Brancs – Szénási Sándor jegyzete
Az, hogy Orbán és Gyurcsány egy brancs lenne, első pillantásra azt jelenti, hogy a jelenlegi rendszert ketten állították elő, ami azért hazugság, mert Orbánt semmilyen nyomás nem kényszerítette egy autokrácia kiépítésére, viszont az nem hazugság, hogy Gyurcsány kormányzása gyakorlatilag minden féket eltakarított Orbán útjából.
Atomvillanás jobbról – Kárpáti Iván jegyzete
Az EU-ban jelenleg egyetlen miniszterelnök kel és fekszik az atomháború víziójával, mégpedig Orbán Viktor. Vagy rá szavazol, vagy meghalsz, 2024 májusára erre a letisztult üzenetre egyszerűsödött a politikája.
Kétszer nem léphetsz ugyanabba a Halász Jánosba – Dési János jegyzete
Diktatúrácska van itt kérem, a parlament ma nem izgalmasabb hely, mint 1981-ben lehetett – s a büfé már akkor is jó volt. Igaz, a rendszerváltás magyar forradalma részben az akkori parlamentből indult, teljesedett ki – amiből persze nem következik, hogy most Halász János nem mondja el harmadszorra vagy negyedszerre ugyanazt a beszédét. Ha már elsőre ennyire bejött.
Olimpiásdi – Józsa Márta jegyzete
Bőven van még amit tanulnunk Belgrádtól. Például a héten a fideszes parlamenti többség elfogadta az Egyesült Arab Emírségek kormányával kötött gazdasági együttműködésről szóló megállapodást, amely a rákosrendezői pályaudvar területén megvalósuló úgynevezett mini-Dubaj-beruházást tartalmazza.
Időjárás – Szénási Sándor jegyzete
Most éppen nem esik, de fog. Aztán egyszerre süt majd a nap, és esik. Az ördög, a felesége, és a családon belüli erőszak.
Európa és én – Selmeci János jegyzete
Nekem Európa egy boldog összenézés, amikor felszállunk a repülőre, a külföldön hallott magyar szavak, az élmény, hogy szívesen látnak minket a szicíliai kocsmától a bécsi kávézóig mindenhol, látni, hogy azért máshol sem Kánaán az élet, és ez aztán tényleg közös bennünk, ahogy a külföldre szakadt barátok és családtagok is, akik hálisten nem vesznek el, hazajönnek, elmegyünk hozzájuk, tanulunk a sorsukból, és persze azokéból is, akiknek Európa még az olcsó fapadossal is messze van.
Alkotmányos demagógia – Hardy Mihály jegyzete
Unalomig ismétlik: "no war, no gender, no migration." Faék egyszerűségű rémisztgetés, de a jelek szerint bizonyos emberekre mégis hatása van. Különösen most, a választási kampányban pörgetik ezerrel. Akármennyibe is kerül, pénz nem számít. Dől a kormányzati megrendelés a Facebook-os és Youtube-os Fidesz-kampányvideók sugárzásáért.
A nagy pénztárca – Rózsa Péter jegyzete
Az egyik legnagyobb hiba, hogy az elmúlt húsz évben a kormányok mindegyike szinte kizárólag az anyagi előnyök szempontjából értelmezte az európai uniós tagságot. Ezt a Fidesz-kormány azzal fejelte meg, hogy végtelenül lebutított, primitív kommunikációval rohanta le a lakosságot, ennek következtében jelentős tömegek számára az EU nem jelent mást, mint egy nagy pénztárcát, s ezzel egyidőben Magyarország ellenségét.
Privát, katt – Szénási Sándor jegyzete
21/03/2024 18:02
| Szerző: Szénási Sándor
Sem a rendőrségnek nem volt joga kiadni a jelentést, sem az újságírónak egy percet is foglalkoznia vele, és persze a híroldalnak sem volt joga a jelentést idéző cikket közzétenni.
Van ugyanis tanulsága.
A rendőri jelentést egy független újságírónak adták át, aki persze megértette, hogy a hatalom használni akarja, ezért mindent megtett, hogy a szándékot semlegesítse, és cikk is szülessen. Megpróbálta elérni a szereplőket, s bár sokra nem ment, Varga például nem nyilatkozott, Magyar meg visszavonta az interjúját, ám az írás megjelenése előtt épp ő adott hírt a Facebookon a sajtó megkeresésről. A híroldal erre hivatkozva minősítette jogszerűnek az anyag közlését. Az is tény, hogy mivel semmiféle kontrollra nem kaptak lehetőséget, megírták, hogy a rendőri jelentés teljes szavahihetősége nem ellenőrizhető.
Mit kellett volna még tenniük?
Természetesen azt, hogy a felsorolt cselekmények közül egyikbe se fognak bele, eszükbe se jut. Az ugyanis rögtön világos kellett volna, hogy legyen: a Magyar lejáratására átadott anyag egy családi veszekedést rögzít, magyarán egy magánéleti eseményt, és biztosan nem elfogulatlanul, a rendőrök ugyanis Varga testőrei voltak, és nem Magyaré, így a lojalitásuk adott. De ez most mindegy is.
Ebből az anyagból is kiderül ugyanis, hogy a családi konfliktusban erőszak, agresszió, fizikai bántalmazás nem történt, vagyis szó sincs olyan családon belüli erőszakról, ami indokolná a nyilvánosságot. Hangoskodás, sértegetés nyilván megesett, ezért Magyar utólag bocsánatot is kért, de ettől még – hogy a NER nyelvén fogalmazzunk – a magánélet nem vesztette el magánélet jellegét, amibe a veszekedés családok százezrei esetében belefér, és ez biztosan nem nagyon szép dolog (ach, quatsch!), viszont privát ügy.
Ezért sem a rendőrségnek nem volt joga kiadni a jelentést, sem az újságírónak egy percet is foglalkoznia vele, és persze a híroldalnak sem volt joga a jelentést idéző cikket közzétenni.
A 2018.évi LIII. törvény azt írja a magánélet védelméről, hogy annak joga mindenkit megillet, és „a közéleti ügyek szabad megvitatása sem járhat a magán-és családi élet, valamint az otthon sérelmével. … közéleti szereplő tűrni csak a közéleti tevékenységével összefüggésben köteles.”
Varga és Magyar tehát abból, ami róluk megjelent, semmit sem köteles tűrni.
Nagyon sajnálom, de az adott médiafelület és munkatársa minden teljesnek hitt biztonsági intézkedés ellenére is pontosan azt tette, amit a hatalom elvárt tőle: egy független újságírón és híroldalon keresztül hitelesnek tűnő, egyébként törvénytelen módon asszonnyal, gyerekkel szembeni dúvadnak bemutatni egy kellemetlen politikai szereplőt.
Van, aki ezt elhiszi, más nem, de a lejárató, bűzölgő anyag azóta is ott bolyong a médiatérben, és ki tudja, kit hogyan talál meg.
Megismétlem, nagyon sajnálom, hogy a független sajtó ezt így benézte, de nem mondhatok mást: az ügyet felvállaló kolléga és a főnökei ez egyszer a hatalom hasznos idiótáinak bizonyultak.
Nem minden az a rohadt kattintás.
Szénási Sándor jegyzete a 2024. március 21-i Esti gyorsban hangzott el.
