Testvéri vizit – Szénási Sándor jegyzete
A lebírhatatlan kíváncsiság és határt nem ismerő kukkolásvágy ma is jellemzi az oroszokat, nincs ebben semmi rossz, az SZVR, az FSZB, a GRU számára a magyar politika titkai közötti matatás csak olyan, mint a beszabadulás a moszkvai GUM áruház gyerekosztályára.
Egy merénylet és a felelősség – Selmeci János jegyzete
Említsük meg itt a baloldali háborúpártizó miniszterelnököt, akinek még a politikai szövetségesét (barátját) ért szörnyű támadás után sem jutott eszébe, hogy neki az országával is, nem csak a pártjával van dolga, és tisztelet persze azoknak, akik az emberség, az összetartás hangján szólaltak meg, és gondolkozzon el picit mindenki, aki akár egy pillanatig bárkinek a halálát kívánta.
A nyelvtudás hiánya – Hardy Mihály jegyzete
Így jár az, aki pusztán a Google-fordítóra hagyatkozik, meg a sanda politikai reflexeire.
A nap, amikor Fónagy Jánosnak igaza volt – Kárpáti Iván jegyzete
Saját innováció nulla, hozzáadott érték kevés, a kiszolgáltatottság hatalmas. Ez az orbáni gazdaságpolitika lényege.
Választási mese – Dési János jegyzete
"Az eredeti történet a két kecskegidáról szól. Akik elindulnak a keskeny pallón egymással szemben a sebes vizű patak fölött. Egyikük sem hajlandó kitérni a másik elől és erre remek érveik vannak."
Élőkép – Józsa Márta jegyzete
Mintha kiment volna mifelénk az élőkép a divatból, elmosta a rendszerváltás, vagy a korszellem, ki tudja. Bár a stadionok világa mintha még őrizné a tömegkultúra e nagy találmányát. Amelyet nagyon sokan állítanak elő sok-sok monoton gyakorlással, kevesek kedvéért.
Vetemedés – Dési János jegyzete
Egy minisztériumi dolgozót kirúgtak, mert megosztott egy mémet, egy fotómontázst, amely Nagy Márton minisztert (ár)sapkában ábrázolja. A mi kis házi használatú III. Richárdocskánk, a Nagy Vidnyánszky szintén nem vetemedne, arra, hogy elhallgattasson bárkit, éppen csak kicsúszott a száján, amikor az ország egyik vezető művészét penderítette ki a homokozójából, hogy tíz évig tűrte, hallgatta, Udvaros Dorottya miket mond.
Pragmatizmus vagy becsicskulás – Selmeci János jegyzete
Ha a kínai elnök kedvéért egy ország akár csak fél napra lehet egy picit kevésbé szabad, akkor máskor is lehet majd az, és előbb-utóbb úgy is marad, hiába bizniszel Hszi Csin-ping már valahol máshol.
Somfai Péter: A verseny az verseny!
8/11/2023 09:59
| Szerző: Somfai Péter
Amikor a kis- és középvállalkozásokról volt szó, az állam jelképesen minden alkalommal kalapot is emelt azok bátorsága előtt, akik mernek Magyarországon erre a pályára lépni. Azt azonban soha nem tette hozzá, hogy a bátorságuk olyan, mint a vak lóé. Időnként az útjukba kerülnek bizonyos falak, amelyeket nem tudnak kikerülni. Nekimennek, lesántulnak, nyakukat törik.
Szeretnék minden kételkedőt megnyugtatni, a mi kormányunk betartja az ígéreteit! Megannyi alkalommal tanúbizonyságát adta már a kis-és középvállalkozások melletti elkötelezettségének. A miniszterelnök számos alkalommal maga jelentette ki, hogy a kkv-k a magyar gazdaság motorjai. Ők foglalkoztatják a munkavállalók kétharmadát. Ők állítják elő a hozzáadott érték több mint felét. Rugalmasságuk és gyors reagálási képességük miatt a gazdasági növekedés fontos potenciálját jelentik. Hajrá Magyarország, hajrá kisvállalkozások!
