkoznia vele, és persze a híroldalnak sem volt joga a jelentést idéző cikket közzétenni.
Van ugyanis tanulsága.
A rendőri jelentést egy független újságírónak adták át, aki persze megértette, hogy a hatalom használni akarja, ezért mindent megtett, hogy a szándékot semlegesítse, és cikk is szülessen. Megpróbálta elérni a szereplőket, s bár sokra nem ment, Varga például nem nyilatkozott, Magyar meg visszavonta az interjúját, ám az írás megjelenése előtt épp ő adott hírt a Facebookon a sajtó megkeresésről. A híroldal erre hivatkozva minősítette jogszerűnek az anyag közlését. Az is tény, hogy mivel semmiféle kontrollra nem kaptak lehetőséget, megírták, hogy a rendőri jelentés teljes szavahihetősége nem ellenőrizhető.
Mit kellett volna még tenniük?
Természetesen azt, hogy a felsorolt cselekmények közül egyikbe se fognak bele, eszükbe se jut. Az ugyanis rögtön világos kellett volna, hogy legyen: a Magyar lejáratására átadott anyag egy családi veszekedést rögzít, magyarán egy magánéleti eseményt, és biztosan nem elfogulatlanul, a rendőrök ugyanis Varga testőrei voltak, és nem Magyaré, így a lojalitásuk adott. De ez most mindegy is.
Ebből az anyagból is kiderül ugyanis, hogy a családi konfliktusban erőszak, agresszió, fizikai bántalmazás nem történt, vagyis szó sincs olyan családon belüli erőszakról, ami indokolná a nyilvánosságot. Hangoskodás, sértegetés nyilván megesett, ezért Magyar utólag bocsánatot is kért, de ettől még – hogy a NER nyelvén fogalmazzunk – a magánélet nem vesztette el magánélet jellegét, amibe a veszekedés családok százezrei esetében belefér, és ez biztosan nem nagyon szép dolog (ach, quatsch!), viszont privát ügy.
Ezért sem a rendőrségnek nem volt joga kiadni a jelentést, sem az újságírónak egy percet is foglalkoznia vele, és persze a híroldalnak sem volt joga a jelentést idéző cikket közzétenni.
A 2018.évi LIII. törvény azt írja a magánélet védelméről, hogy annak joga mindenkit megillet, és „a közéleti ügyek szabad megvitatása sem járhat a magán-és családi élet, valamint az otthon sérelmével. … közéleti szereplő tűrni csak a közéleti tevékenységével összefüggésben köteles.”
Varga és Magyar tehát abból, ami róluk megjelent, semmit sem köteles tűrni.
Nagyon sajnálom, de az adott médiafelület és munkatársa minden teljesnek hitt biztonsági intézkedés ellenére is pontosan azt tette, amit a hatalom elvárt tőle: egy független újságírón és híroldalon keresztül hitelesnek tűnő, egyébként törvénytelen módon asszonnyal, gyerekkel szembeni dúvadnak bemutatni egy kellemetlen politikai szereplőt.
Van, aki ezt elhiszi, más nem, de a lejárató, bűzölgő anyag azóta is ott bolyong a médiatérben, és ki tudja, kit hogyan talál meg.
Megismétlem, nagyon sajnálom, hogy a független sajtó ezt így benézte, de nem mondhatok mást: az ügyet felvállaló kolléga és a főnökei ez egyszer a hatalom hasznos idiótáinak bizonyultak.
Nem minden az a rohadt kattintás.
Szénási Sándor jegyzete a 2024. március 21-i Esti gyorsban hangzott el.
