„Köszönjük
Publicisztika
Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Diplomácia a ZOO-ban - Józsa Márta jegyzete

A ma már soha nem emlegetett – bár papíron még létező – el nem kötelezett országok jobbára nagy pompával utazgató államfői nem ritkán tértek haza egy-két elefánttal a puttonyukban. Lásd Josip Broz Titonak az adriai Brioni szigetén harmadik világbéli királyi és főkormányzói adományokból létrejött egykori magánállatkertjét.

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete
Publicisztika

Több lekvárt a madzagra - Dési János jegyzete

A szuvizáshoz először is egy főhatóság kell, aztán gellérthegyi irodák, autók, fizetések, kutatóintézet, egy-két 3/3-assal - ha mindez megvan, akkor lehet bőkezű pr- és reklám-megrendeléseket adni az udvari beszállítónak, akinél tutira jó helyen van az a pár milliárdocska, amit arra fordítunk a nép pénzéből, hogy a népet hülyítsük.

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete
Publicisztika

Gesztenye – Józsa Márta jegyzete

A sültgesztenye-szezon piaci fejleményei is érzékletesen mutatják, mennyit ér a kormány családbarát politikája. Erről is ír jegyzetében Józsa Márta, aki szerint, ha megértjük, hogy rengeteg felnőtt nem eszik azért, hogy a gyerekeknek jusson élelmiszer, akkor nyilván azon sem lepődik meg senki, hogy százezer forint rendkívüli kiadás milliók számára jelent megugorhatatlan összeget.

A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete
Publicisztika

A Pinocchio-miniszter - Hardy Mihály jegyzete

Gulyás Gergely miniszter mindenesetre orbitálisat tódított, amikor azt állította, hogy a hackerek kezébe került adatok között nincsenek igazán fontos vagy érzékeny adatok. Pinocchio-miniszter alighanem ismét hülyének néz bennünket, csak az ő orra nem nő olyan gyorsan, mint a hazudós fabábué.

Privát, katt – Szénási Sándor jegyzete

21/03/2024 18:02

| Szerző: Szénási Sándor

Sem a rendőrségnek nem volt joga kiadni a jelentést, sem az újságírónak egy percet is foglalkoznia vele, és persze a híroldalnak sem volt joga a jelentést idéző cikket közzétenni.

2024. március 21. Esti gyors-részlet (2024.03.21. Szénási Sándor jegyzete)
03:37
00:00
A Varga–Magyar házaspár veszekedését állítólag pontosan rögzítő rendőri jelentés közreadásával kapcsolatban született egy-két józan érvelés, a mainstreamet azonban nem ez uralja, ezért kell néhány nap után is visszatérni rá.

Van ugyanis tanulsága.

A rendőri jelentést egy független újságírónak adták át, aki persze megértette, hogy a hatalom használni akarja, ezért mindent megtett, hogy a szándékot semlegesítse, és cikk is szülessen. Megpróbálta elérni a szereplőket, s bár sokra nem ment, Varga például nem nyilatkozott, Magyar meg visszavonta az interjúját, ám az írás megjelenése előtt épp ő adott hírt a Facebookon a sajtó megkeresésről. A híroldal erre hivatkozva minősítette jogszerűnek az anyag közlését. Az is tény, hogy mivel semmiféle kontrollra nem kaptak lehetőséget, megírták, hogy a rendőri jelentés teljes szavahihetősége nem ellenőrizhető.

Mit kellett volna még tenniük?

Természetesen azt, hogy a felsorolt cselekmények közül egyikbe se fognak bele, eszükbe se jut. Az ugyanis rögtön világos kellett volna, hogy legyen: a Magyar lejáratására átadott anyag egy családi veszekedést rögzít, magyarán egy magánéleti eseményt, és biztosan nem elfogulatlanul, a rendőrök ugyanis Varga testőrei voltak, és nem Magyaré, így a lojalitásuk adott. De ez most mindegy is.

Ebből az anyagból is kiderül ugyanis, hogy a családi konfliktusban erőszak, agresszió, fizikai bántalmazás nem történt, vagyis szó sincs olyan családon belüli erőszakról, ami indokolná a nyilvánosságot. Hangoskodás, sértegetés nyilván megesett, ezért Magyar utólag bocsánatot is kért, de ettől még – hogy a NER nyelvén fogalmazzunk – a magánélet nem vesztette el magánélet jellegét, amibe a veszekedés családok százezrei esetében belefér, és ez biztosan nem nagyon szép dolog (ach, quatsch!), viszont privát ügy.

Ezért sem a rendőrségnek nem volt joga kiadni a jelentést, sem az újságírónak egy percet is foglalkoznia vele, és persze a híroldalnak sem volt joga a jelentést idéző cikket közzétenni.

A 2018.évi LIII. törvény azt írja a magánélet védelméről, hogy annak joga mindenkit megillet, és „a közéleti ügyek szabad megvitatása sem járhat a magán-és családi élet, valamint az otthon sérelmével. … közéleti szereplő tűrni csak a közéleti tevékenységével összefüggésben köteles.”

Varga és Magyar tehát abból, ami róluk megjelent, semmit sem köteles tűrni.

Nagyon sajnálom, de az adott médiafelület és munkatársa minden teljesnek hitt biztonsági intézkedés ellenére is pontosan azt tette, amit a hatalom elvárt tőle: egy független újságírón és híroldalon keresztül hitelesnek tűnő, egyébként törvénytelen módon asszonnyal, gyerekkel szembeni dúvadnak bemutatni egy kellemetlen politikai szereplőt.

Van, aki ezt elhiszi, más nem, de a lejárató, bűzölgő anyag azóta is ott bolyong a médiatérben, és ki tudja, kit hogyan talál meg.

Megismétlem, nagyon sajnálom, hogy a független sajtó ezt így benézte, de nem mondhatok mást: az ügyet felvállaló kolléga és a főnökei ez egyszer a hatalom hasznos idiótáinak bizonyultak.

Nem minden az a rohadt kattintás.

Szénási Sándor jegyzete a 2024. március 21-i Esti gyorsban hangzott el.