Amikor erről volt szó, jelképesen minden alkalommal kalapot is emelt azok bátorsága előtt, akik mernek Magyarországon erre a pályára lépni. Azt azonban soha nem tette hozzá, hogy a bátorságuk olyan, mint a vak lóé. Időnként az útjukba kerülnek bizonyos falak, amelyeket nem tudnak kikerülni. Nekimennek, lesántulnak, nyakukat törik. De hát ilyen az élet.
Néhány éve be kellett látniuk az egykori trafikosoknak, hogy lejárt a dohánybódéik ideje. A magyar kormánynak a legfontosabb a magyar emberek és az ifjúság egészségének védelme, ami vitán felül előbbre való néhány idős ember személyes sorsánál. Persze szó sem volt kisemmizésről! Mindenki indulhatott a koncessziókért, hiszen ebben az országban szabad a verseny. Kétség sem férhetett hozzá, hogy kizárólag azok nyerték el a dohányárusítás jogát, akik a legjobb ajánlatot tették.
Ugyanez a felismerés vezette a kormányt, amikor úgy döntött, hogy idén koncessziós pályázatot ír ki az országban keletkező mindenféle hulladék kezelésére. Ebben a versenyben is az nyert, aki a legjobb ajánlatot adta. Az olajtársaság MOHU nevű mamut üzletága lett az új gazda. Csupán járulékos veszteség, hogy az egykori MÉH vállalat romjain a rendszerváltás után vállalkozásba kezdett több ezer kisember cége július elsejétől lehúzhatta a rolót.
Egy, a közelmúltban megjelent kormányrendelet megváltoztatta a benzinkutakra kirótt extraprofitadót. Az igazságos adózás szellemében mindenkire egységesen 3 százalékos különadót vetnek ki jövőre. Ez azt jelenti, hogy a kis, többnyire családi vállalkozásként működő kutak, amelyek nettó árbevétele évente 30 milliárd forint alatt van, az eddigi 0.15 százalék helyett ennek húszszorosát kell, hogy fizessék. A közepes méretűeknek csak 1-ről 3-ra emelkedik az extraprofit adójuk, viszont – és most tessenek figyelni, az igazán nagy, multinacionális társaságok mint a MOL, a Shell, az Agip vagy például az Orlen januártól kisebb mértékű adót fognak fizetni. Eddig ugyanis 4.5 százalék volt, januártól ez 3 százalékra csökken. Az igazi haszonélvezői ennek a változtatásnak tehát a nagyvállalatok. A témában megszólaló Magyar Ásványolaj Szövetség egyik hivatalossága nem is értette, mi ezzel a döntéssel a probléma? Piacgazdaságban élünk, a szabályok egyaránt vonatkozzanak a kicsikre éppen úgy, mint a nagyobbakra! Mégsem fair, hogy a többnyire vidéki magánkutasok néha húsz-ötven forinttal is olcsóbb áraikkal elhappolhatják a forgalom egy részét a MOL és a többi nagy elől.
A kisebb benzinkutak "a sűrű fillérek üzlete", avatott be egyszer a gazdálkodásuk titkába az a vállalkozó, akinek kútjánál a mindig tíz forinttal olcsóbb árak miatt rendszeresen tankolok. Ez azt jelenti, hogy az évente mintegy 2 millió litert értékesítő állomásának árbevétele elérheti ugyan akár az egymilliárd forintot is, de ebből – az összes állami kötelezettség levonása után – a cégnek évente jó, ha 10-15 millió nyeresége keletkezik. Ebből kell fedeznie a helyi adókat, az alkalmazottakat, az energia költségeket, és így tovább. A család megélhetése csak ezután következik. "Az autósok egy része nem szereti a benzinkutasokat, mert ott sok pénzt kell kiadni, és meg vannak győződve az emberek arról, hogy ezen a benzinkutas hülyére keresi magát. Pedig ha valakire ez tényleg igaz, az egyedül a magyar állam!" – állította ismerősöm.
Két éve már megkongatták a vészharangokat a kisvállalkozásban üzemelő töltőállomások felett, de azokra, akik akkor nem adták fel, és valahogyan túlélték, most újabb megpróbáltatás vár. Nincs ebben semmi kivetni való, gondolhatta a pénzügyminiszter, amikor osztott-szorzott a javaslatként elé tett adótáblán.
A verseny az verseny, a szabályok kicsire-nagyra egyformán vonatkozzanak! Győzzön a jobbik!
